Az emberségesebb egyetem tényleg büfé?

Nekem sok mérnökhallgató ismerősöm van, sosem hallottam ezt a büfézést. Csak 2 fajta embertől:

1. Aki belül frusztrált, mert nincs diplomája, és alacsonyabb rendűnek érzi magát, persze nem nyíltan, hanem passzív-agresszív módon, és ezzel a büfézéssel azt hiszi, hogy mások értékét csökkenti, illetve a sajátját növeli. Ez igaz is, de szigorúan csak vele megegyező értelmi körökben.

2. Az az egyetemista, aki szintén frusztrált, elnyomták egész gyerekkorában a többiek, középsuliban, a csajok leszarták őket, stb. Na most ezek az arcok legtöbbször kockák, így inkább az informatika és a műszaki terület érdekli őket. Értelemszerűen oda mennek, ám fülükbe jut, hogy jók az elhelyezkedési lehetőségek, így vérszemet kapnak, és úgy gondolják, hogy "na most itt a lehetőség, mos megmutatom a többinek, hogy mekkora ász vagyok" és fennhangon hangoztatja, hogy ő a legf@szább, a többi mind szar.

Az én mérnökhallgató ismerőseim értelmesek, tőlük sosem jött ilyen. Ők biztosan sikeresek is lesznek, mert van érzelmi intelligenciájuk is. De ezek a frusztráltak ugyanilyen lelki nyomorékok maradnak, és nem fognak befutni, mert a munkahelyen is ki kell vívni mások tiszteletét. Az meg folyamatos kritizálással nem megy.

Nem. Nem értem miért hiszik azt az emberek, hogy attól lesz jó egy szak/egyetem, hogy orrba-szájba, halálra szívatják az embereket.

Attól nem lesz magasabb a színvonal, ha azért rúgnak ki vkit, mert a professzor úr bal lábbal kelt fel. Vagy azért, mert nem tetszik neki a feje...

Én nem hiszem, hogy büfészakra járok (orvosi). Mégis azt kell mondanom negyedévesként, hogy bizony sosem ért még kirívó igazságtalanság az egyetemen (de gyorsan le is kopogom). Amikor rendesen megtanultam az anyagot, és el tudtam mondai, akkor jó jegyet kaptam. Ha vmin megbuktam, az a saját hibám volt, nem a tanáré.

Természetesen a jó eredményhez baromi sokat kellett tanulni, de sosem éreztem azt, hogy csak azért nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, mert a tanár nem bírta a fejem. Pedig sok olyan tanárnál vizsgáztam már, akik nagyon rossz hírűek....

Én is relative kis főiskolára járok, mérnöknek tanulok és köszönöm szépen jól megvagyok. Sokáig én is felvettem, vagy is magamra vettem ezeket a beszólásokat, pláne amikor a legjobb barátnőmet felvették a híres neves Corvinusra (aminek már nem is tudom mi a neve azóta) és a pofámba vágta konkrétan, hogy én csak egy ilyen gyökér helyre jutottam be. 2,5 éve történt az eset, hát azóta sem beszéltünk! :D

Mindezek mellett állítom, nekem a "gyökér helyemmel" is előbb lesz munkahelyem mint neki, anélkül hogy tövig nyalnék bárkinek is! :)

Hogy én milyen előnyöket látok abban, hogy kis helyre járok!? Egyrészt nem nagyon oktatnak hasonlót az ország más területein, ez már nyert ügy, csak éppen sokan nem tudnak róla, mert ugye ez "gyökér hely"...

Másrészt 30-35 fős évfolyamoknál ma már aligha indul nagyobb, ami lehetővé teszi azt, hogy úgy tudjon egy hallgató bemenni az oktatóhoz konzultálni, hogy az emberségesen szóljon hozzá, mert nem kell hetente 350 ugyanolyan kérdésre válaszolni, csak 35-re. Nekem tetszik az, hogy nem csak egy kód vagyok, ha bemegyek egy vizsgára, akkor a tanárom felismeri az arcomat, sőt... legtöbbjük a nevemet is tudja! Az órákon is lehetőség nyílik az adott témában való elmélyülésére, mivel egy szakirányon mi most pl 12-en vagyunk. A tanárok többé kevésbé leendő kollégákként tekintenek ránk és nem az a céljük, hogy minél több embert rántsanak meg, hanem hogy minél több embernek adjanak át használható tudást! Igen, aki lusta és sz*rik bele az egészbe, ahhoz a tanárok is úgy állnak. De aki megy és csinálja, figyel és szorgalmas, az elboldogul.

Én harmad éves vagyok most, eddig MINDEN tárgyam megvan. Nem azért mert "gyökér helyen" vagyok, hanem mert azzal, amiket fentebb felsoroltam kapok egyfajta ambíciót is arra, hogy tanuljak és jól csináljam, ha már van lehetőségem rá! Pár tárggyal szívtam én is, amikor összesített zh sikerült csak (pót pót, utolsó lehetőség) az aláíráshoz, hajszál híján lett meg, avagy amikor az utolsó vizsga lehetőségemen rugdostak át matek 3-ból... :) Nem érzem magamat hülyének, azt sem érzem, hogy olyan könnyű dolgunk lenne, sőt... viszont nem lehet mindenki mindenből százas, nekem a val.számítás a mumus, ellenben a matek 2-őnket lazán lenyomtam 5-ösre. Másnak más megy nehezebben és más könnyebben! Én örülök, hogy ide kerültem és őszintén csak mosolyogni tud már a rossz nyelveken, egyszerűen nem hat meg!

Legyenek a helyemben akár csak két hétre, csinálják végig azt, amit én csinálok nap mint nap, aztán tárgyalhatunk... Már nem is szólok vissza az ilyenekre, csak egy nagy vigyorral nyugtázom az idióta hozzászólásokat! :)