Ilyeneket vajon miért nem tanítanak az iskolában?

Erdős Virág

Én vétkem

hagytam hogy kapásból

hülyére vegyétek

hagytam hogy tettleg is

helyére tegyétek

hagytam hogy ne legyen

mázlija juszt se

hagytam hogy ne érje

el még a buszt se

hagytam hogy pokollá

tegyék az életét

hagytam hogy röhögve

kérjék a bérletét

hagytam hogy bagóért

szopja a rezet

hagytam hogy ne fogja-

tok vele kezet

hagytam hogy piti kis

vétkekért szívassák

hagytam hogy ne derül-

jön ki az igazság

hagytam hogy beszálljon

apuka cége

hagytam hogy ok nélkül

rakják a "c"-be

hagytam hogy vergődés

legyen a suli

hagytam hogy kibukni

legyen a buli

fejvesztve fusson a

Kultúra Házából

hagytam hogy kitessé-

keljék a plázából

hagytam hogy ráálljon

ne nagyon szarozzon

hagytam hogy félpénzért

feketén falazzon

hagytam hogy fogdossák

buzgón a fenekét

hagytam hogy sokallják

sokan a gyerekét

hagytam hogy Budáig

fusson egy kérvénnyel

hagytam hogy gazdagabb

legyen egy élménnyel

hagytam hogy kihulljon

végleg a rostán

amikor palávert

csinál a postán

hagytam hogy köpködve

szidják az urát is

hagytam hogy lemossa

csendben a csulát is

hagytam hogy szorongjon

nappal és éjjel

hagytam hogy emiatt

menjenek széjjel

hagytam hogy ne legyen

gyógyír a bajára

hagytam hogy ne jusson

gázra se kajára

hagytam hogy ne terem-

jen a föld eleget

hagytam hogy lopnia

kelljen a meleget

hagytam hogy hibát a

hibára halmozzon

hagytam hogy üljön a

seggén és malmozzon

hagytam hogy börleszkké

legyen a bánat

hagytam hogy bringával

hajtson a fának

hagytam hogy ne játsszon

érdemi szerepet

hagytam hogy ne legyen

bennetek szeretet

hagytam hogy krumpliban

mérjék a segélyét

hagytam hogy félvállról

vegyék a fekélyét

hagytam hogy ne legyen

alku a kaszásnál

hagytam hogy ne legyen

jobb hecc a baszásnál

hagytam hogy jöjjön az

utolsó ítélet

hagytam hogy röhejbe

fúljon a hitélet

hagytam hogy ne vágyjon

más hókusz-pókuszra

reggel egy felesre

este a Fókuszra

hagytam hogy ne legyen

dolga se tébéje

hagytam hogy romokban

álljon a tévéje

hagytam hogy horrorrá

legyen a valóság

hagytam hogy ne legyen

számára tanulság

hagytam hogy diadalt

üljön az enyészet

hagytam hogy hagyja a

francba az egészet

hagytam hogy ne tudja

ne lássa ne értse

hagytam hogy ne fogja

fel még a felét se

hagytam hogy ő legyen

most is a lúzer

aki a legesleg-

elsők közt húz el

hagytam hogy nyűg legyen

kint is és idegen

s épp olyan hazátlan

jöttment mint idebenn

hagytam hogy hadd higgye

ami volt köddé lett

bárhogy is kezdődött

annó a történet

én viszont ott voltam

van róla papírom

fura de van ez a

heppem hogy megírom

ott álltam pénztárca

mobil a zsebbe'

bedugtam tövig az

ujjam a sebbe

láthattam láttam is

mindent és mégis:

hagytam hogy hagyjátok

hadd hagyjam én is

én vétkem én vétkem én igen nagy --

hagytam hogy így legyen

de te

ne hagyd

Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)