Ennyire rossz a tanárok helyzete?

Véleményed szerint a szülők neveltetésével van a baj. De ha már az iskolában is tanulnának arról, hogy hogyan kéne felnevelni egy gyereket, hogy hogyan viselkedjenek egymás között, empátia,...

Hogy ne csak az legyen a lényeg, hogy feltudjad sorolni, hogy adott területen, melyik évben ki mikor mennyit böfögött hanem az is, hogy ember legyen az a valaki ÉS hogy tudjon egy normális embert is nevelni.

Akkor ezzel hosszútávon javítani lehetne sokat a helyzeten. Persze ez sosem fog megtörténni.

Egyébként a rossz nevelésre még rá tett egy lapáttal az, hogy fizetnek a gyerek gyártásért. Így azok is vállalnak akik nem is akartak egyébként. Arról nem is beszélve, hogy nem segített semmit a gyerekválólaknak sem csak a másik tábort szívatta meg. Plusz majd a gyerekek tanárait ha lesznek még. Találkoztam pár ilyen gyerekkel és minden tanár a lehető legmesszebbről kerülje őket azt tudom javasolni csak.

15, én kb. 70%-ban a pénz miatt hagytam ott a tanarsagot, de azért nekem is vannak érdekes sztorijaim. Emlékszem én akkor döbbentem meg először, amikor a fogadóórán a szülők ki fakadtak hogy azért rossz a gyerekük mert "le kell őket foglalni"...

Na már most fiatal tanárként amikor bemész egy töri órára hiába viszed a videókat meg hiába próbálod minél színesebben előadni, akkor is vázlatot kell írni és akkor is le kell adni az anyagot, ha nem tetszik.. Persze azt gondolom hogy arról nem tehetek, hogy a figyelemhiányos gyerekek nem tudnak egyszerűen viselkedni. Nekem a szülőknek erről a megnyilvánulásáról csak az jutott eszembe, hogy én nem tudok egy tabletet adni a kezébe hogy azzal "lefoglaljam"...

És sokszor, mivel otthon ez a szokás, ezért viselkednek így a gyerekek órán.

#21 "Véleményed szerint a szülők neveltetésével van a baj."

Nem. Én nem írtam ilyet, hogy a szülők nevelésével van a baj. Azt írtam, hogy a pedagógiai hivatás mai állapota több tényező miatt alakult úgy, ahogy. Amit a szülőkről írtam, csak a saját véleményem volt, az, amit én láttam, csak egy dolog.

Tulajdonképpen én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy korábban tanítottam, és a saját személyes dolgaim miatt abbahagytam ezt. Oké. Én láttam folyosón ugató szülőt, aki nem kérdezett, csak vádaskodott. Sokan úgy mennek be az iskolába, hogy se nem látnak, se nem hallanak, hanem indulattal, a párbeszéd legkisebb igénye nélkül berontanak az iskolába, mert a gyerek mesélt otthon nekik valamit. És jönnek, és mint a dúvad, keresik, hogy hol a tanár, hogy beolvassanak neki. Nem egy ilyen fordult elő, és szinte minden tanárral volt már ilyen, akit ismertem, kisebb vagy nagyobb mértékben. De a legtöbb szülő egyébként nem ilyen, a legtöbb burkoltan célozgat, csipkelődik, gúnyolódik és megfogalmazza, hogy "ő hogy csinálná", úgy, hogy letegez, még jó hogy azt nem mondja nekem, hogy "öcsi". És amikor ezt évekig kénytelen az ember elviselni, akkor előbb-utóbb azt mondja, hogy erre neki nincs szüksége. :D De ez csak az én tapasztalatom, elfogadom, hogy más másképp látja. Egyébként egy megyeszékhelyben tanítottam egy sportiskolában, még mielőtt valaki azt hinné, hogy amiről beszélek, valahol egy noname vidéki, alulkvalifikált helyen történt volna. Pont az volt számomra riasztó, hogy ezek a szülők "civilben" hivatalnokok, ügyvédek, sőt, tanárok... De mindegy, ez az én tapasztalatom, van képem arról, hogy milyen a tanári munka a mindennapjaiban, és én tudom, hogy miért döntöttem úgy, hogy nekem ebből elég volt.

