Most akkor mi az igazság az egyetemek nehézségével kapcsolatban?

Jöttem egy könnyebbnek mondott egyetemre, mert féltem a színvonalasabbaktól, mivel nehezen tanulok. Mikor azt mondták rá, hogy rossz színvonalú, arra gondoltam, ilyen beképzeltek mondják csak, és tuti nem igaz így, ebben a formában.

Idejőve rájöttem, hogy ez tényleg könnyű. Persze a többiek nyavalyognak, mert a gimiben megvoltak kevés tanulással is, talán mert van logikájuk (nekem nem sok :D ) vagy mert csak a fontos tárgyakra tanultak, nem tudom... Itt meg nehezen veszik fel a ritmust, gondolom én.

Nekem gimiben is hajtanom kellett, így itt azonnal felvettem a ritmust. Volt sok szabadidőm, mégis mindenem meglett, ráadásul elsőre, és jó jegyekkel.

De alapvetően azt látom, csak az bukik, aki nagyon-nagyon nem érti adott tárgyat, vagy rettentően lusta(, még csalni is).

Más egyetemekről azt hallom, hogy nincs szabadidejük. Őrült nagy a szórás. Ha okos vagy ÉS sokat tanulsz se biztos, hogy sikerül elsőre. 90%-os szórások vannak tantárgyaknál. Csak a legszerencsésebbek végzik el időben.

Nálunk maximum 40%-50%-os szórás van egy-két tárgyból, és azok zöme is olyan, hogy nem épül rá sok.

Csak az nem végez időben, akinek nagyon nincs szerencséje VAGY lusta és a kocsmában ül és még nehezen is tanul.

Szerintem a megfelelő szakmai tudásunk nekünk is meglesz attól függetlenül, hogy nem szórnak minket az alapozó tárgyakkal.

Ráadásul mi is TDK-zhatunk, konferenciákra járhatunk, szakkollégium is van természetesen.

Én a mi sulinkat tartom emberségesnek. És ha jól tanulsz, itt is lesz tudásod, csak nem ESETLEG KETTES, hanem 4-es, 5-ös.

Mi az igazság a sznob vagy ijedt vagy nyavalygós vagy fennhordott orrú véleménynyilvánítások özönében?