Miért arra kell nevelni a gyerekeket hogy ne álljanak ki magukért?

Nem értem, hogy ezt miért kérdésként teszed fel, és miért nem egy fórumbeszélgetést indítasz róla, de attól függetlenül teljesen igazad van.

A mai magyar oktatási rendszernek (itt főleg a közoktatásra gondolok) nem célja, hogy gondolkozó embert neveljen ki. Csupán annyit akar adni a tanulóknak, amennyivel azok sikeresen tudják venni az iskolák akadályait. Ezzel szemben nem készít fel az életre, és a valódi, sokszínű világra. Valami olyasmit tűznek ki célul, amit legalacsonyabb képességekkel rendelkező diák is teljesíteni tud, így tulajdonképpen egy önigazolást szeretnének, arról, hogy a közoktatás megfelelő, hiszen mindenki teljesíti azt. Ezt úgy érik el, hogy amit a tanár/tanító mond, az a szent igazság. A tanulónak nincs joga azt megkérdőjelezni, meg kell tanulnia, hogy ez úgy működik, konkrét példákon. De egy kis változtatás már problémát generál, mert nem tudják megoldani a keletkező feladatot. Persze, így az órák nem érdekes, az évtizedekkel ezelőtti példákon tanulnak matematikán, nincsenek új eszközök a fizikaórákon, az irodalmi művek elemzése se változik. A tanár is unja, és a diákot is csak arra neveli, hogy jobb neki, ha kibírja a 45 percet, megírja dolgozatot, akár egyesre, év végén úgyis átengedik, mert nem barbárok... Egy megalkuvás az egész közoktatási rendszer, amit a tanárok elfogadnak, a diákok pedig helyzetükből adódóan nem tudnak mit kezdeni vele. Ők is látják, hogy eredményesebb a meghúzódás, és az elfogadás. Rájönnek, hogy nincs értelme elmondani az érveiket, mert a magasabb társadalmi ranggal rendelkező tanárnak mindig igaza van. És ezt előbb-utóbb el is hiszik. És ez így folyik tovább, évről évre...

ez történelem.

régen a gyerekeknek nem is volt szabad egy asztalnál étkezni a szülőkkel, csak a maradékot ehették.

aztán nem is olyan rég még az volt a szokás, hogy a gyerekek magázták a szülőket, a szülök pedig tegezték a gyerekeket.

már évszázadokkal ezelőtt a fő oktatási funkció a felnőttek feltétel nélküli tiszteletére való tanítás volt.

a helyzet persze folyamatosan javult.

manapság tényleg vannak tanári túlkapások, de képzeljétek már el azt, hogy milyen durva lehet bemmenni egy szakközépbe tanítani. senki nem fogad szót, nem akar tanulni.

akkor az ember hogyan tartson rendet, fegyelmet???

azt a száraz, kötelező (az alaoműeltséghez tartozó) anyagot, amit általánnos iskolában és gimiben meg KELL tanítani, azt nem lehet érdekessé tenni, csak nagyon-nagyon nehezen.

Onnantól fogva, hogy az ember tanulni akar, és ami már érdekesebb, az az egyetem-főiskola. ott már érdekes kurzusokon lehet részt venni(persze itt is vannak kivételek).

De ne várd, hogy a csoda a gimiben történjen meg.

Ezt én sem értettem meg soha. A fiaméknál a gimiben kezdték el ezt a "szaktanáriskodást". (általános iskolában még nem volt)

Én úgy vettem észre, hogy ez a "tehetetlen és tehetségtelen" pedagógusok eszköze.

Volt olyan eset, amikor egy órán 24 szaktanárit adott a pedagógus.

Na innentől kezdve megkérdőjelezem, hogy valóban a helyes pályát választotta-e.

Ráadásul pontosan az ellenkezőjét váltják ki vele, mint amire ez ki lett találva. Egy idő után már nem lesz súlya az ilyen "bűntetésnek". Mert a diákok sem fogják komolyan venni.

Sőőőőőt lesznek olyan "galerik", ahol sikk lesz szaktanárit kapni - sajnos.

Én úgy gondolom, hogy az igazgatónak ebben nagy felelősége van. Neki kellene elvárnia a pedagógusoktól, hogy tényleg csak komoly indokkal forduljanak ehez az eszközhöz.

Én ha egy ilyen intézmény vezetője lennék, akkor elgondolkoznék, és természetesen elbeszélgetnék azzal a beosztottammal is, aki ílyen módon átesik a ló túloldalára.

És még mielőtt mindenki nekem esik, hogy sokszor kezelhetetlenek a diákok, és szemtelenek, meg rosszak, meg gonoszak, meg mittudomén milyenek.... és a pedagógusnak nincsenek eszközei.... azoknak mondom, hogy természetesen nem a normális keretek közötti szankciókkal van bajom. Természetes, hogy mindenhol vannak renitensek, és végső esetben valamilyen eszközzel fegyelmezni kell. Csak nem lenne szabad egy ilyen eszközt a nevettség tárgyává tenni.

Bírd ki amíg iskolába jársz, aztán Tiéd a világ.

Képzeld magad a Tanár helyébe.

Évről-évre idegen, gyerekekhez kell Neki szokni és nem csinálhatja mint Te, hogy kijárod a sulit és választasz.

Ő ezt választotta egy életre és nehéz évente elfogadni nehezenkezelhető gyerekekkel együtt élni.

Türelem.