A felsőoktatásnak így mi értelme van Magyarországon?
Én nem jártam felsőoktatásba, de azt látom, hogy az egész arról szól, hogy valahogy elérd a ponthatárt, bekerülj, aztán végig meg legyen a hőn áhított 2-es, és a kezedbe legyen a diploma, amivel a munkaerő piacon egy nagyobb ütőkártyád van. Mindenhol azt olvasom, hogy pld. gazdálkodás menedzsment, hogy de nehéz a matek, örül mindenki ha átmegy, az alapélmény ez, hogy sok a tantárgy, nehéz, és szinte senkinek se megy jól. De ennek így van bármi értelme? Értem, hogy többet kell elvárni, hogy legyen kihívás, és feltudjanak oda nőni az emberek, ez mindenhol így van az életben. De ahol ilyen szakadék van, oda már soha nem fognak felnőni, meg látjuk a gyakorlatba, h nem nőnek fel. Most aki 2-essel elvégzi a matekot (amúgy ott hogy vannak a százalékok?) a tudásanyag egy mérsékelt hányadát tudta, és a gyakorlat azt mutatja, hogy még abból fog felejteni. Akkor mi értelme ezt leoktatni nekik, majdnem ugyanott vannak, mintha semmit nem tanulnának, nem is fognak a jövőben hozzányúlni feltehetően, mert a hiányos tudásnak köszönhetően, nincs is magabiztosságuk a tárggyal szemben? Egy sportos példával élve (bocs, én ilyeneket tudok, de szerintem aki olvassa annak át fog jönni :D), ez olyan, mintha Guardiola megmutatná nekem mi fán terem az edzősködés meg az ő filozófiája, alig értenék belőle valamit, akkor majd bármikor fogok tudni egy csapatot úgy vezetni, olyan stílusban játszatni, mint Guardiola? Valami erőlködés lesz ebbe az irányba, amibe rengeteg hiba lesz. Ellenben, ha csak a primitív angol kick & rush-t tanítaná meg nekem valaki, viszont abból 5*-ös lennék, akkor legalább azt magabiztosan, a legnagyobb hatásfokon, azon belül, amit az enged, tudná szállítani a csapatom, elavult lenne, és biztos nem dominálnánk ezzel, de tudnánk mit akarunk, abba nagyon jók lennénk, azt nagyon nehéz lenne megakadályozni, így meglennének a meccsek, amiket nyernénk. A nézők tudnák mit várhatnak tőlünk, és azt kapnák, a lehető legjobb minőségben.
Szóval én úgy gondolom sokkal hatékonyabb lenne, ha az átlag egyetemre járó lenne 4-es tanuló, és onnan fejlődne később, kijavítaná, idővel tisztázódna az a pár "hiba", amit elkövet. És azt gondolom inkább valaki kevesebbet tanuljon, de azt jól tudja, mint hogy nagyon nagy elvárások, nagyon nehéz, teljesíthetetlen szintek.
Egyáltalán gyakori a magyar egyetemeken, hogy valaki 4-5-ös tanuló? Ez máshogy megy külföldön?
Olyan mintha az egész magyar oktatás amúgy arról szólna, hogy rámutasson te mit nem tudsz, a hibáidat felnagyítsa, az önbizalmad pedig lerombolja. Pedig az nekem mindenképp az oktatás hibáira, rossz konstrukciójára utal, hogy akik odajárnak, azok se jók, a jegyek alapján. A 2-es azért 2-es egy 1-5-ig tartó osztályozási rendszerben, mert nem jó, mert épp megfelelt kategória. Akkor máshogy kéne hívni, annak kéne lennie a jónak, ha az elég, és a többi csak a jobb, még jobb. Mert így a fogalmakkal nincs összhang, a jelentés ferdült el, veszett ki, nincs kapcsolatban a valósággal. Felmerül a kérdés, hogy ha szinte senki sem tud többet a tananyagból 50%-nál, akkor szükséges-e egyáltalán a 100%? Olyan szakterületeknél, ahol életek múlhatnak rajta, orvos, pszichológus, dietetikus, gyógytornász stb., ott pláne az-az érvényes, hogy ha tudni kell az egész tananyagot, akkor ne legyen már 50%-al gyógytornász, mert ha épp más (is) a bajom, meg se tud gyógyítani :D Az igen, vagy nem dolog, nem ilyen nagyjából, félig-meddig, talán.
válasza:Én jártam egyetemre, és szerintem az az egyik nagy probléma, hogy sokan (lehet csúnyán hangzik), de túlértékelik a képességeiket. De jellemzően azt láttam, hogy azok a 2es tanulók, akik csak azért járnak egyetemre, mert az “menő”, és elmondhassák magukról, hogy diplomájuk van, de amúgy szartak bele az egészbe, legyen meg és kész.
