Csak szerintem helyznek túl sok terhet a gyerekekre?

Kellene tudni, gogy gányadikos a kislányod.

Egyébként igen, általánosságban elmondható, hogy eléggé leterheltek a diákok. Az általánosban még annyira nem is, a középiskolában annál inkább, ráadásul a legtöbbjüknek ingázniuk kell, mert ugye nincs minden városban középiskola. Annak idején nekem is 1-1,5-2 óra volt az ingázás naponta, de hál'istennek én még a Hoffmann Rózsa-féle oktatási reform előtt leérettségiztem.

A matematika és a történelem a pár évtizeddel ezelőttihez képest konkrétan tudom, hogy leegyszerűsített tananyagot tartalmaz, amik vannak, azok nem olyan részletesen, illetve anyagrészek el is vesztek, kihagytak bonyolultabb részeket.

Nyelveket még mindig nem tanítanak meg csak az iskolában B2 szintre.

Ettől függetlenül más fárasztóbb, nehezebb lett vegyük csak például a mindennapos testnevelést.

Én úgy látom, hogy a valódi probléma, hogy a gyerekeknek nem fejlett a problémamegoldó képessége, mert miért is lenne, tele van a világ kényelmi termékekkel, és minden olyan egyszerű. Nincs kötelességtudatuk és kitartásuk, ami egyfelől jó, hiszen a szülő-tanár felé nincs az a hatalmas megfelelési kényszer és nem tűrik a rossz bánásmódot, de sajnos azt is nehezen élik meg, hogy az alapműveltség elsajátítása kötelező és lehet nem minden érdekel, nem fenékig tejfel.

Ami segít tapasztalatom szerint a gyerekeknek az az olyan sportra járás, amit szeretnek is, ezzel ki lehet váltani az iskolai tesi egy részét. Alkotás: énekeljen, táncoljon,

agyagozzon, fessen, bármi, aki rendszeresen kreál, egészségesebb a lelke. Ezenkívül meditáció, sok beszélgetés a szülőkkel és pszichológus.

Egy tanár

Az nem kérdés, hogy rengeteg a teher pláne akkor ha eddig ingerszegény élete volt.

Sajnos meg kell tanulnia levezetni a stresszt. Meg persze hatékonyabb tanulási módszereket kell találnia, de ez mind idő.

Én kb 5.ben jöttem rá, hogy hogyan tudok a leghatékonyabban tanulni. Addig szenvedés volt. A stresszkezelést is magamnak kellett kitapasztalnom, nekem a gamelés, kutya sétáltatás és a futás vált be.

Bekerült egy teljesen új és fárasztóbb élethelyzetbe, valahol természetes hogy így reagál. De ez nem fog 8-12 évig tartani.

Általános iskolában is vann olyan időszakok, amikor tényleg nagy a leterheltség, pl. a 8. osztály tényleg nehezebb.

De általánosságban ez sem mondható el.

A középiskola (gimnázium) már tényleg jóval nehezebb.

Ha a heti 5 tesi órából lehúznának kettőt, már könyebb is lenne a diákok élete.

De a tananyagot is csökkenti kellene valamennyivel.

Az alapvető probléma nem a szükséges tanulás mennyisége, hanem az az iskolákban általánossá vált gyakorlat, hogy a természetes tanulási folyamat (szinte elkerülhetetlen) időnkénti kudarcait a pedagógusok összekötik a szégyenérzettel és a gyerekek negatív önértékelésével. Sok pedagógus sajnos direkt módon megszégyeníti a gyerekeket, de a többiek nagy része is azt érezteti - direkt vagy indirekt módon - a gyerekekkel, hogy önmagukat nincs joguk pozitívan értékelni, amíg nem tanulnak jól. Nem bátorítás folyik, ha valami nem sikerül, hanem dorgálás, ami körülbelül olyan, mintha a kudarc miatti sebbe még beledörgölnének egy kis sót, hogy jobban fájjon. Emiatt a gyerekek nem azért tanulnak, mert felkeltett érdeklődésük van a tárgyak iránt, hanem azért, mert félnek az önbecsülésüket ért újabb és újabb sérelmektől. Ki szeretne egy olyan helyen eltölteni napi 6-7 órát, ahol bármelyik pillanatban lecsaphat a pedagógus lelki ostora? Ki szeretne felnőttként egy olyan munkahelyre bejárni, ahol a főnöke naponta háromszor elégedetlenkedik vele, ahol mindenben, amit csinál, csak a hibát keresik, és dicséretet elvétve kap? A gyerekek többsége a túlélésre játszik az iskolában. Az elkerülésről szólnak a napjaik: csak ússzam meg a mai napot újabb lelki sérülés nélkül. Ez a legfőbb oka a lányod által átélt iskolafóbiának, nem a túlterheltség.

