Most akkor tényleg túl vannak terhelve a diákok vagy nem?

Azért nem feltétlenül az tesz előrehozott érettségit, aki túl van terhelve, illetve, lehet pont azért tesz előrehozottat, hogy a fő tantárgyaira tudjon készülni.

Nyelvekből aki ügyesebb, igazából egyáltalán nem nehéz letenni az előrehozottat, nálunk sokan megcsinálták és utána nem kellett órára járniuk --> több szabadidő 12. osztályban. Lyukas órákban tudtak pihenni, leckét írni, készülni más órákra stb.

Továbbá szerintem a "túlterhelt diákok" inkább az általános iskolákban vannak. A 6-15 éves korcsoportnak borzasztóan sok, hogy 08:00-16:00-ig "foglalkoztatva" van. Régen ez nem így volt, most tele vannak tömve órákkal az alsósok is, felsősök is, pláne az erősebb sulikban. Ebben szerintem része van sok "szuperszülőnek" is, akik ilyen olyan szakkörre beíratják a gyerkőcöket, mert kell a sport, kell a művészet, kell még valami. Ami persze tök jó, de rengeteg idő, nagyon kevés teret az unatkozásnak, pihenésnek.

Régebben a gyerekek nagyrésze az órák után mehetett szabadon haza, bandázhattak, ökörködhettek, most akiért nem tud jönni a szülő bent ül 4-ig a négy fal között a suliban. Hazaesik, bepakol holnapra, tanul/leckét ír, ami még nincs kész, vacsora, fürdés, fekvés, következő nap ugyanez. Azért 10-15 éve még nagyon nem így nézett ki egy átlagos napja egy kisdiáknak.

Szerintem nincs konkrét "hibás" a történetben, eleve nagyon átalakult az életvitel az elmúlt évtizedekben, legtöbb helyen mindkét szülő 8-10 órában dolgozik, más lett a felfogás/közbiztonság így anya/aputaxi miatt a gyerek "munkaideje" is a szülőhöz igazodik, más lett a nevelési kultúra, sokkalta jobban előtérbe kerültek a különböző foglalkoztatások, a digitális kultúra sokkalta jobban begyűrőzött a fiatalabb korosztályba, sokkalta nagyobb hangsúlya van, éppen ezért a nyelvtanulásnak is. Régen "csak" tantárgy volt az idegennyelv, most egyre inkább elengedhetetlen a világban való boldoguláshoz, akár már kisgyerekként (rengeteg játék pl. csak angolul elérhető). A megváltozott nevelési kultúrához hozzátartozik, hogy nagyon megváltozott a továbbtanuláshoz való hozzáállás, most mindenki azon igyekszik, hogy valamilyen diplomát szerezzen az a gyermek, szerintem sokkalta jobban odafigyelnek most a szülők az iskolai teljesítményre, mint eddig, sajnos már alsóban is. Rengeteg összetett folyamat áll a háttérben.

Régen is volt napközi, aki nem tudta megoldani, hogy valaki hazavigye a gyerekét, akkor az a gyerek napközis lett. Egy-egy tanár felügyelete mellett megtanulhatták az anyagot, megírhatták a leckét, elmehettek különórákra, heti négy-öt is volt akár.

Az elsősök pedig még aludhattak is egyet délután.

Ha annyira túl vannak terhelve a kedves gyerekek, mint amennyire siránkozik nagy részük, akkor miért van ennyi csellengő akkor is, amikor tanítási időszak van?

Túlterhelésről annyit, hogy nálunk is van olyan osztály, aki 8:55-re jön és 13:30-ig van (kisgimiről van szó, így van egy 15 perces szünet is). Diákként lemerem írni, hogy egyes diákok a saját lustaságuk miatt siránkoznak túlterhelésre. Csak kérdem én, hogy akinek teher a tanulás, azzal vajon mi lesz a munka világában?