Hogyan lehet elviselni vagy leállítani a "hosszúnyelvű" anyucikat, illetve a "szuper" tanárt?

Ismét köszi a hozzászólásokat! :)

Csak megjegyzem, hogy az egyik nyalós anyuci aki megy velük, csak négyszer (legalábbis ennyiszer hallottam) mondta, hogy a kislánya nem eszi meg a háztartási kekszet, nem eszik kolbászt, nem eszik valamilyen szalámit, nem issza meg a bolerós port (na, ennek én sem vagyok a híve, de ez van), na mindegy, szóval azt mondta, hogy visz enni-innivalót a Szandruskájának... magyarul erre megy ki a játék, hogy a hülye gyerekére "vigyáznia" kell. Tehát nem a gyerekek szeretete ill. a társadalmi összefogás motiválja. A másik szülő feketén, féláron hoz csokit, cukrot, szalámit, croissant, lekvárt, kekszet. Mellékesen megjegyzem, hogy 2 BMW-jük tutira van, kíváncsi lennék, hogy egy apeh ellenőrzés találna-e valamit náluk? :P Nem az irigység mondatja velem ezeket a dolgokat, mert van saját lakásom, autóm, családom, tehát számomra mindenem meg van. Max a fizetésemre panaszkodhatnék, de az más téma. :DD

Az utolsó hozzászólónak:

Köszi az együtt érzést, pontosan így érzem. Ha nem engedem el, akkor lehet, hogy a szíve szakad meg a gyerekemnek, ha az élményekről beszélnek. Közben már előre idegesítem magam, hogy mégis mi fog történni ebben a 3 napban!? Csak megjegyzem táborba mennek egy erdő közepére... külön faházakban lesznek. Arról már nem is beszélek, hogy a kullancsok miatt alaposan át kell nézni a gyerekeket... hát kíváncsi leszek.... mindenesetre már azt szeretném, ha pl. a mai nap lehetne értük menni. Ezt még nem is írtam! Szóval helyközi járattal elmennek egy faluig, onnan kb. 5-6 km-t gyalogolnak az erdőn keresztül a táborig. A 3. napon mi a szülők megyünk értük. A lakóhelyünktől "csak" 1 óra autóval, persze tele van szerpentinnel, majd erdeit úttal, tehát lehet, hogy az útvonaltervező saccolása nem biztos és lehet, hogy több mint egy óra.