Aki viszont tényleg komolyan gondolja, hidd el, hogy simán eléri a 4es, 5ös átlagot. Én is négyesre diplomáztam. Az, hogy van néhány tárgy, amiből esetleg kettest szerez valaki, nem jelent semmit. Egy alapképzés alatt, kb. 40 tantárgyat teljesít az ember, abba bőven van hely néhány kettesnek.
Az viszont teljesen igaz, hogy a magyar oktatásban az a fővonal, hogy mit nem tud a diák. De azért egyetemen egy kicsit máshogy mennek a dolgok, legalábbis én nem tapasztaltam ezt a mentalitást. Nyilván mindenhol vannak olyan oktatók, akiknek az sem lenne jó, ha szó szerint mondaná nekik vissza az ember a teljes szakirodalmat, de ezt nem lehet kivédeni.
Orvosoknál pedig lehet, hogy nem tudják az anyag 100%-át, de ezt nem is várja el senki. Ők még utána szakosodnak, a szakterületet illetően pedig kellene minél többet tudniuk, és a korábban tanultakat ebbe beleépíteni. Egy agysebész nem fogja tudni megmondani, hogy egy hematológus hogyan hajt végre egy őssejt transzplantációt, ahogy a hematológus sem tudja megmondani pontosan, hogy hogyan lehet eltávolítani egy agydaganatot. Persze nagy vonalakban tudják, de részletekbe menően nem. Ezért is vannak szakorvosok, mert lehetetlen lenne mindent tudni. De egyébként, ha csak nem akut, hirtelen megoldandó probléma lép fel egy betegnél, akkor az orvos soha nem dönt egyedül. Minden kórházban ezért vannak vizitek, konzíliumok, mert ember életekről van szó.
De akkor valahogy miért nem lehet csak a részleteket megkérdezni abból? Én azt vettem észre mindig többet kérdeznek, mint ami valójában kell. Oké az még sok idő, gyakornoki, rezidensi munka, míg valaki orvos lesz.. de a lényeg, amire kiakarok lyukadni, hogy egy szintet kéne meghatározni mindig, aminek a tudása fontos, amit tényleg tudnak, azok, akik azon továbbmennek. Én szerintem sokkal értelmesebb lenne az is, ha egyetemen csak 80% felett lehetne átmenni, ahogy egy Kreszbe is valami 85%, de azt tényleg tud, sőt lehetne olyan alkategória, hogy olyan kérdések, amiből mindent tudnod kell. Viszont akkor ne legyen ennyi tantárgy, ekkora tananyag. Amit Te is írsz, hogy "mert annyi tantárgy van, amibe nem lehetne, h ne csússzon bele 2es", akkor minek annyi tantárgy, akkor minek az a tantárgy olyan mélységébe, amit te azzal, h 2esre elvégeztél, és még abból valszeg felejtesz is egy tök jó szakember leszel? Ez ilyen önmaga farkába harapó kígyó érvelés, h persze, nem lehet nem kettessel átmenni néhány helyen, mert sok a tantárgy, de ez természetes, mert ennyi tantárgy van és kell. Tehát érted, ők határozták meg, h ennyi tantárgy legyen, ha nekem az a problémám, h 2-esre tanulni szerintem semmi értelme, akkor nyilván ezzel azt is mondom, h nem kéne ennyi tantárgy.
Az nagyon jó amit írsz, hogy sokan csak azért járnak, h menő, meg meglegyen a diploma, meg nem tudom, és direkt a kettesre mennek. Szerintem az oktatás kezdetétől sokkal egyénre szabottabban, a gyerek felé érdeklődve kéne tanítani. Mindenkinek más az érési üteme, a tempója, másban erős, máshogy tud tanulni, más mélységet, mennyiséget. Ha valaki azért van lemaradva, mert ő próbálkozik, de ennyi megy, azt külön kéne választani attól, mint aki direkt így gondol az egyetemre, hogy semmi alázat nincs a szakmája iránt. De az egyetem ezzel a rendszerével épp annak kedvez, azt kommunikálja, hogy így kell hozzáállni, mert komolyan vehetetlen, betarthatatlan az az anyagmennyiség, amit követelnek. Ezeket meg kéne ismerni, érteni. De ez már egy másik és mélyebb téma, probléma, ettől nagyon távol állunk.
Köszi a választ! :)
válasza:"majdnem ugyanott vannak, mintha semmit nem tanulnának"
Sőt! Sokan még butábban jönnek ki, mint amikor bementek.
"Olyan mintha az egész magyar oktatás amúgy arról szólna, hogy rámutasson te mit nem tudsz, a hibáidat felnagyítsa, az önbizalmad pedig lerombolja."
