Melyik egyetemi szakra szerettetek járni, hol a legélvezetesebb tanulni, ahol jó a társaság és jók az élmények?
Nem érdekel később mennyire lesz értékes a diplomám vagy mennyit fogok vele keresni. Érdekelne, hogy van-e jó tapasztalatotok valamelyik budapesti szakkal... ilyen kérdést nem igazán találtam, vagy egy olyan cikket, ami ezt taglalja.
Azért is írom így a kérdést, mert egyrészt meguntam, hogy olyan emberek vannak a családomban is meg eddig az általános és középiskolába is sok ilyet tapasztaltam, akik mindig mindent szenvedésnek élnek meg és/vagy bizonyítani akarnak, egymást méregetik össze, végletesen gondolkodnak stb. Beszéltem pár egyetemistával és sajnos sok olyat is hallottam, hogy valaki vagy nem lelkesedik a szak iránt, amit végez, ami szerintem borzasztó, hogy úgy fogja fel, hogy "végig kell csinálni ezt baromságot", vagy túl nagy a hajtás, esetleg valami sportot is űz mellette, kicsit maximalista, teljesítményorientált is a személyisége, és akkor meg már azért nem élvezi, mert az egésznek a teljes megélését elveszi a folyamatos hajtás, jellemző az ilyen embereknél, hogy amikor vizsgaidőszak van, vagy amikor megírják a szakdolgozatukat, azt úgy élik meg, hogy "végre ez is megvan". Tehát, hogy ne egy probléma legyen az élet, amit meg akarok oldani - nem is szeretem a problémamegoldó képesség kifejezést, amit ma annyira hangoztatnak, én inkább a számomra megfelelő utakat szeretem megtalálni.
Eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy vannak olyan helyek, olyan tevékenységek, ahol bármikor szívesen vagyok és amiket megerőltetés nélkül űzök, pedig közben nagyon hasznos dolgok, nagyon sokat fejlődök tőlük, még sokaknak, kívülről esetleg nehéznek vagy keménynek is tűnhet, de én nem úgy élem meg. Azt vettem észre, hogy nagyon sokszor ez nem is rajtam múlik, mert nem passzol hozzám a dolog, nem vagyok tehetséges benne, csak annyira megéri csinálni, annyira passzol inkább magához az emberi természethez vagy mozgáshoz, hogy h*lye lennék nem élni az előnyeivel. Eddig a pécsi filozófia szak, amit követek közösségi médián és tetszik a szemléletük, de oda nem akarok elmenni, Budapesten maradnék :/
#1-es vagyok. Szerintem teljesen lényegtelen mi a szakom és őszintén kétlem, hogy bárki jobban érzi majd magát, ha leírom. (Sokan kérdezték már privátban más kommentjeimnél és gondolom senki sem ezt a választ akarta hallani.)
Kis extra reklám:
- kevesen vagyunk -> jó a közösség, emberként kezelnek a tanárok, több lehetőség jut egy emberre, nincsenek szándékos szívatások annyira, hiányszakma stb.
- Nincsenek felesleges tárgyak egyáltalán, tényleg azt tanulom, amiért jöttem
- Nagyon motivált/lelkes a közösség. (Nem népszerű szak, ezért ide nem jönnek "csak úgy" olyan sokan.)
- Könnyű (persze ez relatív). Nem kell magolni, viszonylag kevés energiabefektetést igényel, nem lehetetlen dolgozni mellette.
- Megbecsült. Nem tudom miért, gondolom azért, mert kevés embernek van ehhez affinitása.
+1: Kb bárkit felvesznek és nagyon alacsony a bukási arány pl mérnöki szakokhoz képest. Szóval simán felvesznek, simán teljesíthető és tök jók a kilátások. Nem is értem miért nem telített a szak.
Matek szak
(Így a nincs felesleges tárgy is értelmet nyer: kötelezően csak matekot tanulok meg egy minimális szintű programozást. Minden más kihagyható)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!