Jövő héten véget ér a nyári szünet, megkezdődik a tanítás. Akik már nem járnak iskolába, azoktól kérdezem, őszintén mondja meg, volt olyan, aki ezért várta szeptember elsejét?

Én még egyetemre járok, mellette diákmunkázom. Nyáron heti 40 órát, év közben egyetem mellett heti 15-20 órát dolgozok. Így azért más a hozzáállásom, a mindennapos munkához képest a tanulás felüdülés lesz szeptembertől. Amíg nem dolgoztam, ugyanúgy gondolkoztam mint te most.

Én még egyetemre járok, de mindig vártam a szeptembert általános iskolás és gimis koromban is. Most az utolsó évem jön az egyetemen, sok lesz a feladat és már picit alábbhagyott a szakom iránti lelkesedésem is , így kevésbé vagyok lelkes, de alapvetően várom most is. Nekem gyerekként is mindig egy ilyen várva várt időszak volt az iskolakezdés, bármilyen furán is hangzik :D Mindig elmentünk anyukámmal vásárolni és főként a tanszerek beszerzését vártam, az új füzeteket, a tollakat, ceruzákat stb., amiket utána szerettem rendszerezni is, bekötni az új könyveket és füzeteket, címkézni. Szerettem iskolába járni és tanulni is, jegyzeteket készíteni, órákra járni és mindent, ami ezzel járt. Illetve inkább csak iskolaidőben tudtam rendszeresen tartani a kapcsolatot a barátaimmal, osztálytársaimmal és a tanév idején volt úgymond mozgalmasabb az életem. A nyár ehhez képest mindig inkább egy "halott" időszak volt. A szüleim ugye dolgoztak és sokáig le voltam passzolva a nagymamákhoz vagy idősebb koromban szimplán egyedül voltam otthon, max. egy hetet voltam táborban vagy elmentünk a Balatonra mikor a szüleim szabadságot tudtak kivenni. Nyaranta a barátaimmal is kevesebbet találkoztam, ők is nagyszülőknél voltak, nyaraltak stb., a környezetemben nem voltak más velem egykorú gyerekek vagy fiatalok (családban, szomszédban stb., senki) és fiatalon még nincs is annyi lehetősége az embernek (szóval nem úgy megy az, hogy most akkor kivesztek egy nyaralót a Balatonon vagy elmentek csak úgy gyerekek kirándulni stb.). Szóval minden nap egyformán telt, maximum egyedül tudtam lefoglalni magamat és azért azt egy nyári szünet alatt megunja az ember. Valamint az iskolába visszatérve mindig azt éreztem, hogy mindent elfelejtettem és sokkal jobb lett volna, ha nyáron is lett volna lehetőségem ugyanúgy tanulni, gyakorolni (vidéken laktunk, ott nem nagyon voltak nyelvtanfolyamok sem, semmi egyéb). Úgyhogy én még kifejezetten örültem is volna annak, ha rövidebb lett volna a nyári szünet.