Ha gondolok rá, ha úgy igazán belegondolok, elsírom magam. Viccen kívül. Pedig azért nem vagyok annyira sírós, elérzékenyülős fajta.
Valószínűleg azért tör rám, mert az én gyerekem is ebben él. Borzalom. És tök rossz érzés, hogy nem gondolok jókat a gyerekem tanárairól.
Van amelyiket inkompetensnek tartok, mintha csak azért lenne tanár, mert nem volt jobb ötlete, de amúgy tökre leszrja az egészet.
Van aki nem ilyen, természetesen. Őket pedig sajnálom, ez szintén egy szr érzés, nem normális, szerintem fel kellene néznünk azokra, akik a tudást osztják, akik életükkel, tanításaikkal jó pár felnőtté váló gyerek példaképei szoktak lenni. Ehelyett sajnáljuk vagy még le is nézzük Őket.
A rendszer pedig nem igazodik a mai modern kor emberéhez, a gyerekeket olyan módszer szerint tanítják, ami nem köti le őket, így elveszítik az őszinte érdeklődésüket, sorolhatnám még, de már én is unom.
Elavult, túl nagy elvárások vannak. Sok pedagógus kiégett vagy kontraszelektált aminek összetett okai vannak és egy ördögi kör.
Ami nekem kitűnik hogy nem az a cél hogy a diák összetetten átlásson dolgokat mert akkor nem tud engedelmes szolga lenni, hanem megvezethető birka akit lehet irányítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!