Miért mindenki ilyen negatív a tanári diplomával kapcsolatban?

lefelé beszélik itt a velem egy ruhában járókat

tanári egyetemre készülnének

Hű, azért a motivációs levelet majd olvassa el, valaki, mert ha ilyeneket írsz, kiröhögnek. Lebeszélni éehet, lefelé beszélni nem. Nincs olyan, hogy tanári egyetem, stb.

6, Húha, mert te most azt mondod nekem, hogy olyan vészes mértékben írt helytelenül?? Kicsit elvagy tájolódva... Te magad is leírtad hogy BIOLÓGIÁT javítana nem pedig magyart. Mindent néznek egy biosz esszében kivéve a nyelvtant ezt is megsúgom neked.

Kérdező emberből van, ő sem tökéletes. De nem nagy hibát vétett egyáltalán. Te csak rosszindulatú vagy.

Könyörgöm ne azon akadjunk már fel, hogy osztatlan tanári szak helyett azt írta, hogy tanári egyetem...

Biosz tanár a bioszban emelkedjen ki, azt kell tanítania nem a nyelvtant... Amúgyis sok éve van még ilyen műhibákat kiküszöbölnie...

Lényegi válasz: ha tanár szeretnél lenni, akkor legyél :) Ez esetben ne foglalkozz mások véleményével, hogy neked másik pálya jobb lenne. Anyagilag valószínűleg, de vannak más szempontok is.

Sajnos azonban jelenleg nehezebb elmenni (középiskolai) tanári pályáról másfelé, mert a diplomának jelentősen kisebb része a szaktárgy és nagyobb része a pedagógia. És sajnos nem az van az elején, hogy még időben ráérezhessen az ember, való-e neki a tanári pálya vagy sem. Ha tetszenek a színdarabok úgy általában, még nem biztos hogy jó színész lennél, azt ki kell próbálni.

Én (T/56) szerencsés voltam, mert középiskolásként járhattam ide:

https://www.youtube.com/watch?v=vTiPOJ3_E3s&t=448s )

Egészen megváltozott a tanári munkáról a véleményem. Diákként azt hittem, hogy a tanár az, akinek mindig igaza van (ami egy marha kényelmes és könnyű szerep), aztán kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van, a folyamatos önvizsgálat és korrekció a munka része, nem csak a következő nemzedéket kell megformálni, hanem magamat is.

Így utólag nem bántam meg a tanári pályát, de azért a gyerekeimet nem errefelé terelem. Volt ebben a pályaválasztásban valami plebejus öntudat is, amit így utólag már hülyeségnek tartok. Szüleim szakmunkások, mindig szidták otthon az "elitet", tehát az, hogy elvégezzek egy közgázt és az MSZMP-be belépve valami vállalat vezetésébe küzdjem fel magam, nem vonzott. Az orvosok, jogászok szintén elit kaszt volt, ahonnan kinézik a magamfajtát - de már az egyetemen ahol elitebb hátterű emberekkel is összehaverkodtam, kiderült, hogy ők is csak emberek, simán lehettem volna bármi különösebb identitásválság vagy belső gyötrelem nélkül :)

És mivel elég jó tanuló voltam, kb. mindenhová fel is vettek volna.