Hogy lehet csúszás nélkül végigcsinálni az állatorvosi egyetemet? Tanulási tippek esetleg?

Azért sokan végig csinálják csúszás nélkül.

Szerintem a kérdésed elég személy függő.

Én általános iskolában nem éreztem jól magam, nem motivált a környezet, nem voltak segítőkészek, sőt sokszor gonoszak voltak a tanáraim, többször mondták, hogy amilyen vagyok nem lehetek orvos (akkor éppen orvos akartam lenni és a testalkatom miatt mondták + nem voltam akkor kiemelkedő tanuló sem, épphogy 4-es volt az átlagom). Protekcióval kerültem be a gimimbe, ahol kb. 30. helyig kerültek be emberek, én 69. voltam. Gimiben sokkal jobban éreztem magam, végig kitűnő voltam. Ha lenne ilyen, akkor érettségi alapján osztály-első voltam, kb mindenből dicséretet kaptam érettségin. Ezek után az állatorvosin megint hasonlóan érzem magam, mint az általánosban. Egyrészt kolis vagyok, ami miatt azért az emberre plusz dolgok hárulnak (mindent oldj meg egyedül), nem sikerült igazán nagy barátságra szert tenni az egyetemen, több családi problémám is van. Így elég nehezen koncentrálok a tanulásra. Erre jött rá néhány rossz vizsgaélmény, ami nekem nagyon le vett a lelkesedésemből :/

Első félévben egy tárgyból 10 napig folyamatosan tanultam a koliban. Mindent kívülről tudtam, még talán ma is el tudnám mondani. Majd a vizsga napján hajnalban majdnem elájultam a fürdőben olyan rosszul voltam. Tök jól ment a vizsga, a 3. tételnél egy ponton elbizonytalanodtam, hogy a bőr melyik rétegében történik egy folyamat. A tanár elmondta, hogy melyik réteg, majd elmondta helyettem az egész tételt, esélyt se adva, hogy folytassam. Az értékelést úgy kezdte, hogy olyan ügyes volt, biztos voltam benne, hogy magának 5öst adok, majd jött ez az utolsó tétel...

Azóta többször volt velem, hogy amiből elmentem úgy, hogy hátha jót húzok, vagy úgyis megbukok, valahogy 3-4es simán meglett. De mikor kb. belehaltam a tanulásba, leblokkoltam. Most karácsonykor 4 napig voltam itthon, mentem vissza koliba tanulni, szilvesztert és a szülinapomat is a koliban töltöttem, majd megbuktam a vizsgán. Egyszerűen leblokkolt az agyam, mindent összekevertem mindennel. 3 napra rá már kb. az esélytelenek nyugalmával 4est kaptam.

Ezek egyre inkább veszik el az ember kedvét a komoly tanulásba. Valamiért, ha belehalok a tanulásba, egyszerűen nem sikerül az 5ös szintet elérni. Így inkább próbálom lazán venni és nem belehal, inkább normális próbálok maradni.

Az egyik barátom élete a tanulás. Ő budapesti, így szerintem neki könnyebb. Hazamegy minden nap a családjához. Ha olyan napja van, akkor tud szólni, mit csináljanak neki vacsorára. Ha magányra vágyik van egy saját szobája, ahová elvonul. Plusz őt megtanították kicsiként tanulni. Sajnos engem a anyum lazán nevelt, nem volt a tanulásom ellenőrizve, így én igazából nem tudok tanulni vagy csak nagyon szenvedve veszem rá magam. Jegyzetkészítésnél míg én egy magamnak átlátható jegyzetet összehozok 1 órából, ő kész lesz 3 hétnyi anyaggal. Így neki nagyon jól megy az egyetem.

Tehát nagyban függ, hogy milyen háttér van mögötted. Plusz erre még rájön a személyiséged és a kapcsolatod a tanárral. És egy nagy adag szerencse is kell hozzá.

