Miért utálják az irodalmat (akik utálják)?
Tény, hogy nem egy gyakorlatias tudásanyag, de akkor ennyi erővel az éneket, a rajzot, az életvitelt és technikát (mert nem láttam még iskolát, ahol ezt valóban tanítják, és nem arra használják az órát, hogy az alatt díszítsék fel a sulis karácsonyfát) vagy a tesit is ki lehet venni. Jó, utóbbi persze fontos, mert jó, ha mozog az ember, de ennyi erővel ezeket mért nem kritizálja senki?
Az első reakciómban észrevettem egy hibát a sósavas bekezdésben: azt akartam írni, hogy nem csak azt kell tudni, ami a közvetlen életszükséglethez elég, mert úgy elég unalmas a világ.
Még a függönyös példához: senki ne gondolja, hogy nem értettem meg, tudom, hogy a függöny csak 1 példa volt, és nem kell szó szerint venni, de nehogy már azt mondd nekem, hogy ha a vers első 2 sora egy temető képével indít, ahol ködbe burkolózott sírhalmok vannak, akkor neked nem a halál jut eszedbe. És valamilyen szinten jogos, hogy a versek mindenkinek mást mondanak, de pl. a Himnuszból az életben nem lesz szerelmes vers.
Azok alapján, amiket írtál, nagyon szerencsés voltál magyartanárok terén. Sajnos tényleg nem mindenki ilyen mázlista, számomra például teljesen ismeretlen a Kofferes kislány vagy a Kettős játszma. A Vuk se volt nálunk kötelező olvasmány, se a Kis herceg, de még a Kincskereső kisködmön se. Bezzeg az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait le kellett nyomni a torkunkon általánosban. És nem csak általánosban jártam így, 15 évesen a Vörös és feketét se értettem, kész szenvedés volt végigküzdeni magam rajta. Egyetemistaként újraolvastam (akkor már eredeti nyelven), és micsoda csoda; megértettem.
Tovább boncolgatva a függöny-témát: tegyük fel, hogy van egy vers, aminek az első versszaka ahogy te mondtad, "egy temető képével indít, ahol ködbe burkolózott sírhalmok vannak". A második versszak elején megjelenik a kék függöny. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a halál-metafora kiterjesztése. Viszont ha számomra a kék egy szép, vidám szín, miért ne értelmezhetném úgy, mint egyfajta feszültségoldást vagy az élni akarás jelét? Persze ettől a vers még ugyanúgy elégia marad (mint ahogy a Himnuszból se lesz soha szerelmes vers), tehát a lényegen nem változtat, de mégis saját magamat is beletettem az elemzésbe és értelmezésbe, valahogy magaménak érzem a művet. És ismétlem: te nagyon szerencsés voltál, hogy értékelték a saját gondolatokat. De sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.
És minden egyes eset, amikor a diáknak más véleményét kell elfogadnia, amikor elnyomják a saját kis fantáziáját, rontja az olvasási kedvét.
És félreértés ne essen, én szeretem az irodalmat, nemsokára diplomázom nyelvi szakon, és hatalmas élmény a műveket az eredeti nyelven (újra)olvasni. Úgyhogy bár nekem a rossz tapasztalatok után is sikerült visszatalálnom az irodalomhoz, de valamilyen szinten megértem azokat is, akiknek nem. És nem tudom őket hibáztatni.
2-es voltam
"A Grimm-mesék ijesztőek, ilyet sem rakhatsz be szerintem."
Kétlem,hogy egy horroron nevelkedett szakközépiskolásban maradandó nyomot hagyna egy eredeti Grimm történet, max a Disneys cukormázat mosná csak le.
Az is gáz,hogy nem mindenhol ugyanazok a kötelezők. Mi soha nem olvastuk A kis herceget vagy a Tüskevárat, pedig az osztály több mint fele imádta és előszeretettel, önszorgalomból olvasta el.
A történelmi regényekkel kapcsolatban egyetértek, az Egri csillagokat lényegében csak a fiúk olvasták el, bár a miérteket ők sem értették,de legalább harc van benne.
