Most őszintén mit kezdenétek a helyemben? Úgy érzem elb. sztam az életemet.

Ne nagybetűs mérnököz le :P Helyette add Magyarországnak és Szerbiának a nagybetűt. :)

Sok sikert! Mást nem tudok mondani. :)

Ha jól kitanulod a szakmád alázattal állsz hozzá, és érdeklődéssel nem esik nehezedre továbbfejleszteni magad szakmailag nem lesz gondod az álláskereséssel.

Igaz, fizetésben nem feltétlenül keresel majd olyan jól mint most. Persze a pénz nem minden. Az egészséged a pénz sem hozza vissza!

A kérdés kapcsán nekem ez az idézet jutott eszembe:

A Dalai Láma, mikor megkérdezték, mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:

"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.

És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

Nos, azt kell mondjam, hogy villanyszerelőként itthon bőven nem fogsz SOHA még csak megközelítőleg sem ennyit keresni, ha csak nincs eszméletlenül nagy szerencséd, egy jó ötleted és saját vállalkozásod. Sőt... Gondolom az is igencsak nagy változás lesz, hogyha hazajössz, hogy egy gyári melós sem keres többet 100-nál, ha egyáltalán megüti ezt a szintet, szóval nem lesz könnyű, sem testileg, sem lelkileg elfogadni, hogy ugyanolyan fásult melót kapsz, csak éppen potom pénzért.

Jelentem, lányként mérnöknek tanulok és jelenleg nekem sincsenek túl jó kilátásaim. Amíg a friss diplomásainkról olyan hírek érkeznek, hogy 120-130 ezret keresnek havonta, addig Németországba költözött villanyszerelő ismerősöm megcsípett egy olyan állást, amivel a kezdő fizetés 1800 euró, plusz 13. havi fizetés, plusz egy hónap szabadság, péntekenként délig meló, amúgy pontban 4-kor letesznek mindent és indulnak haza. Egyéb támogatások, jutalékok, pótlékok, mindezek mellett az albérlete 380 eurót visz el.

A szívem sajog, ha ilyeneket hallok, dehát sajnos ez a mi sorsunk.

Azért egy villamos, vagy gépészmérnök itthon is megtud csípni jól fizető állásokat, nem aggódom értük!

A lényeg, hogy abszolút megértem, hogy nem tűröd jól ezt a munkakört én sosem bírtam volna elviselni, akármennyit is fizetnek érte! 23 évesen még baromira nem vagy elkésve semmivel, 22 vagyok, most kezdem a harmad évet az egyetemen, de van 25-6 éves csoporttársam is bőven. Egy középfokú képzésen, esti vagy levelező képzésen, szerintem az idősebbek aránya még nagyobb, ergo abszolút nem szégyen, hogy te most szeretnél változtatni! Éltél, tapasztaltál, nem jött be, hát lépj! Inkább most, mint 10 év múlva!

A szüleid véleményéről meg annyit, hogy oké, hogy sosem fogsz más körben ennyit keresni, de megér ez annyit, hogy egy emberi roncs legyél, baráti és egyáltalán emberi kapcsolatok, partner nélkül?