Középiskolások! Hogyan viszonyultok a digitális oktatáshoz?

#10-es

"Hasznos számodra ez a válasz?"

Én is végzős vagyok viszont most ettől függetlenül kifejezetten örülök neki.

Én hatékonyabban tudok itthon, egyedül tanulni. Százszor energikusabb vagyok, jobb az időbeosztás.

Én el tudnám képzelni, hogy év végéig így tanulok, le is tudnék érettségizni eredményesen, erre a fejemet adnám.

VISZONT!

Látom, hogy sokan nem örülnek neki, főleg a végzősök és teljesen megértem, hogy sokan vannak akik egyedül tanulni képtelenek szóval az ő érdeküket nézve (mivel ők vannak többen) nagyon remélem, hogy nem fog sokáig tartani és visszaállunk időben. Osztálytársaim közül is vannak akik jogásznak, ügyvédnek, orvosnak, vegyésznek szeretnének továbbtanulni és nagyon sajnálnám őket ha emiatt nem sikerülne felvételizniük. Szóval összességében ez egy vészmegoldás arra, hogy az eü kicsit rendeződjön de ettől eltekintve nincs még ez a digitális oktatás olyan fejlett, hogy helyettesíteni tudja a jelenléti oktatást, ezt elismerem bármennyire is élvezem most ezt az állapotot.

Kitartást kívánok mindenkinek akiknek ez megtörte most az életüket!

Így jó pár napja újra a digitális oktatásban, talán még relevánsabb a kérdésre válaszolni.

13.-os vagyok, egy technikumban. Én kifejezetten vártam az online oktatást, mert több időm van tanulni. Még úgy is, hogy az összes órám meg van tartva a Microsoft Teams-en keresztül. Általában belépek, némítom magam és pixel/vektorgrafikákat szerkesztek egy másik képzésre. Amolyan "muszáj" helyzetből maradtam technikumon, tehát nem nagyon érdekel, viszont emellett emelt szintű infó érettségire készülök és egy "webfejlesztő" képzést is viszek. Szar dolog volt, hogy 4re hazaérek, majd 9-ig érettségire készülök + a házi projekteken dolgozom, ezek után szombaton 8:30-12:00ig képzésen vagyok. Így sokkal produktívabb vagyok. A szociális életemet nem befolyásolta. Már 11.osztályos koromban a legtöbb jó barátom egyetemista volt, így sok dolog nem változott. A barátnőm is egyetemista már, szóval a vele való találkozást csak megkönnyítette a jelenlegi helyzet.

A személyes példámtól eltekintve, azért sajnálom azokat az embereket, akik a jelenlegi helyzet miatt nem azt az oktatási színvonalat kapják meg amire szükségük van. Itt gondolva a 9.osztályosoktól kezdve egészen a végzősökig, sőt rajtuk is túl. Persze, azokról az emberekről sem megfeledkezve akiknek a szociális életét nehezítette meg ez az oktatási forma.

Az előző hozzászólóhoz hasonlóan én is kitartást kívánok mindenkinek! Hozzátok ki ebből a rossz helyzetből is a legjobbat!

12-es vagyok, már írtam ide választ. Nos továbbra is az a véleményem, hogy utálom. Lehet valakinek jó és jobban tud így tanulni de nekünk nem.

És nem azért mert nem akarok, ha lenne időm és energiám akkor csinálnám. De nálunk a tanárok annyi leckét küldenek, hogy mindennap legalább 3-ig csak azokat írom kifelé, mert azt kell vissza küldeni beadandó ak. Utána már fáradt vagyok és energiám sincs. Tegnap már úgy álltam hozzá az egészhez, hogy nem érdekel semmi, feladom csak hagyjanak békén. Két tanárunktól is filmet kaptunk mert szerintük van időnk megnézni. Ma végül miután az eredeti töri óra helyett kaptunk öt anyagot és egy bejelentést, hogy jövőhéten Tz, tényleg feladtam és be zártam mindent aminek köze van a tanuláshoz. Vagyis a feladat elkészítéséhez. Mert én a héten a metekon kívűl semmit nem tanultam az is biztos. Mert nem volt se időm sem energiám.

Én nekem kapóra jött mivel nagyon jól be tudom osztani az időmet. Köszönhetően az éjszakai bagoly típusomnak az éjszakákat is ki tudom használni. Így a jegyzetelésre, anyaggyűjtésre való időt átteszem éjjelre mivel ezek azok a tevékenységek amelyekkel a legtöbb idő elmegy (2-4 óra hossza az emelt biosz és földrajz miatt)

Nappal pedig ennek köszönhetően több tantárgyra jut időm.

Elsős gimnazista vagyok. Én nem örülök ennek a helyzetnek, mivel időm sem volt megismerni az osztálytársaimat. Ráadásul a tanárok több tananyagot küldenek, mint mikor rendesen iskolába jártunk.

Talán az egyetlen pozitívuma ennek a helyzetnek, hogy amúgy is otthonülős típus vagyok, így az életem nem sokban változott.