Miért van az, hogy nagyon sok kitűnő tanuló rossz központi felvételit ír?

10-es!

"Senki sem tudja befejezni. Nem is szokott maximális körüli pont lenni a központin."

Ez nem igaz. A gyerekem 47 pontos matekot és 46 pontos magyart írt. Több osztálytársa jobb eredménnyel került be. Az Apáczaiban érettségizett tavaly.

[link]

Én már elég rég felveteliztem, de szerintem ugyanez a rendszer volt. Otthon az összes korábbi évi feladatsort megoldottam, közel hibátlanokat vagy hibátlanokat írtam, míg élesben összesen 70 pontom lett.

Matek versenyeket nyertem, volt gyakorlatom versenyhelyzetben, de itt mégis elszúrtam az időt. Az elején a könnyebb feladatokat is nagyon alaposan csináltam meg, leellenőriztem, így a végén nem maradt időm a nehezebb, több pontot érő feladatrészekre. Pontosabban megláttam mennyi idő van még hátra és mennyi feladat amitől elkezdtem pánikolni, kapkodni, nem tudtam befejezni.

A magyarnál meg az volt az érzésem, hogy nem mindegy hol írja az ember a felvételit és kik javítják, mivel a fogalmazás elég szubjektív. Én egy top 10-es gimnáziumban írtam, mivel oda jelentkeztem elsőként, nyilván az ottani tanárok más színvonalhoz vannak szokva és másként javítanak, mint egy isten háta mögötti szakközépben. Valamiért nem értékelték, hogy én nem valami kreatív komédiát, hanem inkább egy töri esszét írtam a képről, amit megadtak, és hiába nem volt stílusbeli kikötés az erre vonatkozó szubjektív pontokat lehúzták.

Végül a 3. helyen megjelölt gimibe vették fel, és őszintén szólva nem bánom. Jobb volt így, nem egy versenyistállóba járni, egyetemre így is az első helyen megjelölt szakra elsőre bejutattam (BME), abban, hogy végül mi lett belőlem semmilyen szerepet sem játszott se a felvételi se az hogy melyik gimibe jártam.

Nem ez az egy felvételi határozza meg azt hogy az ember "mennyire okos" vagy mire viszi.

Iskolák közti különbségek, leblokkolás (pl. az én felvételimen elrontottam a 6+4-et, nekem az csak 8 volt. Természetesen tudom, hogy az 10, de valamiért akkor az jött ki, nem tudok vele mit kezdeni).

Én is tapasztaltam, hogy vannak olyanok, akik papíron okosak, éjfélig tanultak egy-egy dolgozatra, kitűnők voltak, aztán egy könyvet elolvastunk együtt, és nem értette meg, hogy a főszereplő meghalt, és hogy még a holttestét is megtalálták, még temetés is volt (Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó). Vagy mutatott a tanár matekból egy feladatot, amihez gondolkodni kellett, nem a megszokott tananyagot használni, és nem tudott hozzáfűzni szinte semmit.

Amúgy nem kell annyira komolyan venni ezt a ,,kinéztünk egy jó gimit" dolgot, mert a sima gimikből is kikerülhetnek orvosok, a jó gimikből is jöhetnek ki olyanok, akik kiégtek, és azt mondják, hogy bármit szívesebben csinálnának, mint a továbbtanulás. A szorgalom sokkal lényegesebb. Másrészt ha nem kerül be a ,,jó gimibe", akkor csorba is esik az önbecsülésén. Én bekerültem a jó gimibe, és valójában a magyartanárom az egyetlen, akire azt mondom, hogy igen, rá szükségem volt, de szinte bármilyen más szempontból már a gyengébb sulit választanám, mert kevésbé terhel le, több gyakorlási lehetőséget ad, több magyarázatot kapnak (az én matektanárom gyakran átugrott 2-3 sort az egyenletben, és persze, a legokosabbak ezt értették, de én kb azt se tudtam, merre vagyok arccal, mert egyszer nem oldottunk meg önállóan semmit, és nem gyakoroltam be, mit kéne látni). Egy rosszabb iskolában ráadásul gyorsabban észreveszik a tehetségeket is, többet foglalkoznak velük, a jobb iskolában meg nagyjából leszarnak, van az iskolában még 400 olyan gyerek, mint te.

Szóval ne görcsöljetek rá, gyakoroljatok, de ne az legyen a legnagyobb stresszforrás. Úgy utálom, hogy a 14 éves gyerekeket ki kell készíteni egy ilyen szarral, és ez alapján ítélik meg magukat. Lesz elég stresszben részük életük során.