Srácok, milyen az élet, hogyan érzitek magatokat, (a nálamnál tapasztalt emberek), az érettségi után? Bejött az élet? Nem csalódtatok? Vagytok még "gyerekek"?

20 éves vagyok. Jól érzem magam. 6 illetve nyolc órában dolgoztam, mielőtt kialakult volna a jelenlegi vírus helyzet. Szoktam önfeledten szórakozni, bulizni, nagyokat nevetni a barátaimmal. Igen valamilyen szinten visszasirom a gyerekkorom, mert szuper korszak volt, nagyon jó emlékeim vannak, viszont ez az élet rendje. Leginkább azt sírom vissza, amikor minden délután anya felvett minket az óvodából, iskolából és elmentünk fagyizni illetve játszótérre. Leveleket, tobozokat, termékeket gyűjtöttünk és anyával otthon olvastunk ezekről az USBORNE enciklopédiákban. Ha a fagyihoz kaptunk rolettit vagy csavart fagyit kaptunk, akkor még boldogabbak voltunk. Leginkább ez a felhőtlen idoszak hiányzik, amikor bármit tehettem délután mert suli után már nem kellett tanulnom, takaritanom, főznom stb. Az előbb leírtak miatt volt jobb, mint most. Ettől függetlenül nem vagyok kiábrándult, még mindig rácsodálkozom a szépségekre, jól érzem magam és nem érzem magam kiégettnek. Lehet, hogy később fogom, de igyekszem ezt elkerülni. Semmin nem valtoztatnék ha megint gyerek lennék, mert tökéletes volt. A gimnáziumban talán többi meghívást fogadnék el bulikba, egymáshoz, de az se volt rossz korszak.

*terményeket