Mi a véleményetek a Waldorf iskolákról? Sokak szerint nem jók. De mért mondanak ilyeneket?

Rengeteg téveszme van a Waldorfal kapcsolatban, sokan csak a hasukra ütve ítélik meg az egészet. Engedjétek meg, hogy megosszam a saját tapasztalataimat.

Hagyományos általános iskolába jártam 8 évet, majd 1 évet állami gimnáziumban, ezután átjöttem a Waldorfba. Alsó tagozatban szerencsére nagyon jó tanítónőnk volt, de amikor felsős lettem, akkor jöttek a szigorú, merev, szemétkedő tanárok. Ha valamit jól csináltam sose dicsértek meg, viszont ha rosszul csináltam, akkor szigorúan büntették érte. Ezért semmi siker élményem nem volt és egy idő után eljutottam odáig, hogy nem érdekel az egész, csak az volt a lényeg, hogy ne bukjak meg. Kettes, hármas volt az átlagom végig. Otthon sokszor inkább eltitkoltam, hogy milyen jegyeket kaptam. Az osztály közösség sem volt a legjobb. Három közelebbi barátom lett, de a többiekkel inkább rossz volt a viszonyom, ugyanis azok előszeretettel kinevették, bántották a másikat. Emiatt a szociális önbizalmam is lelombozódott.

Fogalmam sem volt arról, hogy mit kezdjek az életemmel. Ezután bekerültem egy nevesebb gimnáziumba, ami azonban életem legrosszabb időszaka volt. Bizalmatlan voltam másokkal, mivel nem volt elegendő szociális önbizalmam, ezért nem igazán sikerült beilleszkednem. A többiek kikezdtek velem, mert nem voltam nekik szimpatikus. Még a pedagógusok is hülyének néztek, miközben más környezetben teljesen másmilyen voltam. Ezután jött a mélypont, amikor két srác megalázott, rám támadt. Persze megvédtem magam, de tudtam, hogy nem ide akarok járni, teljesen magam alatt voltam. Ekkor tudta meg édesanyám, hogy itt változtatni kell. Ő javasolta nekem a Waldorf iskolát, ami nagyon megtetszett. Már a felvételin nagyon szimpatikusak, kedvesek voltak a tanárok. Az egész épület szeretet és a kedvességet sugárzott. Miután bekerültem még mindig zárkózott voltam, viszont a többiek (a tanárok is) segítettek beilleszkedni és nem néztek hülyének a személyiségem miatt. Ez rengeteg erőt adott. Azt láttam, hogy itt mindenki szorgalmas és elvégzi a feladatokat, ezért én is így tettem. Ez után már kialakult bennem egy belső motiváció arra, hogy növeljem a tudásom, ugyanis nyitott lettem a világ felé, elkezdtek érdekelni a dolgok. Célok alakultak ki bennem, elkezdtem keresni önmagamat. Az eddig épphogy csak átbukdácsoló diákból egy szorgalmas tanuló lett. Az átlagom ekkora már 4 -es volt, egészen a végéig. Sokan ijesztgettek, hogy nem fogunk bekerülni semmilyen egyetemre és majd az utcákon sepregethetünk. Hát kijelenthetem, hogy ez egy orbitális baromság volt. Ötös - négyes lett az érettségim, ezáltal felvettek az egyetemre. Az egyetem szintén jól megy, jobban, mint a többieknek, akik hagyományos oktatásban részesültek. Persze ez nem azt jelenti, hogy kitűnök a többiektől, de nincsenek gondjaim a tanulással.

Ennyit a saját tapasztalatokról. Most szeretnék pár tévhitet eloszlatani a Waldorfal kapcsolatban. Nem igaz, hogy semmit nem kell csinálni. Epocha rendszer van, ami azt jelenti, hogy egy tantárgyat 1 hónapig, napi 2-3 órában vesznek. Ezáltal a gyerek sokkal részletesebben és emlékezetesebben bele tud merülni a tananyagba. E-közben persze napi szinten más tárgyak is vannak, mint például tesi, nyelvek, művészeti órák stb... Az epocha végén pedig egy nagy számonkérés van a tanult anyagból, amit ugyanúgy meg kell tanulni, mint más iskolában, sőt talán jobban is. Ha 60% alatt írod meg, akkor nem sikerült és addig kell újra írnod, amíg meg nem lesz. Ha 3. próbálkozás után se jön össze, akkor akár eltanácsolhatnak vagy osztályt ismételhetsz (igen, volt rá példa). Valamint van, hogy valamilyen művészeti munkát is bekell adni, ezáltal még jobban fog rögzülni a tananyag. Tehát szó nincs arról, hogy melegedni járnának be a diákok... A tanár - diák kapcsolat egy bizonyos szintig barátságos, azonban ez nem azt jelenti, hogy nem kell megadni a tiszteletet (Tapasztalataim szerint az állami iskolákban sokkal tiszteletlenebbek voltak a diákok a tanárokkal, inkább csak tartottak tőlük. Ráadásul mennyi hír van manapság arról, hogy a diák fizikailag bántalmazva kikezdett a tanárjával...) Mellesleg az embernek a barátait is tisztelnie kell, ugyanúgy ahogy a szüleit, munkatársait, időseket, tanárokat, főnököt stb. Sokan azt állítják, hogy a Waldorf kisegítő iskola fogyatékosok számára. Van, hogy felvesznek olyan embereket, akiknek van valamilyen bajuk, de velük külön foglalkoznak, könyített tananyagot adnak. De a többségnek semmilyen értelmi baja nincs.