Erre most, 2023-ban olvasom a cikkeket, és itt is a gyk-n ez alatt a kérdés alatt is tulajdonképpen van egy olyan harci narratíva, ami a kormány ellen van kihegyezve, tehát szembesülök egy most aktuális politikai mozgalom narratívájával, amely szerint a tanárok alacsony megbecsültsége azért van, mert a kormány negatív lejáratókampányt folytat ellenük, a kormány alacsonyan tartja a fizetéseket, a kormány így, a kormány úgy. Ezt a zászlót lobogtatják itt sokan, de ez szerintem hamiskás, valahol a fókusz el van itt nagyolva, nem azon van, ami a valóság. A valóság soktényezős dolgából van csak egy dolog kiragadva, és arra van itt mindenki rágörcsölve, mintha ezen állna vagy bukna minden, hogy a gonosz kormány mit tesz és mit nem tesz. És olyanok is lobogtatják ezt a zászlót, akik lehet, hogy évekkel ezelőtt jöttek be az iskolába, mint a dúvad, velem vagy akármelyik tanárral ugatni. Én ez a nagy kiállást a tanárok mellett ebben a formában inkább csak a saját felelősség hárításának érzem sokak részéről, most van egy fél, akire ujjal lehet mutogatni, és mindenki azt hiszi, hogy ha harcolnak a barikádokon a kormány ellen, azzal majd megoldódik a kormány helyzete.

Nem tudom, én ezt az egészet anno, gyakorló tanárként nem így éltem meg, és szerintem nem csak a kormány a hibás abban, hogy a tanárok eláramlanak a pályáról. Csak ennyit akartam leírni a magam részéről, akinek van füle, hallja.

És még egy gondolat, de azután tényleg befejezem. Ahogy írtam, 50-50% volt az oka, hogy abbahagytam. 50%, mert semmi kilátást nem láttam a jövőmre vonatkozóan anyagi értelemben. De ettől függetlenül húztam-halasztottam a pályamódosítást, mert tulajdonképpen magát a tanítást szerettem. Vagyis az anyagi dolgok és a kormány hülyeségei (hogy csökkentették a tanári autonómiát, kb. hivatalnoki szintre süllyesztették a tanári munkát a sok adminisztrációval) bosszantottak, de összességében a tanár a mindennapjai során nem a kormánnyal foglalkozik, hanem végzi a munkáját, a kormányról a tanárok is csak úgy beszélgetnek, ahogy akárhol máshol a politikáról az emberek.

Viszont az, hogy ténylegesen egy napon besokalltam, és azt mondtam, hogy "tanítsa ezeket a halál f***", az egy tipikus balhé volt, amit fentebb is írtam. Kötekedő, kezelhetetlen gyerek rossz jegyet kapott, hazament és a szülő jött be ordibálva, hogy mit képzelek magamról. A szokásos tulajdonképpen. Csak nekem évek alatt ebből tényleg elegem volt, a tanári munka a tűrésről szól, és hogy meddig tudsz diplomatikus maradni, miközben a személyedet sértegetik és alázzák olyan emberek, akik meg sem hallgatnak, pedig ha elmondhatnád a te oldaladról is a dolgokat, lehet hogy zöld ágra vergődnétek, mint az értelmes emberek. De nem. Egyébként a párbeszédet még az iskola vezetőségétől sem nagyon kapja meg a tanár, az igazgatóság általában a szülők pártját fogja. Csak a követelőzést és sértegetést kaptam minden irányból, és persze minden irányba meg kellett felelnem, de a munkámat soha senki nem ismerte el, a hibáimat ellenben végletekig kinagyították.

