Ennyire rossz a tanárok helyzete?

mondom nekünk (11.o) hogy néz ki idén az angol:

szept.közepéig helyettesítések, mert nincs angoltanár

szept. közepétől nov. végéig volt egy óraadó aki másik suliból járt át. november végén itthagyott minket azzal az indokkal, hogy nem fizetik meg neki azt, hogy átjöjjön a város másik feléből

megint helyettesítések

január elejétől van egy nő, aki hivatalosan nem tanár, de jól tud angolul msot ő tanít

de már mondta, hogy jövőre nem lesz már

11

Van ahol a nyelvvizsgás osztályfőnökök voltak kötelezve az osztályuk angoltanításra.

Aktív/valós angoltudás nem volt feltétel.

#12-es szégyen szerintem amit írtál, de régen is voltak hasonló dolgok. 10+ éve mikor 6. osztályos voltam nem volt fél évig angol tanárom (nyelvi tagozatos voltam), jópárszol tesi tanár jött be "órát tartani", vele annyit csináltunk, hogy angol szövegeket olvastunk fel / fordítottunk le, ez nem volt hatékony, mivel a tesi tanár nem tudott angolul. Amikor meg a másik angol csoporttal volt összevonás (ők voltak a kezdő csoport, mi a haladó csoport voltunk) akkor a tanár a saját csoportjával foglalkozott, szóval nem foglalkozott velünk senki.

Ezzel csak annyit mondok, hogy régen se volt jó a helyzet, de ami manapság folyik az tragikus. Drasztikus változtatások kellenek, mert nagyon az utolsókat rúgja a rendszer.

"Ezzel csak annyit mondok, hogy régen se volt jó a helyzet, de ami manapság folyik az tragikus. Drasztikus változtatások kellenek, mert nagyon az utolsókat rúgja a rendszer."

Most jönnek a változások. Nem akart elég gyorsan kipurcanni az egész ezért oda mennek és megszúrják még egyszer kétszer, hogy gyorsabban vérezzen ki.

Pár éve tanár voltam, és otthagytam. De ennek kb. 50%-ban volt a fizetés és az anyagi kilátástalanság az oka.

Ha rendbe tennék a fizetéseket és garancia lenne arra, hogy meg lehessen élni ebből a hivatásból, akkor sem mennék vissza tanárnak, a másik 50% miatt, ami miatt otthagytam.

Mégpedig nálam nagyon nagy elriasztó tényező volt a szülők és a gyerekek viselkedése. A szülők úgy beszéltek velem, mint a kutyával, a legalapvetőbb emberi tiszteletet sem adták meg, sokan még tegeztek is. Ha ezt szóvá tettem, még fel voltak háborodva, hogy mit képzelek magamról, fiatal létemre... Fogadó órán olyanokat kérdeztek tőlem, hogy mi értelme van egyáltalán a tárgyamnak, amit tanítok (pedig érettségi tárgy, de még ha rajz tanár lettem volna, akkor is önmagában alantas lett volna ez). Ezt a "mi értelme van" dolgot azért forszírozták, hogy ezzel hassanak rám, hogy ne követeljem annyira. Egészében véve a szülőket nem érdekelte, hogy a gyerek tanuljon is valamit, inkább az volt a lényeg, hogy a semmire jó jegyeket kapjanak, hogy aztán mehessenek továbbtanulni vagy sportolni oda, amit ők kigondoltak maguknak. Én persze megköveteltem azt, ami az előírások alapján a tantárgyi anyag, de rossz jegyek esetén szinte bocsánatot kellett kérnem.

A szülők hozzáállása persze "leszivárgott" a gyerekekhez. Ha a szülők úgy állnak a tanárhoz, mint valami ellenséghez, és ezt közvetítik is a gyerek felé, akkor hogy várják el tőlem, hogy utána rendesen meg tudjam tartani az órát? Mert persze ha valami magatartásbeli probléma történt egy diákkal kapcsolatban, és a gyerek otthon úgy adta elő, hogy "a hülye tanár így meg úgy", rögtön én lettem a hibás, a szülő azonnal rohant be patáliát csapni.

