Milyen módszerekkel tanít az az irodalomtanár, akinek élvezni lehet az óráit - azaz aki "normálisan" tanít?

Mi 6 szólamban skandáltuk a memoritereket, drámás játékokat játszottunk, használhattuk a saját gondolatainkat elemzéskor, sőt! (nem volt fix "mire gondolt a költő" - dolog...), eleve a tanárunk 'ha nem lenne, ki kéne találni' - féle emberke volt. :D Amúgy is szeretett mesélni, többször énekelt és gitározott. Nem erőltette sosem a kötelezőket, és mondta, hogy nála is volt olyan, amit nem bírt elolvasni, vagy csak 40 éves korában értett meg, mégis törzsanyag. Mikor kisebbek voltunk, néhány könyvre azt mondta, h tiltott olvasmány, hát az osztály nagy része nagyjából rögtön bele is olvasott. :D Egyszerűen csak szerette, amit csinált, és erre is találták ki. Többször volt páros munka, csapatmunka, nyugodtan lehettünk egyediek és kreatívak, talán ezt értékelte a legjobban.

Hát olyan irodaltanár nekünk is jó lett volna kár hogy helyette olyant kaptunk akit az egész iskola utált és erőszeretel osztogatta az egyeseket.

Szerintem annak lehet élvezni az óráját, akin látszik, hogy szereti amit tanít, és nagyon széles tudással rendelkezik az adott tárgyból, esetleg dolgozott is benne. Pl. én technikumba jártam, és a szakmai tanáraink nagy része mérnöktanár volt, és sokkal több gyakorlati dolgot tanítottak, mint amit az egyetemen tanultam.