Orvosisok, nem zavar hogy a huszas éveitek csak a tanulásra mennek rá?

Én nem orvosis vagyok, hanem a kutatói pálya vonz, szóval időben hasonló a helyzet a képzéseimmel (most taposom a kilencedik évem az egyetemen). Nem zavar, egyszerűen mert ez a legjobb dolog, amit csinálhatok. Ha ez nem lenne, nem látnám értelmét a dolgaimnak, kevésnek éreznék minden mást. Gondolkodtam én is különböző szakmákban és karrierutakban, nekem pont az volt a bajom velük, hogy nagyon hamar megunnám őket, nagyon hamar kimeríthető bennük az izgalom-faktor. Dolgoztam/dolgozom egyetem mellett az iparban is, inkább unalmas és kiábrándító az ezredik olyan probléma, amiből, ha jó vagy, már nem nehezebbet kapsz, hanem csak többet. Örülök, hogy nem arra mennek el tisztán a húszas éveim, hogy minden napom egyforma, legalábbis én úgy érezném magam, ha csak az irodista munkám lenne és mellé nem strapálnám magam tanulással meg kutatással. Nagyon kevés lenne az az inger és lehetőség, ami ott adott és megértem, hogy más egy kényelmes életre vágyik, de engem az csak megölne. Nem lennék szellemileg lemozgatva és szerintem belebetegednék ebbe.

Szoktam bulizni, szoktam nyaralni, lazsálni, nyilván keveset, mert "másfél állásban" vagyok, de nem lenne meg a varázsa, ha mindig ezt csinálnám. Mikor elmentünk a családdal egy wellness hétvégére, az első napra szükségem volt, feltöltött, éreztem, hogy jót tesz az elgyötört lelkemnek és a stressz miatti kialvatlanságomnak a meleg termálvíz, de másnap már vágytam haza. Ültem a vízben, néztem magam elé és gyakorlatilag malmoztam, mert üresjáraton pörgött az agyam ahelyett, hogy valami (számomra) szórakoztatót csinálok szellemileg. Egy idő után kiürülnek a bulik és a pihenős napok. Kell valami tartalom, ami fenntart gondolkodni este, aminek kíváncsian esel neki reggel.

Pedig egyébként abszolút társasági ember vagyok.

Erre a kérdésre így nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni, mert egyáltalán nem érzem úgy, hogy a tanulásra mennének el a 20-as éveim. Van az évben kb. 2x1,5 hónap, ami tényleg kemény, mert nonstop tanulni kell, de az év 9 hónapjában ugyanúgy élem az életem, mint bárki más. Bármikor elmegyek nyaralni, kirándulni vagy bulizni, ha ahhoz van kedvem. Jó, persze nyáron egy évet leszámítva mindig van 1 hónap nyári gyakorlat is, de szakmai gyakorlat más szakokon is van. 😀 Ami meg szorgalmi időszakban van, az benne van az órarendben, és hát órákra járni szintén nem csak orvosin kell.

Én nem voltam erasmuson, de nem azért, mert a tanulmányaimat féltettem, hanem mert nem éreztem kedvet ahhoz, hogy 1 teljes félévig el legyek szakítva a családomtól, páromtól, és valószínűleg, ha nem orvosira járnék, akkor se mentem volna. Amúgy több embert is ismerek, aki volt, főleg ötödévben szokás kimenni.

Nem.

A célomért tanulok és minden percét szeretem.

Emellett azért nem 0-24 a könyvek felett görnyedünk. Nekünk is van életünk, jarunk bulizni.

Nekem csak az jut eszembe, hogy "tudnék mást csinálni, ami jobb ennél?"

És a válaszom az, hogy nem. A szórakozás így is belefér (igaz, kevesebb), de kizárólag szórakozásra úgysem lehet építeni az életet. Dolgozni tudnék helyette, de lehet hamar beleunnék, ha olyan munkát kellene végeznem, amihez nem kell ennyi tanulás. Az anyagiak egy jogos pont, jobb lenne pénzt keresni ehelyett, de az is olyan, hogy önmagában üres lenne egy idő után. Családom lehetne, de arra nem állok készen és karrier után lehet család, de egy gyerekkel a nyakadon már nem ugrálsz úgy. Szóval marad ez.