Mikor fogunk eljutni oda, hogy az átlagos magyar iskolákban a jó képességű diákoknak lesz lehetőségük kibontakozni?

Köszönöm a válaszokat.

Azt belátom, hogy sokkal nehezebb lenne egy ilyen oktatási rendszert kidolgozni, sokkal több feladat hárulna a tanárokra. Viszont attól még hogy az alapon kívül plusz tudást nem tudnak emiatt átadni bizonyos diákoknak, még elfogadhatnák hogy ők már tudják azt. Erre egy jó példa az öcsém. Most nyolcadikos és nagyon érdekli a matek, sokat foglalkozik vele önállóan is illetve én is szoktam neki segíteni, ha valamit magától nem ért meg. Minden órát végigunatkozott az elmúlt 3-4 évben, mert ő már tudta azt amit a tanárjuk elmondott. Tavaly sokszor cseszte le a tanárja, még szaktanárit is kapott, mert nem figyelt az órán (= nem tudta megmondani hogy hol tartanak, milyen feladatot csinálnak éppen), illetve jó pár órára nem is ment be, és emiatt már ki is akarták csapni. Én voltam vele az igazgatónál, mert a szüleink akkor nem voltak itthon. Félelmetes egy helyzet volt (nekem, öcsém le se szarta kb.), az igazgató meg a matektanár is sík hülye volt. Elővette a füzetét, a matektanár meg azzal a kísérettel továbbadta az igazgatónak, hogy "Nézd meg miket csinál órán. Semmi köze az anyaghoz". Belenéztem én is, volt bent pár oldalnyi másodfokú egyenlet megoldás, meg pár egyszerűbb hatványozásos egyenletek. Mondtam nekik, hogy már megbocsássanak, ezek itt 9-es matek tananyag részét képzik (az én régi füzeteimet is szokta használni, és ezeket mi akkor csináltuk, onnan tudtam), miért is baj ha túl haladt a kijelölt anyagon? Kaptam válaszul: "Mert nem ez a feladata. Hanem, hogy figyeljen órán, és azzal foglalkozzon amit ott tanítok, mindegy hogy ő azt már tudja-e. Én egy nemzetileg elfogadott tanrend szerint tanítok, ezt kell követnie minden diáknak, így lesz nekik a legjobb." Vagy valami hasonló, nem tudok már ilyen távlatból szó szerint idézni. Tehát magyarul le van szarva ha valaki többet tud az elvártaktól, NEM SZABAD többet tanulnia annál. Kapott még egy szaktanárit, ez lett a végkimenetel. Most online órák vannak, kamerával, mikrofonnal ahogy kell. A tanárja minden órán meg szokta kérdezni, hogy van-e valamilyen kérdésük. Az egyiken volt egy pár, majd a legvégén az öcsém megkérdeztem hogy lehet-e neki egy az órához nem kapcsolódó, de matekos kérdése. Igent mondott neki a tanárja, így fel is tette a kérdését. Elmondta röviden, hogy volt neki egy olyan ötlete, hogy a szokásos képlet helyett máshogy is ki akarja számolni a kör területét, mert biztos ki lehet. Odáig jutott hogy felrajzolt egy kört egy koordináta rendszerben, rájött hogy ha annak a középpontját az x tengelyre helyezi, akkor elég egy fél kört kiszámolni, majd el kezdte ez a félkör és az x tengely közötti területet kiszámolni. Nem jött neki össze, nem tudta felírni a végső egyenletet (nem is csoda), de rájött arra, hogy ha oszlopokra bontja a félkört, majd ezek területét kiszámolja és a legvégén összeadja, akkor az oszlopszélességtől függő pontossággal fog kapni egy megoldást. És megkérdezte, hogy hogyan tudná úgy lecsökkenteni az oszlopszélességet, hogy azzal nem nő meg az elvégzendő műveletek száma. A tanár erre annyit válaszolt, hogy a "te érdekedben inkább az anyagra koncentrálj, felesleges ilyenekre időt pazarolnod". Engem nagyon felb@sz ez a hozzáállás. Én nemsokára fogok záróvizsgázni, ugyan ezzel a mentalitással oktat a legtöbb egyetemi oktató is. Itt is az van, hogyha valaki szeretne jobban elmélyülni egy adott témában, és ehhez egy oktató segítségét kéri, akkor ő megmondja neki hogy a képzés célja nem ez, hanem hogy átfogó ismereteket szerezzen mindenki és neki is csak ilyen céljai legyenek.

Akkor kicsit átfogalmazom a kérdés: Mikor fogunk eljutni oda, hogy az átlagos magyar iskolákban a jó képességű diákokat nem fogja tudásban korlátozni, akadályozni az oktatási rendszer?