Kb. ez ment néhány évig, ez volt a recept, ami alapján a szülők működtek és a gyerekek viselkedtek. Persze nem állítom, hogy minden szülő ilyen, tudnék sok ellenpéldát is mondani, és voltak sikerélményeim is, alapvetően sok diák szeretett, voltak versenyeredményeink is, tehát szép dolgokat is fel tudnék sorolni. De ezek inkább a kivételek, a tendencia inkább az, amit fentebb leírtam, ez hatja át alapvetően a szülői magatartást. Úgyhogy néhány év után én azt mondtam, hogy nekem ebből ennyi elég volt, nekem arra nincs szükségem, hogy ahhoz asszisztáljak, hogy a gyereket végletekig kíméljük, követelmény ne legyen, de jó jegyek igen. Őszintén szólva felfordul a gyomrom az egésztől.

És én már akkor éreztem, hogy ez rendszer szinten be fog csődölni előbb-utóbb, pedig ez még a Covid előtt volt. Több régi évfolyamtársammal is beszéltem, és 10-ből 6 már elhagyta a pályát, mert egyszerűen elegük volt a gyerekekből és a szülőkből (nem mindenkinek ez tett be, de soknak igen, és nekem is).

Úgyhogy lehet a kormányt szidni, elismerem, ez is egy tényezője a mostani állapotoknak, de hogy őszinte legyek, a szülők és a diákok hozzáállása is vastagon benne van abban, ahogy ők viselkednek a tanárokkal! Ezen is el kéne gondolkodni, ahelyett, hogy rögtön mindenki egy harmadik felet hibáztasson, ami persze könnyű, és látszólag igaz is, de valahol azért nem a kerek történet (és egyébként ezt a viselkedést is megszokta már, aki tanított). Úgyhogy egyétek meg, amit főztetek, igazából én se jót, se rosszat nem érzek ezzel az egésszel kapcsolatban, mert minden szereplő megtette a magáét maximálisan, hogy egy napon arra ébredjetek, hogy "jé, a takarító tartja meg az angol órát".

Úgyhogy nekem a #11-es hozzászóló története alapján nem a kormány tettei jutnak eszembe, hanem a lekezelő szülők és a bunkó, flegma, érdektelen gyerekek.

15 érdekes az amit írsz. Köszönöm.

El kéne gondolkodni, mi lehet az oka a szülők ilyen viselkedésének. Mert manapság a sok lejáratás után nem csoda. De mint te is írtad amit tapasztaltál az még régebbről volt akkor még nem volt ekkora a hadakozás.

Lehet már szinte unalmas de nem lehet, hogy akkor is köze volt már a fizetésekhez?

Kifejtem. Ha az egyik legjobban megfizetett szakma lenne ahogyan annak kéne lennie akkor azért egy nehéz is lenne bekerülni egyetemre is és egy-egy állásba is. Tehát az lenne a köztudatban, hogy aki oda bejutott az már letett valami az asztalra és így már alapból kivívnának egyfajta megbecsülést és talán csökkentené az ilyen viselkedést.

Ilyenkor rendszeresen az jut eszembe, hogy a Finneknél vajon mi a helyzet ilyen téren? :D

Nem hiszem, hogy náluk lenne ilyen gond. De ott nagyon sok minden más.

A pedagógus szakma presztízse sok mindentől függ, igen, valószínű, hogy ezt a szülők is tudják, és ez is egy oka annak, hogy úgy viselkednek, ahogy. Bár (és ezt úgy mondom, mint aki tényleg sokkal találkozott pár év alatt) az is benne van ebben, hogy a mostani szülőket sem nevelték már normálisan, ők is a TV és interneten szocializálódtak a 2000-es években, és sokan azt hiszik, hogy a gyereknevelés arról szól, hogy a széltől is óvni kell a gyereket, nehogy valami erőfeszítést kelljen neki tennie. Mintha a gyereknek az lenne a jó, hogy ha semmi kihívás, semmi erőfeszítésnek nem kellene érnie őket. Gyakori látvány volt, hogy amikor jött be az iskolába a szülő a gyerekkel, akkor a szülő hozta a gyerek iskolatáskáját...

