Még ma is alkalmazzák ezt a kollektív büntetést az alsó tagozatban?

Rájuk fér a gyerekekre.

Egyrészt némi kondíciófejlesztő gyakorlat amúgy is lenne tesiórán. Senki nem szereti.

Ha ezt össze lehet kötni némi fegyelmezéssel, akkor a gyerekek majd nem a tornatanárra haragszanak, hanem a renitensre, aki "miatt" kapták a feladatot.

Ilyenkor van hatása (valahol cél is) a csoportnorma érvényesítésének. Szokják meg a gyerekek, hogy ha közösen kifejezik a nemtetszésüket a renitens irányába, akkor az hatni fog, mert az is rájön, hogy ha mindenki csak dühös rá, mert nem viselkedik, azzal nem lesz se vicces, se cool. A gyerekek teszik helyre az ilyet, nem a tanár.

És vannak olyan helyzetek, amikor jó is megállítani az egész társaságot, hogy ismét meglegyen a figyelem. Én edzéseken épp ezért nem is guggolást vezénylek ilyenkor, mert abból könnyű forogni, elmászkálni, beszélgetni, hanem hanyattfekvés, nyújtott láb felemel 2-3 centire és ott megtart 20-30 mp-ig max. 2-3 ismétlés épp elég, beszéd annyi lehet, amíg helyreteszik a fegyelmezetlent. Utána megkérdem, hogy ezzel folytatjuk, vagy inkább szeretnének visszatérni a gyakorláshoz, küzdelemhez stb, amit előtte csináltunk.

Mindig van 1-2 okos, aki azt mondja, hogy ő hasizmozni szeretne, azzal közlöm, hogy akkor edzés végén bent marad, és én fogom neki számolni, de megyünk tovább az eredeti terv szerint. (Nyitott edzéseket tartok, szülők is bent vannak, nem "olyan" különfoglalkozásra kell gondolni, semmi abúzolás, semmi indokolatlan terhelés, de ha hasizmozni akar, meg a foglalkozást hackelni, akkor hasizmozzon, de az ő szabadidejében!)

Biztosan van ilyen.

#1: rád is fért volna plusz tréning, hogy a kérdésre válaszolj, ha már egy regényt írsz.

#4 Alsós tagozatos gyerekeket (is) edzek, gondoltam, releváns a tapasztalatom, ha már rákérdezett a kérdező.

És működik.

#3 A te tanárod végképp hülye volt, még ha te kérted volna a harmadik gombócot (amit a tanár nyilván gondolt rólad), akkor sincs értelme az egész osztályt büntetni ilyennel.

#5: amit írsz az inkorrekt, a gyerekekben hátráltatja, hogy az erkölcsi érzés megérjen, ehelyett a csordaszellemet erősíted, illetve arra járszol rá a "cél szentesíti az eszközt alapon".

Ja, én is voltam tanár. És a válaszod akkor sem volt a kérdésre válasz, csak bizonygatás.

A csoportnormának nincs pozitív, vagy negatív előjele önmagában.

Amikor a csoport egy olyan normát tartat be a tagjaival, ami helyes (pl. edzésen figyelünk, viselkedünk, nem rendetlenkedünk), azt nem akadályozom meg.

Amikor "helyettesítettem" a nagyobbak edzésén erősítő köredzés, és a csapat elkezdte az egyik hirtelen nyurgult, kicsit kelekótya tagját ugratni, cikizni, ott meg egyből elvágtam, mert a csoportban nem lehet norma a másik falkában baszogatása. (Tegyük hozzá, egy az egyben sem!)

A te órád, a te edzésed, te irányítod, te mutatsz példát, te értékelsz - és te felelsz a gyerekekért, az épségükért, a fejlődésükért és a biztonságukért (testi és lelki értelemben is). Párszor eljátszod az ilyen "kollektív büntetést", és utána már elég csak belengetni, a hangadó tudni fogja, hogy innentől nem az övé a kezdeményezés.

Tanul belőle a gyerek? A csoport felismeri az erejét. Az egyén felismeri a tetteinek a következményét. Amíg nem él vissza a hatalmával az edző, amíg a "büntetés" célja nem a megtorlás, hanem a figyelemfelhívás (és egy lehetőség, hogy a gyerek megálljon, átgondolja, kizökkenjen), addig a gyerekek is megtanulják az arányosságot.

Nem valami félreértelmezett tekintélykövetelés ez, meg nem az egóról szól, hogy márpedig a teremben az legyen, amit én mondok. Ez nem kérdés, ha ezt bizonygatni kell, akkor már régen rossz. A többi gyerek, aki haladna, dolgozna, minden szülő, aki a tagdíjat fizeti (beleértve a renitens gyerek szüleit is) jogosan várja el, hogy az edzésen fejlődjön, hasznosan töltse mindenki az edzésidőt. Hogy versenyeken eredmények szülessenek.

A renitens gyerek figyelmet igényel. Ha félrevonom és négyszemközt beszélek vele, az több szempontból nem hasznos. Egyrészt kitüntetett figyelmet kap az, aki nem érdemli meg (és a többi gyerek levonja a következtetést, hogy rosszalkodással el lehet érni, hogy foglalkozzanak vele - ki tudja, hogy otthon mennyi figyelmet kap amúgy), másrészt addig sem figyelsz a többire. Nem kap a többi gyerek sem világos jelzést arról, hogy én mit gondolok.

Érdekes módon, a gyerekek nem tűnnek el az edzéseimről (alig akarnak igazából fentebbi korosztályba átlépni, úgy kell őket küldeni), és ott vannak a terem szélén a szülők is - annyi az alku, hogy edzés közben nem ők fegyelmezik a gyereket, hanem én - és ők sem teszik szóvá.

Ezzel a módszerrel, a kollektíven alkalmazott "büntető" feladattal nem lehet a gyerekek személyiségét megváltoztatni. Ha valami állandó, vagy időszakos zavara van, azt nem te fogod megoldani. Ezzel kezelsz ott egy helyzetet - kötelezettséged van a többi gyerek felé is. Kellemetlen lehet a gyereknek, ha ráirányul a többiek rosszallása? Nyilván. Majd legközelebb nem csinál ilyet.

Fontos, hogy egy ilyen büntetés után tiszta lappal indul tovább mindenki. Ez természetes, hiszen nem megtorlás, hanem korrekció volt a lényeg - ha megvan az együttműködés, akkor nincs ok semmilyen rosszallásra, ha dolgozik, jár az elismerés, jár a figyelem, jár a megerősítés.

A gyerek addig megy el, ameddig hagyják neki. Lehet, hogy valakinek elég egy szúrós, vagy épp egy csodálkozó pillantás, más meg megdolgozik akár a közös büntetésért is még akkor is, ha előtte bejelentem, hogy ha ez így megy tovább, akkor jön a lábemelés. Nem a semmiből kapják, nem aránytalanul, nem előzmény nélkül - utána viszont fennmaradó következmények nélkül. Egy rendszer része ez, ez fokozat. Lehet vele élni, lehetne vele visszaélni, és akinek alapélménye kiskorából, hogy a tesióra a kollektív büntiről szól, ott biztos, hogy valami hiányzott a körültekintő alkalmazásból. Vagy csak ezt tudta alkalmazni a tanár, mert más téren eszköztelen volt.

Tartok egy hónapban vagy 20 edzést, havonta-kéthavonta egyszer előfordul ez is. Működik. Hetente háromszor nem működne.