Mi a véleményetek a waldorf általános iskolákrol?

Gyerekfüggő.

"Művészlelkű" gyerekeknek bejöhet, mert kibontakoztathatják kreativitásukat.

Nekem, aki földhözragadtabb vagyok nem tetszett volna szerintem ez a fajta oktatás. Úgy értem oké, képes vagyok kreatív lenni, de keretek között. Az nekem rajzórán a halálom volt pl általános iskolában, hogy na akkor most fessél valamit. De mit??? :D De ha azt mondták, hogy fesd le, hogy szerinted mit, hogyan látna az osztályteremből egy a küszöbön álló kisegér, azon nagyon szívesen elgondolkodtam, és megcsináltam.

Pozitív, hogy egy osztály szinte nagy családként funkcionál, negatív, hogy a tanárok presszionálnak, hogy nem illik rosszban lenni senkivel, mindenkit szeretni "kell", különben nem vagy igazi toleráns Waldorfos. Ha nem akarok, akkor hadd ne szóljak már hozzá Pistikéhez, akinek nem tetszik a viselkedése mondjuk.

Pozitív, hogy a tanárok igyekeznek jó viszonyt kialakítani a diákokkal, negatív viszont az, hogy ez sokszor átmegy egy versengésbe a tanárok között a diákok kegyeiért. Nem jó szeirntem. A tanár lehet kedves és aranyos, de akkor is ő a tanár, a gyerekek pedig a tanítványok, nem országos cimborák.

Pozitív, hogy a szülők is szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mert sok közös program van.

Negatív, hogy ha nem tudsz a délelőtt közepén vállalni pár órát mondjuk sütit árusítani valamilyen iskolai rendezvényen, akkor te már nem is vagy igazi Waldorfos szülő. Nyilván ettől függetlenül szépen mosolyognak rád, hiszen ott aztán mindenki toleráns igazi Waldorfos, de közben szerintük te nem vagy az.

Mert ugye aki napi 8-12 órát dolgozik, nem tud eljönni a munkahelyéről. Ahol anyuka háztartásbeli (amivel nincsen semmi gond, ne értsen senki félre!), ő nyilván többet ér rá.

A következő negatívum, hogy ugyebár fizetős, átlag havi 30e Ft per gyerek nyáron is fizetni kell. Ez talán nem is előny/hátrány, mert ha fizetni kell akkor fizetni kell, ez csak egy döntési faktor. Ezen felül sok idődet is az iskolára kell áldoznod, mert kb évente átfestik a termeket, mondván a 7 évesek kék falak között jobban érzik magukat, de a 8 éveseknek a sárga az ideális. Az anyagra ugyebár össze kell dobni a pénzt (tandíjon felül!), és magát a festést is a szülők végzik. Nekem pl nem tetszene, ha a nagy nehezen az egész családdal egyeztetett szabadságomból értékes napokat kellene arra áldoznom, hogy festegessek ahelyett, hogy együtt pihennénk mondjuk valahol.

Tanítással kapcsolatban. Oké, hogy sok kreatív tárgyuk van, csakhogy ez bele van építve az órarendbe. Ez sok időt elvesz, így szükséges egy 13. évet (vagy ötödiket, ha csak gimibe ment a gyerek) hozzácsapni a sulihoz, amiben csak az érettségire készülnek a tanulók. Mert ugyebár addig az euritmia, fafaragás, házépítés, szabás-varrás sok időt felemésztett, ezért a tananyaggal kevésbé haladtak. Szerintem fentieket szakkörös rendszerben is meg lehetne oldani, akkor mindenki arra jár ami érdekli, így több idő marad. Mert pl én nagyon szeretek táncolni, versenytáncos is voltam, de frászt kapnék attól, ha euritmia címszó alatt betűket "táncolnánk el". Képtelen lennék komolyan venni még most 26 évesen is, nemhogy 16-17 éves koromban, amikor egy fiút egészen más dolgok érdekelnek :D

Pozitív, valamilyen szempontból, hogy nincs osztályzás -> kisebb nyomás van így a gyerekeken.

Kérdés később hogyan fognak tudni alkalmazkodni mondjuk felsőoktatási intézményekben a való élethez az addig burokban nevelt emberek.

Zárszóként azt tudom mondani, hogy a gyermeked habitusa alapján dönts. Mint minden rendszernek, ennek is van sok hibája.

Ja, és még véletlenül se ejts ki egy rossz szót sem a Waldorf módszerről egy "hívő" szülőnek, mert rögtön leharapja a fejedet :D

Örülök, hogy osztatlan sikert aratott a beszámolóm :)

Azért ne csak ez alapján döntsetek, mert egyrészt nekem még nincs gyerekem, fentieket az alapján írtam, hogy 9 hóanpig volt egy Waldorfos barátnőm, tehát csak félig láttam a színfalak mögé. Meg gondolom látszódik, hogy némileg szkeptikus vagyok ezen módszert illetően :)

Eszembe jutott még egy-két dolog egyébként. A tanítást illetően arra készüljetek fel, de még inkább a gyereket készítsétek fel, hogy kapni fogja az ívet rendesen a hagyományos rendszerbe járó pajtásaitól. Ugyanis Waldorfban mindenki a saját tempója szerint halad, ez az alapelv.

Normál suliban ugye az ügyesebbek téli szünet környékére, de egy átlagos osztály minden tagja legkésőbb első osztály végére folyékonyan olvas, mert ez annak az évnek a feladata.

Na ez a Waldorfban csak nagyon kivételes esetben fog megtörténni. Lehet, hogy csak 9-10 éves korára fog a gyerek szépen olvasni. Tananyaggal is másképp haladnak, sokszor butának tűnhet egy Waldorfos gyerek egy azonos képességű és korú, normál rendszerű iskola tanulójához képest. Ez persze nincs így, nem butább, csak ők mondjuk egy évig eltáncikálják a betűket, meg dalokat költenek róluk, úgy meg nem lehet annyira haladni.

Nyilván később kiegyenlítődik ez, csak addig a gyereknek és szülőknek "ki kell tartani", hogy ne zárkózzanak be és ne legyenek emiatt bigott Waldorf-hívők, mondván a csúnya többiek mindig csak bántanak engem/minket, de igazából ők az idióták mert a Waldorf a király.

Annyit figyeltem még meg, hogy barátnőm osztályában (vele az élen, ez csak később derült ki számomra) valahogy sok "gyenge idegzetű" ember volt (végzősökről beszélek, 18-19 évesekről)

Olyanokon problémáztak, amin mi anno gimiben megvontuk a vállunkat, és kész. Amit volt barátnőm bántásnak vett és katasztrófa volt számára, azon én éppen el nem mosolyodtam, de magamban csodálkoztam és mondtam neki, hogy ezen fenn ne akadjon már, mert sokkal rosszabbakat fog még kapni az életben :D De ez lehet, hogy csak adott osztály problémája volt, és nem általános jelenség.

Szóval művésztanoncok hajrá menjenek Waldorfba, többieknek nem ajánlom :)