Az egyetemi szakot a képzési idő másfélszerese alatt nem sikerült elvégezni. Hogy lehet ezt feldolgozni?

Meddig jutottál? Miért nem sikerült, beleszartál vagy túl nehéz?

Én összesen 6.5 év alatt végeztem el egy 3 éves szakot (ebből 3 évig másik szakon voltam, majd átjelentkeztem).

Szakdolgozatot nem lehet elbukni, csak ha sz.rik bele az ember és nem csinálja meg. Egyébként szó szerint mindenkit átengednek, ha normálisan megcsinálja. Ez a te sarad.

A csalódások jobb esetben rávezetnek bennünket arra, hogy mit rontottunk el, mit kéne máshogy csinálni. Esetedben több probléma is felmerült, amiről érdemes lenne szót ejteni, de ez a topik nem azért nyílt, tehát röviden: ne anyukád mondja már meg mivel szeretnél foglalkozni (már a most jelenlévő) felnőtt korodban. Ami TÉGED érdekel azt kell tanulni, anyu diplomával az esetek többségében nem is olyan irányban vállalnak munkát az emberek, mint a képesítésük…

Még mindig ott tartunk, hogy egy nyamvadt 30-40 oldalt nem tudsz kiszenvedni magadból, mégha semmit nem is kezdesz vele, bármikor jól jöhet az önéletrajzodban. Utána mehetsz világgá az új alapképzésedre. De ha egy szakdolit nem tudsz összehozni 5 év szenvedés után, kétlem hogy az álomszakodon jobban teljesítenél.

Nem vagyok vele tisztában, hogy ebben az esetben mik a következmények és opciók. Ha jól tudom, akkor már nincsen visszafizetési kötelezettség, hanem le is lehet dolgozni, úgyhogy én mindenképpen azt választanám. Illetve pl. mikor kiiratkozol egy szakról és elkezdesz egy másikat, akkor ez a kötelezettség is "szünetel", nem tudom itt van-e ilyen opció. Ha egyáltalán nem érdekel, nem szeretnél ebben dolgozni stb. és több motivációt érzel egy másik képzés iránt, akkor szerintem nyugodtan kezd el azt. Nem mondom, hogy nem lehet hasznos egy diploma vagy könnyű otthagyni egy képzést ennyi idő és belefektetett energia, pénz stb. után, de valamikor az a jó döntés. Ha nincsen sok vissza és úgy érzed menni fog, akkor lehet megcsinálnám a helyedben, de csak kényszerből erőltetni szerintem nem érdemes. Azt kell átgondolni, hogy ennek mi az oka, visszanézve min kellene változtatnod, érdekel-e egyáltalán stb., én ez alapján döntenék. Én is sokat csúsztam a szakomon, amit szintén nagyon nehezen dolgozok fel és sokáig szégyelltem is, de mivel tudom az okát (nálam ennek lelki okai voltak, vannak) ezért nem rágom magam miatta. Attól még nem vagyok se kevesebb, se butább, se kevésbé oda való stb. Úgyhogy azt javaslom neked is, hogy vizsgáld át az elmúlt éveket, gondolkozz rajta, írd össze a lehetőségeket stb. és olyan döntést hozz, amit TE jónak látsz.