Mit gondoltak a magyar felsőoktatási rendszerről? Egy 10-es skálán hányasra értékelnétek? Mik a problémák vele, ha egyáltalán van.

Sok helyen képeznek kevés embert, ahelyett, hogy kevés helyen képeznének sokat. A diplomások számával nincs gond, mert nemzetközi viszonylatban így is kevesebb diplomásunk van, és vidáman elbírna többet a munkaerőpiac szinte minden tudományterületen, de nagyon sok iskola olyan értéktelen papírt ad, amik tényleg csak megerősítik a laikust abban, hogy semmit nem ér egy diploma. Jelenleg Magyarországon több, mint 60 felsőoktatási intézmény működik. Tény, hogy ezeknek nem elhanyagolható része hittudományi képzést nyújt, de akkor is rettenetesen magas ez a szám. Elég lenne maximum 10 vidéki és 5 budapesti egyetem, kibővített kapacitással. Minőségbiztosításnak nem lenne rossz.

Másrészt ami hatalmas gond (bár ez globálisan), hogy a kutatói és az oktatói munkát összekötik. Hiába nem szeretsz, és nem is tudsz tanítani, ha te vagy a téma legnagyobb guruja, te tanítasz, míg mondjuk azok a tehetséges, ambiciózus fiatalok, akik tanítanának, nem tehetik, mert nincs kellő tudományos munkájuk. Teljesen nonszensz, mindenki szenved tőle, az is aki nem akar tanítani, de kell, az is, aki akarna, de nem tud, és a diákok is, mert pocsék oktatók tanítják őket (tisztelet a kivételnek).

Harmadrészt túl sok a képzés. Egy átlag fiatal, amikor egyetemre megy, jó eséllyel pukkanásnyi fogalma sincs arról, hogy mi a különbség a tucatféle agrár-, gazdasági- és műszaki képzés között. Nem tanultak a legtöbben középiskolában ilyesmiket, nem tudják, mit fognak tanulni, nem tudják, mi érdekli őket. Szerintem nagyobb mozgásteret kellene hagyni arra, hogy mondjuk első év végén döntse el mindenki, hogy akkor mit is akar tanulni. Az első év a legtöbb szakon tudományterületenként ugyanaz, javarészt alapozó tárgyak vannak.

Szerintem ez a három legnagyobb probléma. Ezen felül persze az alulfinanszírozottság, a túlzottan konzervatív értékrend, a messze túltolt bürokrácia, az előző századi oktatástani felfogás... vannak gondok, bőven. De -sovány vigasz, igaz- de másoknak se sokkal jobb, mert a legtöbb probléma máshol is megtalálható, nem csak nálunk.

"ha egyáltalán van" - kb. ezer sebből vérzik:(

1. Egyet értek az első válaszolóval abban, hogy a jó kutató egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas oktatónak és fordítva!

2. A gyakorlati képzés a legtöbb helyen egyszerűen szánalmas - ez talán a legnagyobb és legáltalánosabb hiba, amit tapasztaltam és amit az ismerősök elmondása alapján egyöntetűen hallottam.

3. Az infrastruktúra (beleértve a számítógép-elérhetőségeket, egyetemi levelezőrendszert, honlap tartalommal való feltöltését, Neptunt és a hasonló rendszereket, könyvtárat, épületek állapotát stb.) vegyes: van, ahol jó, vannak helyek, ahol viszont nagyon gyenge.

4. A képzési struktúra sokszor átgondolatlan, az egymásra épülések nem indokoltak, a tanszékeknek sokszor fogalmuk sincs, hogy más tanszékeken mit tanítanak, hogy a tárgyaiknak milyen előkövetelményei vannak milyen tartalommal, sok az ismétlés (ami az új dolgoktól veszi el az időt), más dolgok meg esetleg elmaradnak, mert mindenki azt feltételezi, a másik leadta az adott anyagot, a hiányosságok sokszor csak felsőbb évfolyamokon derülnek ki.

5. Tudományterületeken nyilván nagyon eltérő, de sokszor nincsenek megfelelő könyvek, jegyzetek - ezek elkészítésében az oktatók egyáltalán nem motiváltak. Az órai diák nem alkalmasak ezek pótlására. (Igen, vannak gyorsan fejlődő tudományágak, de vannak nagyon biztos alapon álló diszciplínák is, és ott sem jobb a helyzet. A meglévő írott anyagokat sokszor az oktatók egyáltalán nem is ajánlják, pedig jól használhatók, úgy kell kérdezgetni felsőbb éveseket vagy kóborolni a könyvtárban - mire rájön a hallgató, hogy miből is kellene tanulni, már elmegy a félév fele:S)

Szerintem a kevés képzési hely sok hallgatóval is rejt buktatókat: meg kell csak nézni akár a Corvinust, akár a Szent Istvánt stb., ahol jönnek-mennek a karok, igazi integráció nincs, de ez még tulajdonképpen szerencse, mert ha lenne, az abból állna, hogy az "izmosabb" maga alá gyűri a többit, hogy az összes anyagi forrás az övé legyen, a többiek meg hadd pusztuljanak!

Rosszak a keretszámok is: igen, több képzési területen jelentős túlképzés van, még a PhD is "tömegképzés" lett.

"Azonban mégis mindenki akiket ismerek elégedettetek a tanítással és annak színvonalával" - persze, bekerül egy 18 éves valahova, örül, hogy egyáltalán felvették, és nincs semmi összehasonlítási alapja. Igazán azok látják a lyukakat, akik

- frissen végeztek és látják, mi mindenről gőzük sincs, amit tudnak, abból meg mennyi minden már akkor elévült, amikor tanították

- oktatók egy része, akik igényesek arra, hogy kinézzenek az egyetem kerítésén túlra

- több szakot végzők: legalább látják, hogy különféle egyetemeken különféleképp igyekeznek megoldani mindenhol felmerülő problémákat

Hozzáteszem, ezek a problémák külföldön is fennállnak, egyik sem magyar sajátosság.