30 éves kor felett megéri nappali jogviszonyú egyetemre menni?

Lehet nem érdekes, de az élettörténetem, ami alapján reménytelennek érzem, hogy valaha megtapasztalhatom az egyetemi életet nappali jogviszonnyal:

- 19 évesen végeztem a középiskolával.

- Középiskola után 1,5 évvel kezdtem el dolgozni, de csak 4 hónapot.

- Az első munkahelyem után OKJ tanfolyamra mentem.

- A tanfolyam után körülbelül 10 hónapig nem dolgoztam.

- Sikerült elhelyezkedni havi 77 ezer forintért, de csak 2 hónapot voltam ott.

- Váltottam, 4 hónapot voltam a következő munkahelyemen, ahonnan elküldtek közös megegyezéssel.

- Azóta itthon vagyok. Ha minden jól megy, akkor októbertől elkezdek tanfolyamra járni. Szeretnék eleinte pénzt gyűjteni és építkezni, és utána elkezdeni egyetemre járni. Viszont szeretnék majd családot is, és félek, hogy nem lesz időm mindenre. Félek, hogy a nappali formában nem fogok tudni megélni. Stb. Mit tanácsolnátok?

Szerintetek egy lúzer vagyok?

#1 és #3 Milyen szakot tanultál? Milyen tanácsaitok vannak?

Miért lettetek leszavazva?

Sajnos nem lenne ki eltartson, ha egyetemre mennék. De gondolom túlélhető lenne, ha diákmunkáznék, stb, nem?

A meglévő OKJ-val az a probléma, hogy sehol nem tudtam vele elhelyezkedni. Több tanfolyamot néztem ki, például ápoló. Ezzel lenne biztos munkám, és remélem szeretném.

Akkor szerintetek nem érdemes OKJ-t tanulni, hanem határozottan az egyetemre gyúrni? Még nincs párom és szerintem egy ideig nem is lesz, szóval lehet beleférne egy BSc.

Régen is szerettem volna egyetemre menni, de lebeszéltek róla. Bánom, hogy hallgattam rájuk. Mi a célom? Minden, amit egy egyetem nyújt. Szeretnék keményebben tanulni, részt venni TDK-n, érdekes embereket megismerni, stb.