Ha általában jók a jegyek az osztályban, az igazgató már kételkedve bejön órát nézni, hogy tényleg tanítok-e vagy csak kamuzok? Ha rosszabbak a jegyek, a szülők jönnek ugatni, hogy elveszem a gyerek kedvét a tanulástól. Ha van egy rosszabb gyerek, aki üti-veri a többieket, akkor behív az igazgató, hogy engedjem át kettessel év végén, hogy megszabaduljon tőle az iskola. De azért bejön nézni az órámat, hogy tényleg tanítok-e, vagy csak kamuból adok ötösöket másoknak. Holott én mindig csak objektíven osztályzok. Ha azt mondom, hogy menjünk színházba az osztállyal, akkor a fele szülő ugat, hogy nincs pénze, miért találok ki hülyeségeket. Ha egész évben nem megyünk sehova, akkor elhanyagolom őket, bezzeg az előző osztályfőnök vitte őket mindenhova, én milyen szar tanár vagyok. Ha rászólok a gyerekre kicsit erősebb hangon, az már sírva megy haza, hogy bántotta a hülye tanár. Ha rámosolygok egy lányra puszta kedvességből, már megy a pletyka, hogy pedofil vagyok.

Na ez a másik fele a dolognak, ami engem ténylegesen hazavágott, és azt mondtam, hogy jó, elegem van.

És akárhány kollégámmal beszéltem, kisebb-nagyobb mértékben mindenki tudott ezekkel kapcsolatban hőbörögni, és tényleg sokan el is hagyták a pályát már az egyetemi csoporttársaim közül is, és ennek éppen ez a felénk irányuló tiszteletlenség, alázás volt az oka.

Erre most komolyan, itt írogatnak nekem emberek, hogy "Jé, már 2020 előtt is ilyenek voltak a szülők? Azt hittem, hogy azért nem tisztelik a tanárokat, mert a kormány hergeli őket." Ez nevetséges... De tényleg, szerintem itt aki agitál és hergel a kormány ellen, annak a többségének fogalma nincsen a tanári munka mindennapjairól, és arról, hogy miért hagyják ott ezt a pályát nagyon sokan.

párom tanár és szerintem akkor is rosszabb lett

kovid után is (pl a gyerekek hozzászoktak, hogy nincs buktatás),

a tanárlejáratás után is (kormány genyózása)

heti 1-2 alkalommal úgy jön haza, hogy 20 perces kocsiúton telefonál valamelyik problémás gyerek szülőjével (döntően a szülő kezdeményezésére), és mikor hazaér még a kocsiban marad 5-10 perceket, mert nem tudja lerakni.

régebben ritkább volt az ilyen

de olyan régen is volt, hogy szombat, vasárnap este fél 9-kor telefonált volna a kedves szülő...

Pályám kezdetén (7-8 évvel ezelőtt) elmentem egy iskolába interjúzni. Nagyon akarták, hogy oda menjek, mert már akkor is lasszóval kellett fogni a tanárokat. Azt mondtam, hogy mielőtt döntök, szeretnék megnézni egy órát egy olyan osztályban, akiket tanítani fogok (ez tanév közben volt, és helyettes tanár vitte az órát az adott osztályban).

Amikor a legközelebbi alkalommal mentem órát nézni, az igazgatóiban bemutattak a helyettes tanárnak. Vonzó és szép, fiatal, 30-as tanárnő volt. Mondta, hogy akkor induljunk az osztályba. Az osztály, ahová mentünk, az iskola egy félreeső helyén volt, az udvar másik oldalán egy lerobbant szocialista épületben. Már az oda úton is itt-ott kapucnis, tetovált gyerekek ültek, hordozható hangszórón "fekete" zenét hallgattak és minket meglátva nem valami barátságos megjegyzéseket böffentettek az orruk alatt. Az egész olyan szürreális volt, tényleg úgy éreztem magam, mintha Chicago sikátoraiban lennénk valami zsaruk, akik éppen leereszkednek az alvilágba, és akikkel a közeg alapjáraton ellenséges.