Stimmel!
válasza:Én egyetemista vagyok jelenleg. A fő problémának azt látom, hogy a fizetősön igen alacsony a ponthatár, kb. egy hármas tanuló is lazán bekerül. Ezért tele van olyan emberekkel akik csak szenvednek vele, de alig tudnak haladni, kb 12-13 félévükbe telik elvégezni a 7 féléves képzést, ha nem hullanak ki menetközben.
Ezzel együtt a töltelék tantárgyak okoznak sokaknak jelentős problémákat(olyan tárgyak amikről a hülye is megtudja állapítani önerőből, hogy csak szelektálásra vannak). Ezek miatt olyanok is elhagyják az egyetemet/elkallódnak akikben szakmailag lenne potenciál, csak mondjuk rosszak matekból(olyan szakokon is erőltetik a matekot ahol semmi keresnivalója nem lenne ennek a tantárgynak).
Szerintem sokkal ésszerűbb lenne előre szelektálni és nem utólagosan. Tehát magasabb ponthatárokat bevezetni, és a bekerült embereket nem szivatni felesleges tantárgyakkal.
Még az alkoholizmust látom problémának, bár ez csak közvetett módon kapcsolódik az előbb említett problémákhoz. Valamilyen szinten a rendszer is sok embert belekerget az ivásba, de ha minden tip-top lenne akkor is létezne ez a dolog, szóval inkább csak mint érdekességet említem.
Egyes szakokon 30-35% is simán nagyivónak vagy masszív alkoholistának minősül. Csak 20-25 éveseknél ez nem olyan látványos mint a 40-50 körüli korosztálynál, de attól még sok olyanról tudok akinek már fix napi adagja van italból és szabadideje javát kocsmában tölti.
válasza:#1 vagyok.
A tananyag azért ekkora, mert ahogy fejlődik a világ, úgy fejlődnek a tudományágak és szélesedik a tudástár. Ugyan vannak töltelék tárgyak valóban, és olyanok is, amiket a saját érdeklődési körének megfelelően választhat az ember, de egyes tantárgyak között komoly, jelentős átfedések és összefüggések vannak, még akkor is, ha egyik tárgy nem követelménye egy másiknak.
A helyzet az, hogy az egyetemeken sokkal komplexebb, szélesebb terjedelmű tudást és képzést kap az ember, mint mondjuk egy OKJ képzésen. És ezzel nem becsmérelni akarom, mert OKJ-m is van, hanem csak egyszerűen más. Másrészt, ha az ember rendesen megtanul valamit, az passzív tudásként megmarad, csak fel kell eleveníteni.
válasza:"Én nem jártam felsőoktatásba, de azt látom, hogy az egész arról szól, hogy valahogy elérd a ponthatárt, bekerülj, aztán végig meg legyen a hőn áhított 2-es, és a kezedbe legyen a diploma, amivel a munkaerő piacon egy nagyobb ütőkártyád van."
Idáig olvastam el. Nem jártál felsőoktatásba, de azért első mondatod róla az, hogy 2-essel kell végigsz... Ha már itt téves elképzeléseid vannak, akkor kár tovább magyaráznod.
És ezt volt értelme leírni utolsó? Attól, hogy én konkrétan nem jártam, lehet a testvéreim, a barátaim, az akárkim igen, és lehet olvastam tapasztalatokat, és lehetnek gondolataim annak kapcsán. Ne legyél már buta kérlek, pont azért írtam ki a kérdést, hogy ha téves elképzeléseim vannak, akkor akár komolyabb statisztikát, de több személyes tapasztalatot is szívesen fogadok, mert akkor egy még nagyobb mintán lesznek tapasztalataim. Amiket én hallottam, nekem meséltek sztorik, meg amit én sokszor látok, h olyan lányok vannak a legkeményebb gazdasági meg jogi karokon, ahol 450 a ponthatár, a fizetősön is, akik napi szinten posztolnak, heti szinten csöcskidobós képeket, az instára, kondizgatnak, bulizgatnak, és nagyon nem úgy látszik, h akkora odaadás lenne a szakmájuk iránt, mint, ami másokba van az említett más területeken. Persze ez is egy torz képet mutathat, de azért lerí valakiről, hogy nem az a intellektuális fajta, mert ugye a szokások alakítják a jellemet, szóval lehet furán hangzik, de szerintem még egy instagram profilból is sokat megtudhatsz egy emberről. Én azt látom sokkal tehetségesebb, kultúrára, tudásra fogékonyabb emberek nem mentek egyetemre, vagy nem ilyen erős szakokra. És amikor ezeket a lányokat látom akaratlanul is arra gondolok, hogy itt vagy valami protekció/akármi van a háttérben, vagy a szokásos magolás, egész jó memória, és legyen meg a kettes hozzáállás.
