Tudnátok mesélni a középiskolai éveitekről nekem?
Sziasztok!
Nemrég fejeztem be a tanulmányaimat az általános iskolában, jövőre leszek gimnazista. :) Már nagyon várom, de egy kicsit izgulok is, bár ez természetes, úgy gondolom. :)
Kicsit visszahúzódóbb vagyok, és nehezen kezdeményezek beszélgetést, és picit több egyedüllétre van szükségem, mint másoknak, de azért alapvetően szeretem a társaságot.
Ha lennétek olyan kedvesek, hogy leírjátok, hogy zajlott nálatok a fecsketábor, hogy sikerült beilleszkednetek, vagy, ha volt olyan osztálytársatok, mint én, akkor hogy viszonyultatok hozzá, azt szívesen venném. Előre is köszönöm a válaszokat! :)
Minden osztálynak más a légköre. Én tudatosan inkább nehezebb osztályba mentem,de legalább tudtam,hogy ott normálisabb emberek közt leszek,tehát akiknek kicsit több annál a céljuk,hogy "jajj csak éljük túl a gimit", "jajj csak kettes legyen meg" ,meg a többi...
Szóval nekem is persze voltak olyan osztálytársaim akik visszahúzódóbbak voltak,de ők pár év alatt teljesen kinyíltak. Összekovácsolódtunk. A gimis éveimre jó érzéssel tekintek vissza, mert bizony kellett hozni a szintet,ami nem mindig sikerült annyira,hogy azért dícséret járjon,de felküzdöttem magam szépen, megkomolyodtam, s sikereket felhalmoztam,most pedig itt vagyok,s pár napon belül szóbeli érettségizhetek.
Nekünk am a tábort gólyatábornak hívták,ahol nagyon jól éreztem magam,rengeteget túráztunk,s csapatépítő játékokat játszottunk éjszakákba nyúlóan.
Menő srác voltam, a lányok kedvence, az egyik legjobb tanuló stb.
Belülről meg kisebbrendűségi érzésem volt, és csak arra vágytam, hogy valaki szeressen.
Én is elég visszahúzódó voltam, de szerencsére sokszínű osztályokba jártam, úgyhogy volt társaságom. Az idő során életre szóló barátságok is kialakultak.
A gólyatábor nálunk "lájtos" volt, enyhe szívatás ment persze. Sokat nem aludtunk, de legalább kicsit megismertük egymást.
Jó tanácsnak talán csak annyit mondanék, hogy merj önmagad lenni, és ne akarj a nyájnak megfelelni mindenben. Persze könnyű ezeket felnőttként hangoztatni... át kell élni.
A mi osztályunk remekül alakult.
Ugyan verébtáborban én nem voltam, de remekül befogadó volt a társaság. Sok volt a vidéki akik ellensúlyozták a "tápos" városiakat.
Az osztály összetartó volt, mindenki kijött mindenkivel. 1 félénk srác volt, aki nagyon introvertált volt, körégyűlt 3-4 ember és klikkesedtek. Mindenki tartozott valahova. :) Ne aggódj, minden rendben lesz.
Nálunk az egész osztály klikkesedett.
Többnyire az a 4-5 ember csak ugyanazzal a 4-5 emberrel ápolt kapcsolatot. A maradékkal nem különösebben ment a dumálás.
Nálunk is nagy volt a klikkesedés, de amúgy meg soha senki nem piszkált senkit, szerintem kb 1 a millióból az ilyen osztály gimiben, mint a miénk volt. Szóval annyira nem foglalkoztunk egymással. Unalmas volt, de gyorsan eltelt az a 4 év.
Gólytábor nem volt, csak már évközben egy kis gólyaszívatás, hát, ott voltak elég érdekes feladatok. :D
Voltak visszahúzódóbb osztálytársaim, ritkán beszéltem velük, de ennyi. A többség azért talált barátokat az osztályban, még ha nem is olyanokat, amik örökre szólnak, hanem csak olyanokat, amik a gimi idejére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!