A most 60-65 éves korosztály, akik tanárok, nekik nehezebb volt anno bekerülni egyetemre, ill. elvégezni?

Nem mondanám nehezebbnek inkább más volt a képzés. Nem volt kredirendszer, tehát ha nem sikerült egy tantárgyad akkor évet kellett halasztanod. Nem volt internet ezért a könyvtárba jártunk lexikonozni. A szakdogát nem számítógépen hanem írógéppel írtuk.

Sajnos a 80-as években kötelező volt politikai gazdaságtant tanulni politikai okokból. Ez nem az volt, mint, ami most a Corvinuson van. Kb ideológiai agymosás volt (mennyiró jó a szocializmus és a kapitalizmus csődbe fog menni).

A felvételi szerintem nehezebb volt. Nekem anno még KISZ-es ajánlás is kellett a jó felvételi mellé. Kevesebb egyetemi férőhely volt. Viszont koli szinte mindenkinek jutott. Én jó tanuló voltam és az akkori életszinvonalomhoz képest jól megéltem.

Szinte csak szóbeli vizsgáim voltak (én szóban vagyok jó).

Matektanári szakon végeztem így a nyelvszakról nem tudok mesélni.

Mai szemmel nézve két emelttel lehetett csak egyetemre menni. Az írásbelit közösen másik suliban írtuk. A szóbelit az egyetem bizottsága tartotta. Ha jól emlékszem ilyen két percnyi gondolkodás után kellett mondani a kihúzott tételedet.

Pénzügyileg csak a full alkesz, agresszív, szülő tudta elkaszálni a gyerekét, mert kb mindenkinek ugyanannyi bevétele volt.

Ha felvettek, és bejelentkeztél öneltartónak, szoc ösztöndíjból a kolit ki lehetett gazdálkodni, ahol ebéd és vacsora is járt, 1/4 kezdő bérnyi összeg fejében.

A reggelidre és a ruhádra kellett keressél, de ha igazán jól tanultál, akkor a tanulmányi ösztöndíj ezt fedezte.

Én még csak 56 vagyok.

Nehezebb volt, de lehet hogy ez szakfüggő. Én középiskolai tanárnak tanultam és kémiából majdnem ugyanazt tanultuk, mint a vegyészek (azonos kurzusokra jártunk), fizikából meg majdnem ugyazat, mint a fizikusok.

Később másoddiplomaként szereztem informatika szakot is, ott kitüntetéses oklevéllel végeztem, eredetileg meg csak közepessel. Kábé annyival nehezebb volt régebben, mint ma. Tanárképzésen ma már kisebb a tudomány, nagyobb a pedagógia aránya. Lehet hogy egy orvosképzés kb. ugyanolyan nehéz, mint régen volt. De egy X szak (természettudományos univerzális tanár) elvégzésének nehézsége sehol nincs egy egykori kémia-fizika szakpárral összehasonlítva pl.

Annakidején hárman jelentkeztünk a 15 helyre, szóval ilyen értelemben nem volt nehéz bekerülni, de két központit (mai emelt kb.) kellett jól megírni, szóval könnyű azért nem volt. (Átirányítással töltötték fel a többi helyet: akkor még csak egy helyre jelentkezhettél, ha oda nem fértél be, az egyetem ajánlhatott valami mást)

A menőbb helyekre (jog, közgáz) kellett a jó KISZ-jellemzés is: Fábrisanyi is azért lett némettanár jogász helyett, mert bevitték a rendőrök március 15.-én a Batthyány-örökmécsestől. Orvosin meg az orvosgenerációk sarjait előnyben részesítette az egyetem a saját szóbelijén: ma az egyetemfüggetlen emelt érettségik miatt ez megszűnt.

#5 vagyok

Eredetileg úgy volt, hogy a JPTE-re megyek, mert a főiskolai képzés helyett egyetemi szinten indul amjd a fizika-természetismeret szak, de végül fizika-orosz indult. Mint induló szak, oroszból még nem várták el a rigó utcai középfokút, szóbeli felvételi elbeszélgetés lett volna oroszból. (Ez engem nem vonzott, mert se érdeklődésem se tehetségem nem volt hozzá, így a JATE-ra mentem inkább.) De amúgy kb. középfokú nyelvtudás volt az elvárás. Rendszerváltás után unokatesóm úgy végzett orosz szakon, hogy jelentkezéskor egyáltalán nem tudott oroszul - akkor már nem tanították középiskolákban.