Miért van ennyi SNI-s gyerek?

Mert szerencsére most már jobban figyelnek erre

Régen ezt letudták azzal, hogy lusta meg hülye a gyerek

"Felnőtt egy életképtelen nemzedék, mindenféle korlát nélkül, nagy egóval és semmi teljesítménnyel. Most ezeknek van gyerekük. Olyanok, amilyenek, egyre problémásabbak, kezelhetetlenebbek és pszichésen is terheltek."

Látom sikerült jellemezni magadat, még mielőtt konkrét statisztikai adatoknál néznél utána. Az 1 000 000 főre eső autisták száma az alábbi országokban a legmagasabb:

1. UK

2. Svédország

3. Japán

4. USA

5. Hollandia

Számodra kik az életképes nemzetek: Afganisztán vagy Dél-Szudán? Ugyanis ott meglepően alacsony az autisták száma.

#7, azért mindent egybevetve van abban igazság, amit a #3 írt. Csak egy példa;

Régen ha valaki nem tudott helyesen írni, a szülő nagyobb hangsúlyt fektetett a gyakorlásra (különböző nevelési módszerekkel), manapság meg a szülő van felháborodva, hogy mi az, hogy 1-est MERT ADNI a tanár a gyerekének a rossz teljesítményére. Ha pedig mersz szólni a gyereknek mondjuk Facebookon, hogy csapnivaló a helyesírása, akkor annyi a válasza, hogy „És?”.

Magyarán sok gyereket ugyanúgy „disz”-esnek ítélnek meg, akiket egyébként nem kellene, csak többet kellene foglalkozni vele, hogy tanuljon. Elmondhatjuk egyébként azt, hogy régen valóban lustának bélyegeztek meg olyanokat, akiket nem kellett volna, míg manapság átestek ezzel (is) a ló túloldalára.

Valóban egyrészt fejlődik a diagnosztika. Anno egyik barátnőmet, aki osztálytársam is volt, nyolcadik osztályban szűrték ki, mint diszlexiást, holott szinte végig szenvedett ezzel az iskolában. Ketteseket és hármasokat gyűjtött pusztán azért, mert a hosszabb szövegekkel egyáltalán nem boldogult. Érdekes módon velem hangosan simán és gyorsan tanult. Ha őt időben kiszűrik és kap segítséget, nem szerez egy sor kudarcélményt...

Ugyanakkor valóban valami nagyon el van b.szva a mostani generáció nevelésével. Szerintem a környezeti ártalmak, az emelkedő anyai életkor és az agyondigitalizált világ mind-mind rátesz egy lapáttal a hajlamra.

Kollégákkal szoktuk beszélni, hogy megjelent nálunk az a 20-21 éves generáció, aki képtelen összetett mondatokban, választékosan beszélni olyan szituációban, amikor ez elvárás. Ez szinte egyértelműen az online kommunikáció térnyerése miatt van. Lassan szmájlikkal fogunk velük kommunikálni, mert nem tudják magukat kifejezni. A legironikusabb, hogy ehhez mi oktatóként próbálunk alkalmazkodni, miközben az általunk oktatott generáció feladata az idősekkel való kommunikáció lesz, akik bizony nagyon igénylik a klasszikus verbális kommunikációt.

Másik: Valamelyik nap sétáltam, elmentem egy kávézó-cukrászda mellett, a látkép katasztrófa volt. Anyukák ültek és csevegtek egymással legalább három asztalnál, a gyerekeik (ránézésre 4-9 éves korosztályból vegyesen úgy tízen) pedig együtt vagy külön-külön tolták a tabletet, telefont... Kivétel nélkül, ott ültek a fagyi meg süti előtt, és közben tolták azt a sz.rt. Nem vagyok álszent, én is használom, hasznosnak tartom és adtam már a gyerekem kezébe (a kicsi még nagyon kicsi hozzá), de szigorúan kontroll mellett, és nem a minőségi idő helyett vagy bébiszitternek. Látom sajnos hogy egyre többször vannak leültetve nem félórára, hanem órákra. Hatéves unokaöcsém youtube-on és tiktokon lóg egész napokat, közben az iskolaérettségi és fejlesztő felméréseken meg elhasal, mert csenevész fizikálisan és fejletlen a memóriája. Hogy várható el ezektől a gyerekektől a normális viselkedés? Olyan ingerekkel bombázzák őket már 1-2 éves koruktól kezdve mértéktelenül, ami pár éve még messze nem volt jelen egy gyerek életében. Szinte biztos vagyok benne hogy ezek a gyerekek idegrendszere nem képes ehhez alkalmazkodni, és ez is hozzájárul az sni gyerekek számának emelkedéséhez.