Mi a tökéletes, nem unalmas, zseniális szakdolgozat ismérve?

Az enyémet össze-vissza dicsérte a konzulens és a bíráló, néha egymás ellen.

Holott nem is én írtam. Béríró írta, akit már szeptemberben, a téma elfogadása után (akkor még olcsó volt) megbíztam vele. Két hét alatt összehozta a kötelező 51 oldalt, ebből az őszi félév végén elküldtem az első 25-öt a konzulensnek, akit se az nem zavart, hogy előtte egyszer sem találkoztunk, se az, hogy az utolsó oldal egy mondat kellős közepén ért véget. Darabszámra megvan, mehet, 5-ös volt a vizsgajegyem, pedig abban a félévben nem is találkoztunk. Kedves egészségére, tanár úr!

Utána a nagytiszteletű (valami professzor volt) bíráló három kérdést tett fel a védéshez. Mindháromra ott volt a szó szerinti válasz az első 10 oldalban, de még azt sem volt kedve végigolvasni a méltóságos úrnak. Úgyhogy a kötelező prezentációba szó szerint bemásoltam a dolgozatból a választ a kérdéseire és érdekes módon jelessel elfogadta őnagysága a dolgozatot és a védést is.

Nos, ezen a szinten áll ma a magyar felsőoktatás. Ész nélkül fossák kifelé a papírokat, mert az utolsó irodai Adminisztrátor Gizikének is diploma kell, pedig nem alkalmas rá - de valahogyan megszerzi.

2-es: Szerintem nincs olyan. Még BTK-n is rengeteg kutatnivaló/kísérletezni való téma van. Konkrétabbat ne kérdezz én TTK-s vagyok. És nem kell feltétlenül Nobel-díjas felfedezést tenni, de valami újat mutatnia kell a szakdolgozatnak.

Új megközelítés, új alkalmazás, új összefüggések stb.

Az exem szakdolgozatáról ódákat zengtek, hogy ez inkább doktori színvonal, ha bővebb lenne, beadhatná simán doktorinak is stb. Mert volt benne újszerű gondolat, és azt valamennyire sikerült is a dolgozatnak alátámasztania.

Én írtam. 👀