Azt tanácsolom, hogy vidd el a lányodat gyerekpszichológushoz, s esetleg (ha megoldható és a pszichológus egyetért) keress egy másik iskolát neki. Sajnos ha nem cselekszel, akkor a kamaszkor beköszöntével lehet, hogy ebből az iskolafóbiából lázadás lesz, azaz "csak azért sem tanulok egy csöppet sem, ugyan kit érdekel, ha megbukok" hozzáállás; vagy pedig ha a lányod lázadni nem mer majd, akkor depresszió. Mindkettőből nagyon nehéz kikászálódni, s az iskolák kegyetlen világában sajnos a "rossz tanuló" gyerekeknek hosszú távra meg lehet a sorsuk pecsételve.

#3 lehet, hogy bizonyos tantárgyakból könnyebb lett az anyag, de ez még nem jelenti azt, hogy van is értelme megtanulni. Például, én magam is matektagozatos vagyok, de ettől még rohadtul nem értem, hogy mégis mire megyek a gimnáziumi matek anyag megtanulásával. A kötelességgel és kitartással való példálózás pedig baromság. Szerintem teljesen irreális dolog elvárni, hogy bármilyen kötelességtudata legyen a diákoknak, mikor a sejtalkotókat vagy a vulkáni utóműködéseket kell megtanulni.

A problémamegoldó képességet pedig az iskolában se próbálják fejleszteni, csodálkozol, ha nem olyan jó valakinek? Lehet, hogy mondjuk a négyzetes úttörvény megtanítása helyett inkább a problémamegoldó képességet kellett volna fejleszteni.

Tehát inkább az oktatási rendszerrel van a baj, mintsem a gyerekek hozzáállásával. Szerintem sokkal egyszerűbb lenne a természettudományos tárgyak összevonása, és alapszinten tanítási. Ezzel már nagymértékben csökkenteni lehetne az óraszámot. De szerintem a rajz- és ének órák is teljesen fölöslegesek, főleg gimnáziumban. Ilyen egyszerű dolgokkal is nagyon sokat lehetne motiválni a diákokat.

Kérdező!

Az oktatásban rossz a látásmód, rossz a teherelosztás.

Úgy gondolom, hogy több sebből vérzik az általános és középiskolai oktatás.

A leglényegesebb, hogy nem az életre készítik fel a fiatalokat.

Nagyon lényeges a siker szempontjából a lelki alapozás és szokások.

Hiányzik a logika- és kérdezés tudománya, az intelligencia fejlesztés, valamint a gondolkodás fejlesztés és módszertan tantárgy, ami fejlesztené a értelmet.

Retorika, szónoklattan tárgynak is alapvető helyének kellene lennie az oktatásban az igényes kifejezőkészség fejlesztése érdekében.

Jó lenne megismerniük a fiataloknak az értékelemzést, így sokkal jobb döntéseket tudnának hozni. Illetve a minőségbiztosítás, hibakatalógus- és javítás, valamint minőségellenőrzés módszereit is hétköznapi folyamatokon, szereplőkön gyakorolva, így lételemükké válna a minőség szemlélet.

Általánosságban tantárgyhasznosítást kellene oktatni. Vagyis, hogy a fizika/kémia/biológia/matematika/földrajz/történelem nyelvezete által képes legyen a gyerek és a felnőtt az életének szereplőit, eseményeket helyesen jellemezni, elemezni, összehasonlításokat végezni, következtetéseket levonni, megérteni és kezelni. Folyamatokban, ok-okozati rendszerben gondolkodni, stb.

Rengeteg információval tömik a fiatalok fejét.

Ami a természettudományos tárgyakat, történelmet illeti, tanulást segítő, kereső, rendszerszemléletű, analizáló és szintetizáló, konkretizáló és általánosító programokat, adatbázisokat kell létrehozni és ezek használatát meg kell tanítani a gyors eligazodás és tájékozódás érdekében.

/ Segédletekkel, platformokkal való segítés! /

Jó lenne, ha lenne a tanuló, majd a munkavállaló jogainak ismerete is. Illetve a teljességben való látás érdekében a munkáltató jogainak a megismerése is.

A fiatalok úgy kerülnek ki az életbe, hogy fogalmuk sincs, kivel állnak szembe. Társadalom ismeret és érdekérvényesítés része a különböző szervezetek megismerése. Pszichológiai szempontból jó lenne az emberi viselkedés mozgatóinak (igények, vágyak, érdekek) megértése.

Lenne hova fejlődni.