Mik a legkönnyebb egyetemi szakok/főiskolák?

#11

Ne haljon éhen büfészakkal is lehet munkát találni csak nehezebb. Én szakmunkás után mentem egyetemre hogy, miért? Nem bírtam a fizikai munkát.

12, én 4 szakma után mentem egyetemre. Teljesen kiakadtam a fizikai munkától, pedig nem a fizikai része volt megterhelő, hanem a sok primitív, idióta ember, meg a csicskáztatás, stb. Egyszerűen nem bírom megszokni a szart, hogy olyan társaság, hogy 0-24 az a téma, hogy ki hogy szarik, meg ki kivel ba szik, meg primitív a főnök, azt képzeli, hogy ő a diktátor, és csicskáztat. Minden munkahelyemen ez volt kb. Ha meg nem ez, akkor a körülmények voltak olyanok, hogy úgy dolgoztattak minket, ahogy még állatokat sem szabad tartani sem. Tudnék mesélni. Van is pár kérdés már ami alatt megtettem.

Ráadásul van olyan szakmám, amiben fel sem vettek sehova, soha mert nincs benne tapasztalatom, pedig van burkoló szakmám, meg nehézgépkezelő jogsim is, de tapasztalat nélkül sehova nem kellek. Így maradtak a nyomorult helyek, amiből elegem lett, és elmentem egyetemre.

#14

Ismerős amit írsz engem szakmunkás tanulóként még vertek is gyakorlati helyen. Sajnos a szakmunkások egy része ilyen nagyon kevés az olyan aki normális.

Akaraterő, érdeklődés és piacképesség között kell megtalálni az aranyközéputat.

Én nagyon szeretem például a történelmet, eljátszottam a gondolattal hogy történész vagy régész leszek, azt is vettem fel fakultációnak anno gimiben, de sajnos rájöttem hogy ha valaha is saját lakást vagy anyagi függetlenséget szeretnék (minden hátszél nélkül) akkor sajnos nem megyek azzal semmire ha szeretek valamit de nem élek meg belőle.

Ezért hát elkezdtem egyedül kicsit képezni magam matekból, fizikából és kémiából majd jelentkeztem egy mérnöki képzésre érettségi után ahová fel is vettek. Persze az ilyen képzésekre nem bekerülni nehéz, hanem bent maradni, de nekem sikerült, 1 hónap múlva államvizsgázom.

Van egy hatalmas tévhit, hogy nagyon toppon kell lenni reál tárgyakból a gimiben ha az ember valami ilyesmi vonalon akar elkezdeni mozogni. Hát nem, nem kell egyáltalán zseninek lenni semmihez. ( Na jó, talán valami nagyon kemény alkalmazott matematika vagy elméleti fizika doktori fokozathoz...) De nagy általánosságban egy mérnöki/közgazdasági/akármilyen reál vonal abszolút megérthető szorgalommal és alázattal a tárgyak iránt.

Hatalmas hibája az általános/középiskolás matematika, fizika stb... tárgyak oktatásának, hogy megutáltatják a gyerekekkel már kiskorukban a reál dolgokat. Nekem a mérnöki képzésem során a matek vagy fizika/kémia érettségiben számonkért dolgoknak a többségét még csak hallásból sem láttam az egyetemi szintű órákon. Persze a megértéshez szükségesek lehet(nek), de integrálni meg deriválni szerintem szinte mindenki megtanítható 1-2 hónap alatt, matematikai háttértudástól függetlenül, szorgalomtól és tudásvágytól függően.

Egy szó mint száz, mondanám, hogy csináld azt amit szeretnél és ami érdekel, de ha az nem piacképes, akkor ezzel a gondolkodásmóddal kicsit nyugatabbra fogsz tudni boldogulni az életben.

"de integrálni meg deriválni szerintem szinte mindenki megtanítható 1-2 hónap alatt, matematikai háttértudástól függetlenül, szorgalomtól és tudásvágytól függően."

Hát azért erre nem mernék mérget venni.