Melyik korosztályt a legjobb tanítani ezek közül? Melyiknek mi a legfőbb nehézsége?

A kicsiket azért nehéz mert önállótlanok, a nagyobbakat pedig azért mert szemtelenek, kamaszok stb

Felnőtteket nem nehéz

Ami engem illet: az egyetem túlságosan személytelen, és én hiszek abban, hogy a személyes tanítás sokkal hatékonyabb tud lenni, maikor a diák több mint a 2Q4RE1-es kóddal jelölt egyén.

Más oldalról én a japán rendszer híve tudnék lenni. Az ő elsőszintű oktatásában nem szívesen tanítanék. Szeretem a gyerekeket (értsd: tudok azonosulni a játékos szellemükkel), de tanításra az én kompetenciáimhoz alkalmatlanok.

Az alsóközépiskolában meg lehet fogni a diákokat még gyökerestül, s lehet, kompetencia szempontból itt érdemes tanítani. A 12-15 évesek azok, akik gyakran sokkal többnek hiszik magukat, mint amekkorák. Magukénak képzelik a világot, de az asztalra már semmit nem képesek 90%-ban letenni. Tehát a fejlesztést igénylő tárgyakat itt lehet érdemes.

Az alkalmazott tudományokat inkább a felső középiskolában, ahol a 16-19 éveseknél már valami alapvető morális érzék kialakul abba az irányba, hogy nem árt tanulni valamit. Pl egy érettségi tárgyat szerintem itt lehet a legjobban tanítani.

Persze, itt is sok esetben érzelmileg még gyerekek a diákok, de már mások, mint voltak az alsó középsulis éveikben.

Persze szükséges lenne a buktatás intézményét keményen fenntartani...

Ez leginkább tőled függ, hogy te melyikkel jössz ki a legjobban.

Jelenleg tanítok alsóban és felsőben, középiskolában csak gyakorlaton voltam még, felnőtteket régebben munkahelyi tanfolyamon tanítottam.

Alsósok nagyon aranyosak, aktívak és motiváltak ami pozitív. Meg kell tanítani őket az elemi iskolai szabályokra, pótszülőnek lenni, ez nem könnyű. Főleg az elején elsőben. Na az nagyon fárasztó tud lenni. Amikor pl. 5 perc megy el azzal, hogy mindenki vegye elő a megfelelő könyvet és nyissa ki a megfelelő oldalon.

Felsőben már sokkal önállóbak, de az aktivitás még megvan, én ezt a korosztályt szeretem a legjobban. Engem legtöbbször nem zavar a kamaszkor, tud az szórakoztató is lenni. :)

Középiskolában engem az érdektelenség nagyon tudott zavarni. Mondjuk azt nem tudom, hogy milyenek lennének, ha én tanítanám őket végig, ilyen tapasztalatom nem volt.

Felnőttképzés egy külön világ. Ott különbség van az önkéntes és nem önkéntes között. Önkéntesen aki ott van az nyilván tanulni akar, ez ilyen szempontból jó, de állandóan vannak egyéni, élethelyzetből adódó problémák. Ha nem kötelező a tanfolyam elég nagy tud lenni a lemorzsolódás. Ezt résztvevői oldalról is tudom. Szerencsére amit én tartottam az csak 4 hetes volt heti egy alkalommal így a legtöbben maradtak, de a hosszabbakról 1-2 hónap után rendesen kimaradoztak a résztvevők.

A kötelező munkahelyi továbbképzéseket a többség utálja. Viselkedni ugyan fog, de hogy unott fejjel üli végig az is tuti. Ez szerintem borzasztó demotiváló tud lenni.

Ami még meghatározó lehet, az maga a környezet. Nagyon nem mindegy, hogy átlagos, normális gyerekeket kell tanítani vagy sokszorosan hátrányos helyzetűeket. Az utóbbihoz nekem nem volt se képességem se idegrendszerem.