Testvérim! Jelenleg hogy álltok a digitális oktatás gondolatával?

Ezt mar hiaba probalod menteni, ott van minden vilagosan a valaszokban. Ugy vontal le kovetkeztetest nagy okosan, hogy nekitamadtal a masiknak (nekem), most pedig probalsz mosakodni, hogy igy nem tudtad, meg ugy nem tudhattad, utana pedig abba kapadzkodsz bele, hogy en ne mondjam meg, mit hiszel. Ami nyilvan hulyeseg, hiszen pont azert kotottel belem, mert teves kovetkeztetest vontal le.

A jog es erkolcs szoveged ertelmezhetetlen ebben a kontextusban, ugyan mifele erkolcsrol beszelunk, ha teged az zavar, hogy egy nappalis hallgato elete ne szoljon mar a netto tanulasrol? Vagy itt valami forditott logikaval arra probalod buzditani, hogy ha mar egyetemista, ne csak tanuljon, hanem erkolcstelenkedjen egy kicsit? Baxxon be, hanyjon a bokorba utana, es tegye ossze mindenkivel, amilye van? Szoval csak akkor lesz rendes egyetemista, aki megerdemli a helyet, amire amugy jogosult pontjai alapjan, ha nem csak nettó tanul, hanem bulizik is?

Hogy belem mi kar, azt te nem tudod eldonteni. En tovabbra is ellatlak magyarazattal, folytatom a vitat es ervelek, de oszinten szolva, nem olyannak tunsz, mint aki belatja, hogy hibazott, es leallitja magat, inkabb olyannak, mint aki nem tudja elfogadni, hogy legyoztek egy parbajban. Neha tudni kell meghatralni, nem lehet akkor is igazad, amikor nyilvanvaloan tevedtel. Ne erkolcsosseget (vagy erkolcstelenseget?) tanulj mar, hanem egy kis onmersekletet.

Megtöröm kicsit ezt a vitát, aminek tegnapelőtt itt vége lett:

Nekem online volt az utolsó 2 évem nagyjából gimiben. Egy introvertált legjobb barátom volt és egy másik introvertált barátom, plusz egy toxikus netes kapcsolatom. Kb havi 1* találkoztam az egyik barátommal, a másikkal soha, a harmadikkal meg szerencse, hogy soha (mármint a Covidos sulizár alatt).

Nagyon elmagányosodtam, mert az iskolában olyanok is beszélgettek velem, akik nem feltétlen közeliek annyira, hogy elhívjanak talizni vagy rám írjanak Messengeren. Így kevés pozitív visszajelzést, élményt szereztem.

Persze, feltaláltam magam-egy ideig, időnként-de lassan minden, amit élveztem, a rutinommá vált és kevésbé lett jó érzés csinálni. Mindenből megszokás lett, új függőségek jöttek és mentek, a mentális egészségem eléggé megzuhant és sok rossz élmény is becsúszott mindezek mellé.

Annyi előnye volt mindössze, hogy azt csináltam órán nagyrészt, amit akartam, ha pornót nézni, akkor azt, ha aludni/enni/inni/játszani, akkor azt, csak figyelnem kellett közben, mikor mondanak valami fontosat+a határidőkre, beadandókat, dogákat megírni. A jegyeim persze javultak, mert 1000* könnyebb volt kipuskázni meg otthonról megírni a dolgokat, illetve, ha aktív voltam 1-2 órán, akkor kaptam érte 5-öst, de nem feltétlen érzem azt, hogy megérdemeltem volna, ugyanezek mögött a jegyek mögött offline sokkal több tudás kellett volna, mint amennyiből online megszereztem őket.

Most egyetemen hibridben vagyunk, ez egészen tetszik, bár van 1 tanár, akihez nagyon jó lenne, ha offline lennénk, mert darál és utálja, ha chatbe írunk neki. De az tetszik, hogy koliban vagyok, megismertem új embereket, távol vagyok otthonról, eljárkálhatok szórakozni és itt is, ott is tudok mesélni, ha visszamegyek-már, ha épp történik velem valami.