Háy János költészetéből érdemes szakdolgozatot írni?

Nem szakirodalmat kell olvasgatni feleslegesen, hanem elsősorban értelmezni az egyetem által megfogalmazott szakdolgozati követelményeket, majd ez alapján felállítani egy olyan módszertant, amely kielégíti a követelményrendszer minden pontját, majd ez alapján megírni a szakdolgozatot...

Az hogy "Háy János költészete" önmagában egy kontextus nélküli, semmitmondó szakdolgozat, amiben nincs semmi kontextus. Legalább vedd a fáradtságot és vagy összehasonlító elemzést írj vagy a szakdolgozatodban valami "érdekeset" mutass be pl: Háy János költészetében megjelenő romantikus jellemvonások vagy bármi hasonlót ami ad egy keretet a műnek vagy dinamikát, illetve vizsgálati támpontot.

Másfelől nem tudom milyen egyetemről van szó, de az egyetemen ahol oktatok ott elvárjuk a hallgatóktól, hogy a szakdolgozatukkal kapcsolatban adjanak be egy feladatkiírást amiben részletesen specifikálják, hogy a szakdolgozatban mely kérdésekre keresi a választ és egy témavázlatot, hogy miről fog szólni. Témavezetőként mi ez alapján tudunk segítséget nyújtani, hogy jó lesz-e, esetleg valamit módosítson rajta a hallgató, valamint az értékelő bizottság is az alapján értékeli a művet, hogy az előre meghatározott támpontokat kielégíti-e a mű. Viszont az olyan hallgatókkal aiiknek fingja nincs semmiről és 0 elképzelése van azzal nem tudunk mit csinálni. Nem a témavezetők és az oktatók dolga hogy a hallgató szájába rágja, hogy miről írjon...

#3: Én régebben oktattam egyetemen, és az volt a tapasztalatom, hogy sajnos a hallgatók egy részének kell kész ötleteket adni, legalább alternatív szakdolgozat-címeket, amelyekből válogathatnak. Ha az oktató ezt segítséget nem adja meg, ezek az ötlettelen hallgatók leblokkolnak, s el sem kezdik a munkát. S később is van, akit kézen fogva kell vezetni a szakdolgozat-írásban, mert máskülönben leállnak a munkával.

A szomorú az egészben az, hogy szerintem mindez nem feltétlenül az adott hallgatók hibája. A közoktatás jellemzője sajnos, hogy a rosszabb általános- és középiskolában kiölnek minden önállóságot és kezdeményező hajlamot a diákokból. Arra nevelik őket, hogy azt csinálják, amit mondanak nekik, nem pedig azt, amire indíttatásuk volna. Készen kapott sémák követésével töltik az iskolákban az egész gyermek- és kamaszkorukat, s amikor az egyetem mást várna tőlük, már kérésre sem képesek ebből a szellemi konformizmusból kilépni.