"Egyedül" koliba menni?

100 kmre mentem el kokiba full egyedül. Első 2 hét nehezebb volt mire hozzászoktam, de sztem nagyon jo dolog a koli. Adj időt magadnak! :)

Két helyen is voltam kollégista, két külön egyetemen. Szerintem fontos, hogy a szaktársakkal keresd a kapcsolatot már a legelejétől és tarts velük. Ha mész gólyatáborba, az nagyon jó, mert ott már sok mindenkit megismersz akikkel majd szaktársak lesztek. A szemeszter elején, amikor még nincs olyan nagy hajtás, menj el az egyetemi bulikba sokat segít a csapatépítésben.

Nekem nehéz volt, sőt nem is érzem úgy, hogy sikerült volna beilleszkednem, de tulajdonképpen nem is volt hova :D Legalábbis nálunk a szakon és a kollégiumban sem volt semmiféle közösség, egyáltalán nem alakultak ki új kapcsolatok és még amolyan egyetemi "bajtársiasság" sem, hogy most akkor együtt tanulunk, segítünk egymásnak, kölcsönadjuk a jegyzeteinket stb., közös programok sem voltak. Én teljesen egyedül mentem egyetemre, szóval nem volt egy barátom vagy ismerősöm sem a szaktársaim között és még az egyetemen, a városban is csak elvétve. Valamint a szakomon is nagyon kevesen voltak kollégisták, a legtöbben saját lakásban / albérletben laktak, voltak többen helyiek (akik ugyanúgy a szüleikkel laktak az egyetem alatt is), csak egy-két ember volt kolis és ők sem az én kolimban. A koliban senkit sem ismertem, minden évben ismeretlenekkel laktam együtt akik más szakokon tanultak és annyira más volt az időbeosztásunk, hogy szinte alig találkoztunk. Volt például olyan szobatársam, aki hétfőtől szerdáig volt bent, én pedig keddtől péntekig... A szobatársaimon kívül mással nem is igen találkoztam a koliban (nálunk nem voltak közös helyiségek sem), de ugye így velük se tudtunk összebarátkozni. Alapvetően amúgy az a tapasztalatom, hogy mindenki azonnal rohan haza, nem áll le beszélgetni, nem ér rá, más dolga van, elfoglalt, megvan már a kialakult társasága stb., szóval nem túl nyitottak az új emberek megismerésére.

Ahogy az lenni szokott, ha valakivel sok időt kell együtt töltened akkor úgyis elkezdtek beszélgetni, szóval szerintem nincs értelme ettől félni, a szobatársakkal akaratlanul is kialakul valamiféle kapcsolat, de azokkal is, akikbe gyakran botlasz majd bele a folyosón. Nyilván a szobatársakat is ki kell fogni, semmi nem garantálja hogy jóban lesztek, de tapasztalatom szerint ilyenkor senki nem akar bunkó lenni és a saját szobában nagyjából figyelnek a rendre azok is, akik egyébként igénytelenek. Csak legyél nyitott, köszönj, ha kérdeznek próbálj nem csak egy szóval válaszolni és kérdezz is vissza ha úgy van. Ha van valami kolis program azon próbálj részt venni, rengeteg emberrel lehet ilyeneket megismerkedni. Ha meg nem jön be, akkor simán vissza mész a szobádba. Amilyen nehéznek tűnik, olyan gyorsan bele lehet szokni.