Milyen tanfolyamot/egyetemet/szakmát ajánlanátok egy visszahúzódó lánynak?

könyvelés? sok ismerősöm élvezi kettes matek érettségivel

Fordító.

Pszichológus/pedagógus?

Talán nem ártana olyan szakmát választani, ami nem táplálja ezt a befordulós, önbizalomhiányos viselkedést, hanem kimozdít belőle.

Én is elég hasonló vagyok, nem szeretek sok ember között lenni, és nehezen tudok feloldódni. Én most anglisztikát tanulok, és majd fordító szeretnék lenni. Szerintem ez ebből a szempontból jó, mert ha sikerül otthonról dolgozni, akkor nem kell nagyon emberek közé menni, de akkor is kell másokkal kommunikálni. Nekem hirtelen ez az egy jutott eszembe, eléggé magamra emlékeztet a helyzeted. :D

Azt ajánlom, hogy ne a pszichés problémáidhoz igazítsd az életed, hanem olyasmivel foglalkozz, amit szívesen csinálnál.

Én nyelvszakra mentem hasonló személyiséggel és folyamatosan gondolkozom rajta, hogy jó döntés volt-e, nekem való-e, mire tudnék váltani helyette, mit fogok kezdeni vele stb. Mikor jelentkeztem szimpatikus volt és nekem is többen tanácsolták amiatt, mert hát ott sokat kell úgyis írni, olvasni, lehetek majd fordító stb., stb. és akkor ez tipikus magamfajtának való terület, viszont maga a képzés (legalábbis az én szakom, ezen az egyetemen) nem feltétlenül az introvertált, csendes, visszahúzódó embereknek való. Nálunk rengeteg az órai munka, a páros és csoportos feladatok, nagyon sok egyéni és páros/csoportos prezentációt kell készíteni és előadni, illetve a szemináriumokon azt várják a tanárok, hogy legyél aktív, minél többször szólalj fel, mondd el a véleményed, vitázzatok stb. Én egyáltalán nem érzem magam komfortosan ezekben a helyzetekben, mikor pl. ki kell állnom mindenki elé és tartanom kell egy prezentációt (a múlt félévben pl. csak egy tárgyból kellett készítenem két egyéni és 4 csoportos prezentációt...) és akkor mindenki rám figyel, engem hallgat stb. vagy bennem nincsen ilyen késztetés arra, hogy most mindenképpen mindenkivel megosszam a gondolataimat, de kellett már készítenem például ilyen podcastszerű hangfelvételeket is vagy egyéb hasonló feladatokat is kaptunk. Nekem ezek az évek nemhogy nem segítettek, nem fejlesztették a kommunikációs készségeimet, nem javítottak az önbizalmamon stb., hanem éppen ellenkezőleg. Mindig azt éreztem, hogy van rajtam egy nagy nyomás, ezt várják el tőlem és ezt várják el tőlem, most ebben és abban kell teljesítenem, erre kapom a jegyet, ez fontos, ha nem sikerül megbuktatnak stb. és nyilván éreztem, ha valami rosszabbul megy mint másoknak vagy akár tanárok is rámutattak ezekre a hiányosságokra (volt olyan tanárom, aki kb. minden órán beszólt valamit, félév végén is meg akart buktatni, holott a jegyeim jók voltak, bejártak stb., csak nem tetszett neki, hogy csendes vagyok), de sokszor mi hallgatók is értékeltük egymás teljesítményét (nálunk nagyon sokszor kellett egymást pontozni, értékelni egy-egy prezentáció után például). Valamint én azt érzem, hogy nehéz ezen a területen érvényesülni is, mert itt nem elég az vagy legalábbis nem feltétlenül mutatkozik meg és látszik, hogy te tanulsz, téged ez érdekel, te ezt érted stb., hanem ezt neked kell megmutatnod tulajdonképpen. Így azok, akik úgymond "életrevalóbbak" jobban járnak, rájuk emlékeznek a tanárok, nekik segítenek, őket támogatják, őket ajánlják stb., legalábbis nálunk ez a helyzet.