Én még csak most leszek másodéves, de azért elmondom az én tapasztalataim is. Először is az, hogy hogyan teljesítesz, tényleg rengeteg mindentől függ: környezet, kitartás, motiváció, hozzáállás, s elsők között az agyad, a képességeid. Ha az utóbbi nagyon kimagasló, akkor félig nyert ügyed van; de ismétlem csak félig, mert hiába vagy okos, ha amúgy leszarod, s igazából magad sem tudod, jó helyen vagy-e, ezáltal az igyekezeted sem viszonyítható egy olyan valakiéhez, akinek ez a hivatás az álma, s ambíciója nagy szorgalomra ösztönzi. Én mindig igazságtalannak tartottam azt, hogy míg egyesek kivételesen okosan többnyire a bulizásnak élve sikeresen ugrották az akadályokat, addig mások, akik szinte meggebedtek a tanulásban, hatalmas szorgalmat tanúsítva mégis kudarcot vallottak. Nekem valahogy mindig könnyen mentek a kihívások eddigi tanulmányaim alatt, amiért hálát adok, de mégsem vettem félvállról soha, pedig tudom, jobban megtehetném, mint néhány másik szaktársam. Lehet, hogy jól fog az agyam, s feleannyi idő alatt belenyomom az anyagot, de azt az időt, amit tudom hogy rá kell szánni, azt mindig rászántam...annál is inkább, mert borzasztó maximalista voltam életemben :DDD. Azt akarom tehát mondani, hogy saját magadat kell ismerni eléggé, hogy sikeres lehess, s megtalálhasd a számodra szóló tökéletes tanulási praktikát. Mert az előbbi válaszoló szavaira reflektálva, én úgy vélem, a tanulást nem a szülőktől sajátítjuk el, azt saját magunknak kell kitapasztalni, a család max. szorgalomra ösztönözhet, s megteremtheti azt a családi hátteret, mely elég nyugodt ahhoz, hogy koncentrálni tudj a tanulásra; de ez minden, a többi a TE feladatod.

A másik dolog, hogy ne görcsölj rá. Az egyetem nagyon más, mint a gimi, sok az igazságtalanság, másképpen kell kezelni a vizsgákat..csomószor van hogy megteszel mindent, mégse sikerül valami, túl kell lépni. Nyilván rosszul esik, ha abból kapsz a legrosszabb jegyet, amire a legtöbbet tanultál, de előfordul. Ha meg megbuksz, akkor sem kell összeomlani...a lényeg, hogy mindig tedd meg, ami tőled telik. Most azt hiába latolgatja, vajon ki azm aki csúszás nélkül tudja majd végigcsinálni, mert tök sok mindenen múlik a dolog, a lényeg, hogy maradj kitartó, ha tényleg ezt akarod csinálni az életben.

Amúgy én is kolis vagyok, s bár én mindig is jobban szerettem egyedül lenni, megtanultam alkalmazkodni a szobatársakhoz, merthogy az albérlet jó drága, s annyi más hasznos dolog van, amire költhetném azt a pénzt...s végső soron azért rájöttem, sok előnye van kolinak ;). Néha hangos, meg idegesítenek, ha a melletted lévő szobában partiznak, de ismétlem, ez is tőled függ legnagyobb részt, képes vagy-e alkalmazkodni ehhez. Aki nagy társasági lény, annak nyilván könnyebb... Én olyan középkategóriába sorolnám magam ezt illetően, szeretek bulizni, mi több, igénylem ezt a fajtájú kikapcsolódást, de nem mértéktelenül, s ocsmány módon művelem, mint sokan sajnos. Elsősorban mert nem akarom elinni az agyam, mert szükség lesz még rá, s becsülöm magamat annyira, hogy nem alacsonyodok le ilyen szintre. Amúgy sokan vannak, akik így szórakoznak, mégis sikeresek, hát egészségükre váljék. Viszont én is ismerek pár embert, akik csak tanulnak, mint a gép, de szerintem ez se jó megoldás; kell a kikapcsolódás...Fiatal vagy, most kell élni, most kell életre szóló élményeket gyűjteni, barátkozni, szerelmesnek lenni, különben mire fogsz emlékezni idős korodban?? Hogy egész nap a négy fal közt ültél, hogy kapj egy ötöst?? Bánni fogsz minden kihagyott alkalmat (persze erre csak később ébredsz majd rá), s túl hamar ki fogsz égni, főleg egy ilyen nehéz egyetemen... s ez majd meglátszik azon, milyen szakember leszel! Nem csak tanulni kell megtanulni, hanem okosan beosztani az időd, s okosan élni véleményem szerint..így lehetsz később sikeres. Remélem nem teljesen haszontalan a válaszom! :) Sok sikert majd az egyetemhez meg az érettségihez, ha még hátra van :)