Online vagy suliban szerettek inkább tanulni?Szerintetek januárban kinyitnak a sulik?

Online, sokkal jobb. Igényem van az élő tanáros képzésre, de arra is csak online. Minden csak online, az a legjobb (egyetemen).

=> Viszont online tanítani borzalmas. Én nagyon szenvedek tőle. Tanulni/szokni kell még ezt a műfajt.

Online. 2 perc komótos sétára van az iskola, nem lustaság miatt nem akarok bejárni, mert egy órát szenvedek oda, aztán nap végén vissza. Nekem is van bizonyos igényem emberek között lenni, de inkább az aszociálisabb emberek táborát erősítem. Nincs alapvetően gondom az osztálytársaimmal. Oké, tudom, hogy isznak, buliznak, legalább a felük drogozik, de ezeket nem iskolában teszik, részegen se jönnek be. Csupán megvan a maguk "klikkje". Jobb nélkülük, nem szeretek bent lenni. Na meg, kellemetlenül érzem magam. Itthon, ha odateszem magam, jobban megy a tanulás. Ha tart a tanár online órát, részt veszek rajta, ugyanúgy mint bent, és az anyag is meglesz. Persze, kissé nehezebb az információáramoltatás, van amikor nehezen vagy sehogy jön össze, tanártól függ, de idővel mindenki megtudja. Itthon fesztelenebb vagyok, jobban szeretem a környezetet, és azt, hogy 1-2 online óra van, de alapvetően akkor, ott és annyit tanulok, amennyi jólesik. Ez jelenti azt, hogy hétfőn és kedden semennyit, szerdán 10 órát, csütörtökön kettőt, pénteken 11-et. Előző évben, amikor szakmai vizsgámra készültem, időnként 1-1 nap szünetet tartottam, de egyébként 5-11 órákat tanultam. Pedig a tanárok sem nézték ki, hogy ilyen jó lesz a vizsgám, mert egyszerűen bent leszívja az agyamat a figyelés, de semmi nem marad meg, itthon meg már nincs fegyelmem arra, hogy még 7-8 óra után tanuljak.

Szóval egyértelműen online.

Jelenlétit jobban szerettem.

Ott képben voltam, mikorra, mit, mennyit stb...

OKJ-n voltam mikor bejött ez az egész. Annyira szétszórt voltam, hogy hihetetlen. Sokkal, de sokkal többet halogattam, mint jelenlétinél. Aztán meg a másik:ide küldd, oda küldd, ide 6 oldalt, oda dokumentum másolása/kitöltése, aztán délután dolgozat,felelés (nálunk OKJ délután volt).

Aztán bekerültem egyetemre, levelezősként. Örültem, na végre jelenléti, mégha csak hétvégén is. Erre szeptember 2. hetében közölték, hogy ja, amúgy levelezősöknek online lesz 👌. Nekem borzalmas volt 9-től 5-ig bent ülni a laptop előtt(főleg, hogy online oktatás miatt nem igazán figyeltek az órarendre, szóval volt, hogy fedték egymást az órsim). Videófelvételem nem volt meg teljesen, így novemberben mikor letettem magam tanulni, össze vissza kutattam mindent, de nem volt meg minden anyagom/elvesztek.

Szóval ekkor iratkoztam ki.

Nekem ez az online oktatás nagyon elcseszte az egész kedvemet, meg minden. Szóval inkább bevonszolnám magam az órára, és fixen meglenne minden.

#4 vagyok.

Hozzáteszem, én se vagyok túl szociális, de azért igénylem a társaságot. Szóval az is hiányzott.

Itthon meg nem szeretek telefonálni, videóchatelni, mert közös szobám van tesómmal, meg szüleim körülöttem vannak, és én úgymond feszült vagyok amikor a közelemben vannak chateles közben. Plusz nem azt a hatást éreztetik velem, mint aki most tanul/sulizik.

Online.

Szerintem egyszerűbb és elég az érettségis plusz fakultációs tárgyakkal foglalkoznom.

Ehhez persze tegyük hozzá, hogy én az EKE távoktatásos proginfójára szeretnék menni, nincs testvérem és saját szobám van egy középkategóriás géppel és felsőkategóriás internettel.

Jelenlétivel - egyetem, 4. év. Introvertált vagyok, de igénylem azt a mennyiségű kommunikációt amit a jelenléti oktatás ad/elvár.

Sok gyakorlati órámnál csoportfeladat van, sokkal jobb ha találkozunk is, látjuk hogy kviel dolgozunk együtt, könnyebb brainstormingolni, megvitatni a dolgokat. Én úgy vettem észre, hogy kevésebbet beszélnek online az emberek - engem pl zavar hogy nem látom az embereket, nem tudom hogy mikor akarnak mmondani valamit és félek hogy belevágok a szavukba.

Sokkal könnyebben tudok figyelni az órákon is, nincs akkora késztetés hogy unalmamban kimenek tölteni egy harmadik pohár vízt (és e miatt mosdóba is kelljen mennem), vagy ha már úgyis közel a konyha, összerakok valami nasit, na meg akkor rendezgessük egy kicsit könyvespolcot mert most nem jó sorrendben vannak a könyvek, etc... Igen nyilván ezt ennyi idősen már mindenkinek magának kell megoldania, rávennie és motiválnia magát, hogy figyeljen, és legtöbbször sikerül is nagy nehezen de nem a kedvencem.

Meg szeretem amikor egymásra pillantunk az órán az ismerősökkel és látjuk hogy ugyanúgy érzik magunkat mint mi, ez is egyfajta összetartozás érzés :D

Amikor lyukasóra van/ korán végzünk akkor meg ismerőősökkel meg tudunk nyugodtan inni egy kávét/enni egyet,vagy csak szimplán mászkálni egyet. Jobban szeretek élőben találkozni mint pötyögni messengeren/vagy videochatelni.(ez nem konkrétan oktatás, de hát a jelenkéti adaléka)

Egyedül élek, nagyon gyors nettel és jó géppel, szóval nekem környezeti és technikai okok nem játszanak szerepet, szimplán belső irányultság, hogy a jelenlétit preferálom.