Mi a véleményetek a 2000 m kötelező futásról a középiskolákban?

#15 Úgy általában, akinek gondot okoz a 2000 méter, az küzd némi túlsúllyal...

Illetve dehogy küzd vele, tökéletes alakját nem csak, hogy megtartja, de hónapról hónapra szerez is hozzá! :)

Ha meg alkatilag nincs bajod (vagy épp ortopédiailag, lúdtalp, x-láb, gerincsérv, akármi), akkor nem értem, miért okoz megrázkódtatást a 2000 méter.

#5

Az ilyen pofára osztályzás még rosszabb. Nekünk volt általánosban mikor a tanár "az egyéni teljesítményt" osztályozta.

Én is alacsonyabb, gyengébb fizikumu és kövérebb is voltam, pont mint az egyik osztálytársam. Tesin viszont nagyon igyekeztem, mert nem szerettem rossz jegyet kapni. Ha futni kellett futottam ameddig bírtam, de utána nagyon rosszul voltam és nem csak az, hogy szúrt az oldalam. Ha esetleg nagyon nem bírtam és sétáltam, akkor is igyekeztem minnél gyorsabb tempóban.

Kötélre se tudtam felmászni, de próbáltam, hogy legalább csak egy kicsit (a helyes technika nem lett megmutatva nekünk igazából), ha szerencsém volt nagy erölködve kettőt hármat tudtam húzni magamon.

Egy másik gyerek aki viszont hasonlóan volt a testi "adottságokkal" közel se adott bele ennyit. Ő megmaradt a konfort zónában, futás után csak picit vette szaporábban a levegőt, nem az, hogy majd össze esik. Kötélmászásnál a csomóra se tudott felugrani (csak oda állt a kötélhez, ugrott egyet "nekem ez nem megy" majd félre állt).

Mégis jobb volt 1-2 jeggyel tesiből, mint én. Én 2, 3 osztályzatokat kaptam inkább, ő meg 3as, 4egyest. Mivel a tanár elmondása alapján, ő jobban igyekezett. Ezt valóságban pofára osztályzásnak hívják.

Középsulban már nem volt ilyen. Ha valami nem ment akkor kapta mindenki az egyest, meg megvoltak a követelmények, hogy mi az ami egyes, kettes, hármas, négyes és ötös. Aki versenyre járt vagy focizott futásnál nyílván az ötös felső határát hozta, de nem kapott érte jobb jegyet, mint az aki ugyan úgy hozta az ötös szintjét. Valamint mindenki előtt ott volt a lehetőség, hogy edzen, fejlődjön és hozza jobban formába magát.

Nekem ez a hozzáállás jobban tetszett. Nem volt az, hogy kevésbé szimpatikus valaki a tanárnak, akkor neki rosszabb jegyet ad, vagy valaki szimpatikusabb, akkor felhúzza a jegyét. Ez az ami igazságtalan. Láttam mind a két oldalát. Az egyik nagyon rosszul esett és tényleg negatív hatással volt rám.

Másik esetben meg hiába kaptam rossz jegyet, de tudtam, hogy miért. Ez viszont ösztönzött.

Adott példa a kötélmászás is. Míg általános iskolában nagyon nem ment, középiskolában már láb nélkül fel tudtam mászni és láb nélkül le is tudtam jönni. Foglalkoztak azzal, hogy hogyan is lehetnék jobb, ha nem ment valami segítettek, ha látták hogy valamit rosszul csinálok szóltak és segítettek, hogy hogyan kellene csinálni.

Másik tanát 8 év alatt nem jutott el idáig, mert tényleg a pofára osztályzás ment. Szerintem jó dolog az, hogy vannak ponthatárok és az alapján kell jegyet szerezni.

Másfelől viszont az oktatási rendszer nem a legjobb. Sok a felesleges tárgy és azokra is nagy hangsúlyt fektetnek. Ha szakosodsz akkor is van sok töltelék tárgy és azokból is ugyan úgy jegyet kell szerezni. Az adott tárgyból való buktatás ami valahogy zavar. Hiszen tényleg az a kategória, hogy az alapján ítéled meg a halat, hogy milyen ügyesen tud fára mászni. Ha valakinek valami nem megy, az nem azt jelenti hogy hülye, vagy tehetségtelen. Hanem azt, hogy ő másban jó. Abban kellene segíteni, hogy megtalálja azt, hogy mi is az a dolog. Jó az, hogy kap jegyeket a saját teljesítményéért, mert az csak egy visszajelzés számára, hogy jó-e benne, megy-e neki jobban. Van mi ösztönözze, látja a munkájának az eredményét. De ha nem megy, nem feltétlenül kell eröltetni. Keresni kellene mást, amiben kiemelkedhet.

A testnevelés órákat teljes mértékben át kellene alakítani, mert jelen formájukban baromság az egész. Lényegében úgy telik minden év, hogy maximum kétszer kipróbáltatnak valamit, majd utána jegyre osztályozzák. Mindeközben SEMMIT se tanítanak a helyes technikáról, edzésről, vagy bárminemű hosszútávú felkészülésről. Az fog jó jegyet kapni, aki már első próbálkozásra sikeresen teljesítette a feladatot, de arra semmi esély, hogy a félév vagy év során bármilyen javulást érjenek el a tanárok a diákoknál, mert egyáltalán nem is próbálkoznak.

Őszontén szólva nem is értem, hogy mit tanulnak az egyetemen a testnevelő tanárok, mert semmi tudást nem adnak át a diákoknak. Legfeljebb pár sport alap szabályait tanítják meg, de igazából ott se mentünk bele a valódi részletekbe és nekem gyanús, hogy jellemzően lebutított verziókat játszottunk. Életem során volt 6 tesitanárom, egyik se volt különb. Volt aki tanított más tantárgyból, ott már tényleg tanárként működtek.

Utáltam, ráadásul nálunk nehezített terep volt, mert dombon volt a hátsó udvar ahol futni kellett. Felfelé ráadásul jó meredek volt, lefelé meg lépcsőzni kellett. Általában idő alapján kettest kaptam rá, egyszer egyest merthogy sétáltam egy részén (PMS miatt a séta is elég fárasztó volt). Gimnasztika jól ment, a többi rész változóan úgyhogy hármas vagy négyes meg volt év végén, de a tesi pont olyan volt amin nem stresszeltem, hogy hányast kapok rá.

Amúgy elég elavult ahogy a tesi órákat tartják szerintem, inkább azt érték el, hogy a többség megutálta érettségiig. Egy barátnőm másik gimibe járt, náluk pl. volt lehetőség túrázni menni jegyért. Elég népszerű volt, egyfelől mert biztos ötös volt, másfelől így nem matek és angol között kellett futni, hanem egy szombat délelőtt 2-3 órás séta volt mondjuk egy kilátóhoz. De volt aerobic meg vmilyen táncóra is amit be lehetett számítani jegyért. Úgyhogy jó lenne nagyobb változatosság és inkább arra törekedni, hogy a diákok megszeressék a mozgást, ne csak túl akarjanak élni 2000 méter futást.

Nem tudom miért baj a 2000 méter osztályzása

Ha én 30 évesen pici felesleggel a napi 8 óra irodai munka után még elmegyek gyúrni és a másfél órás gyúrást minden nap 5km futással vezetem le nehogy már egy fiatal energikus 16 év körüli fiatal ne tudjon 2000 métert lefutni.