Ilyen téren másik nagy kedvencem volt A kőszívű ember fiai, elolvasta mindenki, megnéztük órán, de kb senki nem értette,hogy mi miért történik benne. Így utólag visszagondolva filmnézés helyett egy rögtönzött töriórával többre mentünk volna. Mert még a belelő való dolgozatírás előtti órában is értetlenül próbáltuk kitalálni, hogy most mi is a lényege.
Egyébként gimiben már jó tanárom volt, de így is soknak találtam az Ady-Petőfi arányt. Itt sokkal szabadabb volt pl a kötelező választás, kaptunk egy szép hosszú,10-15 műves listát és mindenki elolvasta azt amelyiket akarta, majd abból írtunk dolgozatot. Jó, a srácok többsége ellógta az olvasást, de a lányok ezt értékelték, mert így legalább nem volt rájuk erőltetve,hogy valami vérengzős infantilizmust olvassanak és persze volt egy srác is akinek egyetlen kérdése az volt,hogy melyik a leggroteszkebb, mert ő csak azt hajlandó elolvasni :)
Egyébként Tolkient csak azért írtam,mert igazán népszerű a fiatalabbak körében,természetesen lehet mást is keresni a helyére, akár J.K. Rowlingot. (A legtöbb ember akivel beszéltem erre a kettőre cserélné a modern irodalmi részt)
Vagy tényleg bárkit, aki hozzájuk hasonló hatalmas, koedukált rajongótáborral rendelkezik.
4-es válaszoló.
Nem akartam ellent mondani, csak én több embert ismerek, akik nem szeretik a HP-t, vagy Tolkient, egyszerűen túl elvontnak érzik, de ez talán csak a véletlen műve. Jó, lehet, hogy a Grimm mesék nem ijesztőek, de szerintem a tanárnak akkor is számolnia kell ezzel. Azért írtam, mert az jutott eszembe róla, mikor pl. biosz órán kísérleteztünk, meg volt, hogy meg kellett néznünk egy filmet az abortuszról, és pl. az egyik fiú nagyon nem akarta, és nem azért, mert tiszteletlen volt, de ő nagyon utálja az ilyesmit, csak eszembe jutott, hogy a legtöbb tanár ezt nem feltételezi.
Továbbra is fenntartom, hogy folytatásos művet nem biztos, hogy olvastatnék, de például nekünk a gimis magyartanár hangsúlyozta, hogy olvassuk el Lois Lowrytól Az emlékek őrét (kötelezővé nem tehette nekünk), és én megfogadtam a tanácsát: na, azt a könyvet kötelezővé tenném. Vagy a David nem hagyja magát c. regényt Louis Sachartól. Sőt, én még a Dorian Gray arcképét is Oscar Wilde-tól, vagy szintén tőle A boldog herceget, de ez az én saját listám. Amúgy mi sem olvastuk a Tüskevárat meg A kis herceget (utóbbit viszont én igen, és nagyon utáltam).
2-es, értem, amit mondasz, és nem mondom, hogy nem jogos. Én mondjuk ismertem olyan magyartanárt, aki - folytatva az általad megkezdett példát - azért leszögezné, hogy a kék az emberek legtöbbje számára egy hideg szín, de ha te azt mondod, hogy neked igenis meleg szín, azt mondja, hogy "jól van, kisfiam". Azt mondod, kivételes magyartanárom volt. Igazából valóban nagyon jó volt, de nem hiszem, hogy elsősorban az ő egyénisége az oka. Persze, az is, de több jó tanárom is volt. szerintem az volt a fő oka, hogy emelt szinten tanultam a magyart, heti 8 magyarom volt, és a tanárnak egyszerűen volt ideje megkérdezni, hogy mi a véleményünk. A matekos csoport panaszkodott a magyartanárára, mondván, mindjárt itt az érettségi, és ők még József Attilánál járnak, pedig az a tanár tényleg érdekessé akarta tenni az órát, de ők meg úgy gondolták, hogy ne kérdezze a véleményüket, haladjon már. És az a baj, hogy szerintem elég feszített minden tantárgyból a tanmenet, a tanárnak le kell adnia az anyagot eddig és eddig (Thomas Mannig, azt hiszem), és én úgy gondolom, ez lehet az egyik oka, amiért sok magyartanár nem áll meg meghallgatni a véleményed.
