Pályaelhagyó tanárok,óvodapedagógusok mi volt az oka,hogy el hagytátok a pályát?

1. A társadalmi megbecsülés a béka valaga alatt van. Nem hiszek abban, hogy valakire fel kell néznem csak amiatt, mert XY iskolát végzett, vagy YZ munkát végez, azt az emberi- és szakmai érdemei alapján majd kiérdemli. De az elmúlt évtizedekben olyan szinten közutálat tárgyai lettek a tanárok, amire még úgysem szolgáltak rá, hogy tényleg van nem kevés totálisan alkalmatlan ember a pályán, és így nulla megbecsülésük van mind a szülők, mind a gyerekek, mind a társadalom egésze felől. És ide tartozik az a fajta néphergelés is, hogy a tanárok semmit nem dolgoznak, nyáron 3 hónap szabadságuk van, stb.

2. A megalázóan alacsony fizetés. Lehet itt kampányígéreteket lobogtatni, a valóság az, hogy az elmúlt 20 évben többet nőtt egy tanár bére a garantált bérminimum növekedése miatt, mint bármi más okból. Mindeközben egy pályakezdő mérnök, közgazdász vagy informatikus még szellemi szalagmunkásként két hónap alatt betanulva is annyit keres, amit egy tanár 20-25 év munkaviszonnyal, minősítési eljárások tömkelege után. Nem tőlük sajnálom. Azt is el tudom fogadni, hogy valaki pályakezdőként ennyit keressen, ahogy azt is, hogy egy elvileg fejlett társadalomban ennyi legyen a tanári bér. A kettőt egyszerre viszont nem tudom elképzelni.

3. A szakma mindenről szól, csak a tanításról nem. A világ összes adminisztrációja, órára készülés, dolgozat összeállítás és -javítás, minősítés, osztállyal foglalkozás, stb.

4. A szakmai kreativitás teljes hiánya. És talán ez a legborzasztóbb. A többi tényező mind olyan, hogy rossz-rossz, persze, de ezeket mindenki tudja, de kárpótolja az embert a tanítás élménye. Ami meg is lenne, ha egy tanév úgy nézne ki, hogy "tessék, van 100 órád, itt van 80 órányi anyag, ezt úgy tanítod meg, ahogy akarod, a maradék 20 órát pedig kitöltöd azzal, amivel szeretnéd". Ehhez képest "van 100 órád, abban le kéne adni ezt a 120 órányi anyagot, mindezt úgy, hogy csak eszerint a tankönyv szerint, ilyen módon, ezzel a módszerrel".

Csak ami hirtelen eszembe jutott...