Odaértünk az osztályba, beléptünk. Kb. olyan volt az osztály, mintha valami gettóba értünk volna be. Nagy terpeszben ültek a kemény arcok, de amikor megláttak minket, kelletlenül felálltak. A hetes jelentett valamit, de kb. úgy mondta, mint aki betanulta a szöveget. Az egész nagyon erőltetett volt, felébredt bennem a gyanú, hogy valószínűleg jól be lettek idomítva talán maga az igazgató által, hogy amennyire tőlük telik, viselkedjenek diákként az új tanár előtt.

A tanárnő bemutatott az osztálynak, a gyerekek - már amelyik - kb. érdektelen pillantásokat vetettek rám (itt-ott lehetett valami "hö"-félét hallani), aztán leültünk és kezdődött az óra.

A tanárnő feltűnően kedves, előzékeny és udvarias volt velük, úgy bánt velük, mint a hímes tojással. Benne volt a levegőben, hogy egy rossz szó, és itt borul minden, igazából a látszott, hogy a gyerekek is nehezen tudták visszafogni magukat, hogy mennyire nagy erőlködésbe kerül nekik a "jól viselkedés". De ahogy telt az idő, egyre kevésbé is tették ezt. Pl. rögtön hozzám közel ülő (én elöl ültem egy széken) két gyerek félhangosan megjegyzést tett maguk között a tanárnőre, hogy "milyen jó nő ez, legszívesebben megkúrnám". Ez nagyon megütötte a fülemet, ma is emlékszem rá. De röpködtek a többi bunkó megyjezések is, a szokásos piszkálódás a tanárral szemben, igazából ahányszor megszólított egy gyereket a tanárnő, az valami kihívó, provokatív vagy bunkó megnyilvánulást tett, sok esetben a személyére és a nőiességére vonatkozóan. Az az igazság, hogy nem ilyen iskolai szituációban, hanem a való életben ha egy nővel így beszélne valaki, főleg egy gyerek (!!!) bárkinek a reakciója legalább egy pofon lett volna. De a tanárnő nagyon jól kezelte, bár látszott rajta az idegesség, a hangja diplomatikus, előzékeny és kedves maradt. Persze semmit nem ért az egész óra, a táblára felkerült valami, a gyerekek vagy leírták, vagy nem, semmit nem lehetett ellenőrizni, a tanárnő ezt meg sem kísérelte. Az óra végén egyébként már általános lett a zsibongás, repkedtek a csúnya szavak ("kapd be", "vazzeg", "már nem bírom ezt, b***"), aztán vége lett az órának, és kb. gyorsított léptekkel hagytuk el az osztályt egy odavetett "sziasztok" kíséretében.

Óra után visszamentünk az igazgatóiba, és hárman megbeszéltük az órát. Kb. az első kérdéseim között volt, hogy a tanárnő hallotta-e azt a megjegyzést a fiúktól.

Azt felelte, hogy igen, de ha minden ilyenen fennakadna, akkor ezt a munkát nem lehetne csinálni. Jó, ha megtanulom, hogy a tanárnak nem kell mindent meghallania...

Ezek után döntse el mindenki (ki-ki a saját vérmérsékletének megfelelően), hogy bírná-e ezt a munkát csinálni, és ha igen, meddig.

Én magán tanárkodtam sokat még régebben. Én férfiként még fel is venném a “kesztyűt”. Egyelőre kevés emberrel találkoztam, akivel ne tudtam volna dűlőre jutni így vagy úgy.

Engem határozottan a fizetés riaszt vissza. A legsz@rabb fizetésem is a duplája a tanárinak…így hogy tanítsak, ha egyszerűen többre vágyom? Én ki sem tudnám legózni hosszútávon az életem abból a fizuból. Persze, fusizhatnék még iskola után, persze, de véleményem szerint egy ember tudjon már megélni a bejelentett állásából, minden más mehessen a tartalékba, de ezt én a mai fizuból lehetetlennek találom.

Minden tiszteletem azoké, akik ezt megoldják.