Ha a gyerek rossz jegyet kap, a szülő zsigeri reakciója egyből az, hogy a tanár "elveszi a kedvét a tantárgytól", tehát egyből a tanár az, aki a negatív szereplőként tűnik fel. Én meg közben azt látom, hogy a gyerek folyamatosan bunkózik az órán, a többieket sem hagyja figyelni és az óra egy része azzal telik el, hogy az ilyen gyerekeket kell valahogy fék alatt tartani. Aztán nekem jön a szülő azzal, hogy elveszem a kedvét a tantárgytól. :D

Szóval ez nagyon összetett kérdés, persze, benne van a tanárok alacsony fizetése és az ebből fakadó alacsony társadalmi megítélése is, ezt sem tagadom.

Igazából az a lényege az egésznek, amit írtam, hogy én úgy látom, hogy nagyon elbillent itt a dolog egy irányba, mindenki a kormányt szidja, de amikor 2020 előtt tanítottam, akkor is már minden tanár a kormány miatt hőbörgött, nem újkeletű dolog ez. Inkább azt mondom, hogy ez mára eszkalálódott, de a felszín alatt korábban is megvolt, 2020 előtt is voltak tüncikézések.

Mint ahogy írtam a válaszomban, a pályaelhagyásom okairól, hogy 50-50%, és ma ez az egész úgy van előadva, hogy azért hagyják el a tanárok a pályát, mert a kormány ezt vagy azt teszi. De ez csak az egyik 50%, csak egy része a problémának! Ezért írtam le a saját tapasztalataimat (és fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem csak az én tapasztalatom, elég sok kollégám, volt évfolyamtársam stb. ugyanezeket mondta, mint én).

A másik 50%-ról sem kéne megfeledkezni, vagyis a szülői viselkedésről, és a gyerekek hozzáállásáról, amikor pl. a #11-es válaszoló sopánkodik, hogy hétről hétre más tanítja neki az angolt.

Mert ha a kormány rendbe tenné a tanárok fizetését és a maga részéről a szakmát, én (és még rajtam kívül tuti, hogy rengetegen) akkor sem mennénk vissza tanítani a diákok és szüleik hozzállása miatt! Szóval valamit ezen is változtatni kellene.

Hagyjuk már ezt a "kemény lejáratás" szöveget.

Az előbb hosszan ecseteltem, hogy már 2020 előtt hogy viselkedtek a szülők. Ez a szülők sara, ez a viselkedés alapvetően a szülőkből indul ki, persze lehetnek ilyen-olyan tényezői (tanárok alacsony bére és ebből fakadó alacsony társadalmi presztízs), de sok esetben a szülők neveletlensége is benne van, és az, hogy fogalmuk nincs, hogy mi az a gyereknevelés. A gyereknevelés a felnőttek dolga, azaz a tanárnak és a szülőnek együtt kellene működni ahelyett, ahogy mostanában megy, hogy a szülő a gyerekkel összedugja a fejét és kibeszélik a "hülye tanárt, aki csak rosszat akar".

Lehet itt beszélni a kormány lejáratókampányáról, de ez csak a szülők megszokott viselkedése, vagyis hogy jól jött nekik ez az egész, mert egyből lehet hárítani valamire a felelősséget. Holott abban, hogy a tanári szakma ott van, ahol most, az egész társadalom benne van vastagon, a kormány, a szülők, sőt, maguk a tanárok is.

Vagyis követelőzhettek a kormánytól, ha a kormány a maga részéről megoldaná is a problémákat, a pedagógiai szakma helyzete akkor sem változna meg, ezt most előre megsúgom.