Mivel én ki nem állhatom az egyoldalú csőlátást, ezért persze a negatívumokat is megemlítem. Hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden Waldorf iskola ilyen.

1.) Rengeteg dolog múlik a tanáron is. Ahova én jártam, ott a reáltárgyak tanítása nem igazán működik. Biológiából a tanár nagyon lazán kezelte az egészet és nem voltak komoly követelmények, amelyek motiváltak volna arra, hogy tanuljunk. Kémiából több tanárunk is volt; Az első túl sokat kért, viszont csak nehezen értettük meg az anyagot, nem maradt meg bennünk hosszútávon. A második kémia tanárnál pedig már az volt, hogy nem tudtuk az alapokat, ezért taníthatta meg újra azokat. Matek órán sokszor teljesen felesleges dolgokkal foglalkoztunk és mire oda jutottunk, hogy érettségizni kell, mindenki azon kapta magát, hogy le van maradva. A tanár nem tudta értelmesen elmagyarázni a lényeget és előszeretettel cseszegette azokat, akiknek nem ment. Emiatt sokszor kérdezni se mertem tőle. Érdekes módon miután külön tanárhoz jártam megértettem mindent, és négyes lett a matek érettségim. A fizika ugyanez. Viszont a humán, művészeti tárgyak nagyon jók voltak. Még egyszer mondom, hogy más Waldorfban ez lehet, hogy máshogy működik.

2.) Nincs igazgatóság, ezért a Waldorf tanításra alkalmatlan tanárokat nehéz kirakni.

3.) Gimnázium alatti részére nincs rálátásom, de úgy vettem észre, hogy az olyan tanároknál, akik nagyon "szabadon" kezelik a gyerekeket, ott az osztály nagyon el tud zülleni. A barátságos viszonyuláson túl néha szigorúnak is kellene lennie a Waldorf pedagógusnak, és ezt a rendszer nem is tiltaná elvileg, csak vannak, akik rosszul értelmezik.

4.) Néha óriási szervezetlenség uralkodik, de aztán valahogy megoldják :D

A hibái ellenére, azonban a Waldorf számomra sokkal többet adott, mint a többi iskola. Végre nyitott lettem a külvilág iránt, lettek céljaim, elkezdtem önmagamat keresni, egy összetartó, normális közösségbe kerültem.

Sajnos olyan világban élünk, hogy ami nem olyan, mint az "elvárt" vagy mint az "átlag", az már nem is jó. Főként ebben az országban szembesülök azzal, hogy rányomnak a társadalomra egy sémát, és, ha valaki ki mer alóla bújni, az elítélendő. Ugyanez megjelenik a divatban, az életmódban, vagy akár az oktatásban.

Waldorf oviba és általános iskolába jártam, aztán átmentem egy gimnáziumba, ahol a legjobbak között voltam már az elejétől, s a legjobbak közt érettségiztem úgyszintén. 430 ponttal kerültem az egyetemre. Lényegtelen. Azért kellett iskolát váltanom, mert rengetegen piszkáltak azzal, hogy Waldorfba járok, bizonyosan fogyi vagyok. Nem bírtam ezt a stresszt és átmentem egy nagyon baráti légkörű gimibe. Igazából nem bántam meg, viszont lemaradtam 4 drámaelőadásról, külföldön lévő gyakorlatról és egy több hetes olasz tanulmányi útról.

Butaság lenne azt mondani, hogy egy gyermek nem tanulja meg a tiszteletet, a rendet egy Waldorfban. Mindig kellett házifeladatot írnunk, meséket olvasnunk, verseket tanulnunk ( Máig el tudnék szavalni a gimikben erőltetetteknél érdekesebb verseket is József Attilától vagy Petőfitől) Nem volt az, hogy végigmobiloztunk egy irodalomórát, mert, hogy csak ránk erőltetik az unalmas verselemzéseket. A Waldorf szerintem megtanít az életre, megtanít önmagad megismerésére. Ha valaki akar tanulni az itt is kíváló eredményeket érhet el, de egy lusta, tanulásra rávehetetlen fiatalra, nekem ne mondja senki, hogy a Waldorf miatt visszamaradott. Megfelelő szülői háttérrel kiegyensúlyozott, boldog fiatal felnőtteket nevel Steiner iskolája. Lehet, hogy a tárgyi tudásuk majd nem vetekszik egy állami gimnáziumban végzettével, viszont sokkal nagyobb műveltségre tesznek szert a jó esetben 12 év Waldorf iskolában töltött év alatt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a jó alapanyag elengedhetetlen egy mestermunkához.

U.i: Amikor majd 70 éves leszek, és a többi volt állami iskolás nagyi facebookozik, én addig majd boldogan kötögetek az unokáimnak.

D.- 19