Eredeti nyelven műveket olvasni valóban nagyon jó dolog. Én - magyarul -
Ahhoz mit szólsz, hogy vannak, akik annyira zárkózottak, hogy képtelenek kimondani a véleményüket? Pedig a jó magyartanárok, ahogy te is írtad, pont erre kíváncsiak. Nekem az a magyartanár tetszett, aki szépen részletesen elmondta a költők életrajzát, meg hogy mit kell elmondani az egyes versekről és azt számon is kérte rajtunk. Bemagoltatta velünk, hogy „a szerelem egy általános emberi érzés”, és akkor legalább tudtuk, mit mondjunk ha egy szerelmes versről kell elkezdeni beszélni. De mikor azt próbálták kicsikarni belőlem, hogy mit érzek egy verssel kapcsolatban, vagy hogyan éreztem a villamoson a mit tudom én kivel szemben, az kínszenvedés volt. „Mi köze neki hozzá?” Ha véletlenül sikerült egy szép fogalmazást összehoznom, akkor meg példaként kiállítottak az osztály elé, hogy olvassam fel. Kicsit olyan érzés volt, mintha a ruháimat szaggatták volna le.
Amúgy vicces, hogy a rajzórákat szerettem. Le kellett ülni, kellett firkálgatni valamit, kis szerencsével minta is volt, hogy mi alapján dolgozzunk. Én tényleg csak firkálgattam, és bűn rondák voltak a rajzaim, nem különösebben érdekelt a dolog, de a rajztanár mindig ötöst adott rájuk, hogy „ezek rondák, fiam, de sok érzés van bennük”. Mondom jól van, legyen igaza.
(Ez erős eltérés a tárgytól: a matekot miért utálják?)
Na akkor sorban. köszi a terjedelmes válaszokat! Hát, én 1 éve vagyok egyetemista, tavaly érettségiztem, és nálunk (emelt szinten!) nem kérdezték, csak 5 fontos ember életrajzát kellett tudni.
Mondasz olyasmiket, amikkel egyetértek: évszámok, meg hogy nem is tanuljuk még töriből azokat a korszakokat, amelyek megjelennek mondjuk az ötödikes kötelezőkben.
Mondasz olyanokat is, amikkel nem értek egyet: szerintem az olyan elvont művek, mint Az átváltozás, a Gulliver utazásai, stb. - na, azoknak van valóságalapja, ha van egy jó tanárod. És lehet belőle tanulni, lehet vonatkoztatni a valós életre.
És mondasz olyat is, amiről azt gondolom, hogy rossz a tanárod: például verselemzés FÜZETBE??!! Nekünk tilos volt oda írni a verselemzéseket, a szöveg mellé kellett.
Amúgy elég sok rossz magyartanár lehet, kezdem ezt leszűrni az egészből.
Második: a Te problémádat megértem, van egy pont olyan ismerősöm, mint Te. Meg amúgy tényleg semmi köze hozzá. :) Én volt, hogy általánosban 600 könyvet elolvastam a nyáron, de azt hazudtam a tanárnőnek, hogy nem olvastam semmit, jól meg is sértődött, és kioktatott, hogy mért szégyellem a többiek előtt. Fel nem merült benne, hogy a többiek le se sz*rják, neki nem akartam elmondani. Mert ő is azt akarta, hogy meséld el, hát semmi köze hozzá, hogy mit olvastam, vagy miről szólt, de komolyan, és épp csak 1-2 regény jutott eszembe, mert tényleg sokat olvastam, azokat pont nem akartam elmondani.
Az a benyomásom, hogy akik szeretik a matekot, azok is nehezen értik meg, hogy nem mindenki csak leül és megérti. Én például, bár mindig igyekeztem belőle, kizárólag a geometriát kedveltem.
Nem tudom, hogy valaki még látni fogja-e ezt a kérdést, de pont jókor néztem fel ide, elvileg nyelvtant/irodalmat kéne tanulnom.
