Végzős középiskolás vagyok és nem nagyon tudom,hogy hova tovább találtam egy szakot ami érdekelhet azpedig a mérnök informatikus azonban matekból csak 4es voltam betudom ezt később hozni? Illetve a programozást tényleg olyan nehéz megtanulni?

A 80-as években kaptam meg az első számítógépem egy commodore 64-et. Nem tudom mond-e ez a név neked valamit. Egy programozás könyvet lehett kapni. Az internetnek még híre hamva sem volt. Mégis megtanultam programozni.

Ha azt várod el egy iskolától hogy informatikust képezzen belőled akkor nagyot fogsz csalódni. Az informatika folyamatos önképzés. Annyira gyorsan változik a technológia, hogy aki nem tanul annak a tudása akár egy év alatt elavul.

Az interneten fent van szinte az összes olyan információ ami az önképzéshez szükséges. Az iskolában a tanárok megmutatják a helyes irányokat segítenek, rendet tesznek a kezdeti káoszban.

De az utat neked kell végigjárnod önállóan. Kódolással töltött napok és hibakereséssel töltött éjszakák. Erről szól ennek a szakmának az elsajátítása. Igen kell hozzá egy fajta fanatizmus és érzék.

Még két apróság.

Tanuld meg a visual basic-et. Első programozási nyelvnek szerintem jó. Nem kell hozzá más csak egy Excel. Az internet tele van mintaprogramokkal.

A másik.

Ha nekiállsz az egyetemnek áldozd be a nyáriszünet egy részét és próbálj meg gyakornoki munkát szerezni egy vállalatnál. A gyakorlatban fogod látni hogyan üzemeltetik az informatikai rendszert hogyan működik a felhasználók kiszolgálása. Megfizethetetlen tapasztalatokat tudsz gyűjetni.

Ez is csak egy olyan szak(ma), mint a többi. Csak egyesek szeretik túldramatizálni. Anno engem is azzal riogattak, hogy ha nem kezded el a kiságyban, később már fölösleges, nem leszel benne soha olyan jó, mennyire emberfelettinek kell lenni ahhoz, hogy jó szakember legyél, milyen hiperszuper matematikai tudás kell hozzá... Micsoda teljesítmény fejleszteni magad folyamatosan, élethosszig tanulni, milyen nehéz ez a szakma, hűha. A gond az volt, hogy már akkor is láttam olyan fejlesztőket a szakmában (ráadásul seniorokat, sok esetben vezető fejlesztőket), akik írni sem tudtak rendesen, kommunikálni sem tudtak rendesen és minden lenézés nélkül, a hétköznapokban nem kifejezetten annak az okos típusnak ismertem meg őket és határozottan úgy éreztem, hogy nincs az az isten, hogy ez az ember okosabb vagy intelligensebb nálam. Nincs az az isten, hogy ha ő ott tart ebben a szakmában, én ne tarthatnék legfeljebb ugyanennyi idő alatt ugyanott. De inkább hamarabb.

Aztán itt vagyok, becsülettel végigtoltam a szakot másoddiplomaként úgy, hogy előtte életemben nem láttam kódot, szabadidőmben időt áldoztam rá önszorgalomból ugyan, hogy ne csak az üres papírom legyen és amint csak tudtam, elkezdtem a szakmában dolgozni, de azt a korábbi szakommal is megtettem... A hatalmas matematikai készség annyi volt, hogy becsülettel készültem a matekos tárgyakra, rendesen begyakorolva a tárgyak anyagait és megtanultam matematikai kifejezéseket értelmezni az évek alatt és voilá, TDK első helyes lett a diplomamunkám, a munkahelyemen meg a programozást túlmisztifikáló taknyológépeket kell korrigálnom, mert azt sem tudják, hogy kell optimálisan futó, tiszta kódot írni, miközben hőbörögnek arra, hogy megöli a kreativitásuk, ha arra is figyelnek, hogy ne csak összeokádjanak valamit, ami fut stackoverflowról. Némelyik ráadásul kifejezetten kellemetlen ember, ha csapatban kell dolgozni. És ezek azkk az emberek, akik hozzá voltak gyógyulva már 8 évesen a géphez, miközben én 21 éves koromig örültem, ha az excelt használom normálisan. Úgy, hogy matekból sem voltam igazán penge, csak letettem a valagam tanulni és odafigyeltem arra, hogy precíz legyek.

Aki úgy beszél akármelyik informatikai szakról vagy általánosságban a programozásról, mintha valami szuperképesség lenne, nem pedig legrosszabb esetben is úgy, mint egy orvosi szakról (ami lényegesen több ráfordítást és lényegesen jobb tanulási teljesítményt igényel), az hazudik. Ismét mondom, ez csak egy szak és csak egy szakma. Nem a könnyebbek egyike, de van ennél fingatósabb is, amin ráadásul több is múlik, azt mégsem dramatizálják túl ennyire. Meg lehet ezt tanulni. Ha érdekel, tudsz is benne alkotni. A matematikai oldala pedig a legtöbb pozícióban lepkefing... Az elméletibb pozikban meg viszonylag kevesen dolgoznak, de úgy gondolom, ha itt is inkább az befolyásol, hogy mennyire megy kisujjból valami. Meg lehet szokni azt is.

Nem szeretem, mikor valakit visszatartanak az ilyen drámai túlzásokkal egy szerintem szép hivatástól, szívesebben rántom le a leplet arról, amilyen valójában ez. Ha kicsit körbenézel a szakmai fórumokon, főleg a magyar felhasználók által használtakon, pontosan érteni fogod, mire gondolok, mikor azt mondom, hogy nem kell kifejezetten intelligensnek vagy jó képességűnek lenni ahhoz, hogy megtaláld a helyed benne. Nem feltétlenül magasabb szinten, de rengeteg idiótának is sikerült. Neked sem lesz nehéz, főleg ha van benned alázat és szorgalom.