Csak ebben a rohadt, mocskos korrupt országban (Magyarország) működik az, hogy a diplomát kiállító intézménynek a nevét is nézik egy állásinterjún és alapján alkalmazzák vagy külföldön (például Svédországban) is működik?

Én csak annyit tennék hozzá az utolsóhoz, hogy logikus, amit mond, de:

1. Szükség lenne szakmunkásokra, de ezt a képzésformát szépen megszüntették (nálam 5 évvel idősebb nagynéném már nem tehetett szakmunkásvizsgát, pedig direkt ilyen iskolába jelentkezett), mert minek ide szaktudás. Első lépésként ezt kéne visszaállítani. A szakmunkásképző meg a szakközépiskola adjon szakmát, a gimnáziumból meg lehessen menni továbbtanulni. Nem mondom, hogy zárják ki a szakmunkásokat, mert ha úgy gondolja, igenis tanuljon tovább, de ne csak érettségit adjanak neki.

2. Magyarországon büdös a munka a legtöbb embernek. Sok fiatal csak azt látja, hogy a vízvezetékszerelőnek dolgozni kell a pénzéért, csupán azt nem veszik észre, hogy adott esetben kétszer annyit fog keresni, mint ők a diplomával. Tehát a hozzáálláson is változtatni kéne.

3. Az itthon megszerzett képesítésünkkel ne az legyen az első, hogy lelépünk külföldre. Aki kimenne dolgozni, az fizesse vissza azt a pénzt, amit rá költött az állam.

4. Úgy kellene kialakítani a jelentkezők számát, hogy annyit és olyat vegyenek fel, amire szükség van.

Én sem tudom, mit fogok kezdeni magyar-olasz szakos tanárként majd, de mivel még csak elsőéves vagyok, van időm ezen gondolkozni. Addig is kihasználom a lehetőségeimet (például tanítok), amik később jól jöhetnek, és most adnak egy kis mellékest is.

Előző:

A többivel egyetértek, de ezt árnyalni szeretném:

„3. Az itthon megszerzett képesítésünkkel ne az legyen az első, hogy lelépünk külföldre. Aki kimenne dolgozni, az fizesse vissza azt a pénzt, amit rá költött az állam.”

Az egyik érv amellett, amit mondasz általában az, hogy ha már az állam kifizette az oktatásodat, akkor maradj itthon és dolgozz itthon. Csakhogy abban az esetben, ha valaki nem talál munkát itthon, mit kéne tenni? Az állam már mindenképpen bukta a képzés költségét, de ezen felül ha az illető nem megy el, akkor még további pénzbe kerül mint munkanélküli (közvetlenül és áttételesen). Tehát addig, amíg a létszám feletti képzés nincs megoldva, semmiképpen nem szabad büntetni az elmenőket, hiszen a „túlképzett” itthon maradók csak tovább növelik a terheket. Az is kérdés, hogy jobb-e egy túlképzett diplomást itthon maradásra és mondjuk betanított vagy közmunkára kényszeríteni, hiszen a legtöbb szakma esetén egy pár év kiesés akár teljesen ellehetetleníti a visszaállást, gondolok itt első sorban a kutatókra.

Szintén általános tapasztalat a kutatók körében, hogy aki nem megy külföldre posztdoktorként 2-3 évre, az gyakorlatilag teljesen kimarad a kutatás velejéből. Ennyi éve van egy magyar embernek, hogy igazi kutatást csináljon, ahol az ideje nem a pénzkunyizással meg az adminisztrációval telik. Vagyis külföldre kell menni, gazdag laborokba, ahol minden megvan, majd a tapasztalatokat hazahozni és aztán valahogy elboldogulni az itthoni szegényes körülmények között. Ez sajnos a realitás. Ha ezt büntetjük, akkor a magyar kutatásnak annyi. (A mi laborunk félig még mindig abból a vegyszerből és műszerből él, amit a főnököm odakintről elhozhatott, mert inkább vettek újat. Nálunk meg a fogyóeszközre is leltárkódot akartak rakni.)

Előző:

Tervezem, hogy megyek pár évre. Aztán meg hazajövök, ha lehet. A kint szerzett tudásomat pedig majd a hozzád hasonló szűklátókörű adófizetők szolgálatába kívánom állítani. Sajnos ugyanis az a tudás, ami itt megszerezhető, nem elegendő az élvonalbeli kutatáshoz. Neked, kedves szűklátókörű, ám csakugyan adófizető barátom, egyáltalán nem mindegy, hogy 10 év múlva mekkora felkészültséggel fogom oktatni a gyerekedet, illetve milyen dolgokat fogok felfedezni. Akkor majd bánnád, ha egy itthon megposhadt kiégett és tapasztalat nélküli tanár állna a katedrán (amilyet én is ismerek), csak mert:

"maraggyá itthó dógozni, a zaddófizzetők pénzéééé".