Én villamosmérnöknek készülök (90% valószínű, h arra akarok menni), és egy villanyszerelői.
A matek/fizika/info a kedvenc tárgyaim, ill a nyelvek fontosak (angol, német, mind a kettőből van egy elfogadhatü tudásom, angol b2 vizsga megvan, most a németre készülök)
És vannak tantárgyak, amiket nem szívlelek, de tudom, hogy gyakorlatban is sok hasznuk van.
Biológia az egyik ilyen, 3-as átlagot tartom belőle, nem szeretem annyira. DE! Tudom, hogy sok gyakorlati haszna van, orvostudomány, növénytermesztés, állattenyésztés, nemesítés stb.
Földrajz. Sosem érdekelt nagyon a föci, de a meteorológia, térképészet, úgy a Föld "működése" fontos.
Kémia. Vegyszerek, gyógyszeripar, akkumulátorok stb. Dettó, mint a föci, meg tudtam tanulni, de rohadtul nem érdekel egyébként, hogy a mindenféle szerves vegyületek hogy viselkedtek.
Történelem. A töri érdekel, tudom is, de nem tervezek belőle továbbtanulni. Szerintem hasznos is, csak nem kéne az évszámokra annyira nyomulni.
Ének-Zene Ehh, valakit biztos szórakoztat...
Tánc Dettó. Minek? Legalábbis nekem mostanában a lábaim kicsit fájnak, és nem tolerálják a táncos lépéseket.
De mit mondjak az Irodalom/Nyelvtan kombóra???
Nyelvtanról az a véleményem, hogy a helyesírás/helyesen fogalmazás (mert sok embernek az se megy b+)/épkézláb beszéd, beszélgetés összerakása nagyon fontos dolog. Inkább lehetne a neve nyelvtan és nyelvismeret.
De most, hogy olvasom a "Szóképek és alakzatok" témát, elegem lett basszus.... Mi a franc??? Ezt hol a fenébe fogom használni?? Amikor tegnap elővettem a nyelvtanfüzetet (holnap nyelvtan doga), majd elpattant az erem, annyira felment a vérnyomásom. Aztán átolvastam, hüledeztem, hogy ez mi a franc, majd eldobtam a füzetet.
Irodalom... Azt még jobban rühellem. Régen sok könyvet olvastam, most egyszerűen nem tudnak lekötni, ha olvasok, az internetről szoktam olvasni a telefonommal/gépemmel, és csak olyan témákról, amik érdekelnek.
Az nagyon jó, hogy ennyire műveltté akarnak minket tenni, tanulhatunk angol, francia, német, magyar
középkori/klasszicista/romantikus/realista/stb szerzőkről, ó, ezaz. Az életrajzokat be is vágom vhogy, a művek jellemzését is... De egyébként...
Az elemzés veri ki legjobban a biztosítékot nálam. Épp nemrég írtunk egy elemzős dolgozatot, hát... Nekem Arany János nagykőrösi korszakáról kellett írnom, egy ballada alapján. (a Walesi bárdokat választottam) Igen, valóban gagyit írtam... Ismételtem magam, a fogalmazás összképe nem túl jó... Az egész dolgozatom egy küzdés volt. (3/4-et kaptam rá) De igyekeztem saját kútfőből csinálni, saját véleményeket megfogalmazni. Erre odaírja "Fura következtetéseket hoztál" B+!!! Magoljam be az internetes elemzéseket, vagy mi??? Már az is baj ebbe a rohadt nyamvadt tantárgyba, ha véleményem van, csak olyat írhatok, amire a bölcsész tud élvezni???
Áhh... Ott van pl egy csomó költő.
Egyetemet egyik sem tudta befejezni, elkezdtek kóborolni az országban, szívtak egy kis ópiumot, és elkezdték írni a baromságaikat...
Édes Istenem...
Na mindegy. Egyszerűen nem látom gyakorlati hasznát az irodalmát, nem értem ezeket a szimbólumos izéket, és egyszerűen nem tudom, hogy mit írjak az elemzésbe, ha saját véleménynek helye nincs...
16F (11.o)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!