#1 veled továbbra se értek teljesen egyet :D. Ezek tök jók, amiket írsz, csak kicsit olyan, mintha mentegetnéd az egész rendszert. Nem akarok annyira mélyen belemenni, de pld. az is, hogy van benne átfedés, egyezőségek, összefüggések, én ezt az élet különböző területein is tapasztalom, hogy ami itt így működik, az ott ugyanúgy, és abba az ugyanúgy jelen van stb.-stb. Pld. h a kedvenc sportomnál maradjunk a focinál is még a nyelvészetet, a kultúrát is fel lehet fedezni. Nem tudom, szerintem, ha tágulnak a tudományágak, nyilván már nincsenek polihisztorok, akkor annál specializálódottabb embereket kell "kitermelni". Szóval az össz az ne legyen több, mint ami reálisan, hatékonyan elvárható, szükséges. Mondjuk nekem az életfilozófiám is kicsit más, úgyhogy én egy csomó mindent úgy gondolok, hogy a modern ember törekszik arra, hogy ez is legyen, de aztán a fontos dolgokba ugyanott maradt, mint előtte, sőt frusztráltabb, pld. technológia, vagy ez a nagy pénzhajhászás, gazdasági fejlődés pont ilyen. Szóval hallottam egy nagyon jó előadást pár hete, egy mérnök fickó azt hiszem, a Japánba tapasztalt élményeiről, meg a tudásmenedzsmentről is beszélt többet közt, és ő mondta, hogy pld. Japánba is az emberek semmivel se okosabbak, sőt butábbak, de nagyon jól másolnak, nagyon jól tudják a helyüket a komplex egészben, és ha ő csak egy csavart húz meg, azt is annyira jól és üzembiztosan tudja, viszont azon kívül higgyük el, semmit nem tudnak, meglepően keveset az iskolából kikerült diákok. De ugye ez téma is volt, hogy a finn iskolamodell, olyan modellek, amik többet fektetnek a kreativitás fejlesztésére, a közösségben való működésre stb. mennyivel jobbak, én is ezt gondolom. Én elhiszem, hogy sokaknak jó az egyetem és kell, csak nekem is inkább ezzel a kollektivista hozzáállással van a bajom, és azt látom nagyon sok ember úgy ott van, és olyan mentalitást tanúsít, ami nem jó, nagyon sok ember akinek meg ott lenne a helye, meg elkallódik, vagy maga kell, hogy érvényesüljön.
# 5
Egyetértek pld. a tölteléktantárgyakkal, de szerintem a ponthatár megint nem egy jó dolog, alapból sokszor olyanokkal mérnek fel, aminek köze sincs. Pld. pszichológus akarsz lenni, most ahhoz melyik tantárgyunknak volt köze? Talán jelentősebben az irodalomnak, meg a biológiának. De biológiából is csomószor nem olyat kérdeznek, sőt kb. sosem, irodalom oktatásról meg megint ne is beszéljünk a versmagoltatással, a "mire gondol a költő"-höz hasonló megközelítésekkel, pont az irodalom azért olyan fájó, mert lehet a reál tantárgyakba jobban megy ez a hideg, racionális, teljesítményalapú, gyerekeket hajtó megközelítés, de a művészettel pont így nincs értelme foglalkozni, mert az akkor rossz, ha erőlteted, szerintem. Meg ha ennyire objektíven, az egyént elnyomva próbálod skatulyázni, osztályozni. De az előbb említett példám is azt mutatja, hogy sokaknak nem nehéz 450-el se bejutni. Meg tényleg ez kicsit olyan megint, hogy nem olyan nagy ördöngösség összeszedni azt a pontot ha belegondolunk. Most nem tudom hogy van, de pld. egy gazdasági szakra egy okj-val lehetett 30 pontot hozni, érettségit is végül is többször megpróbálhatod, ha rendesek a szüleid, adnak időt, magántanárra pénzt, vagy valami félállás mellett max. készülhetsz akár évekig 1-1 emelt érettségire, vagy ugyanígy a nyelvvizsgákra, amiből asszem többet is vihetsz. Szerintem pont, hogy hosszútávon kéne jobban egyénre szabottan, a diákot megismerve egyengetni az útját és ne ilyen egy-egy akadályon múljon, hogy te oda való vagy-e vagy sem. De azért is mondtam a másik példáimat, mert szerintem a cél tényleg ez lenne, h mindenki megtalálja hova való és azért megkapja a megfelelő megbecsülést. Pld. ezt látom, h egy sportba, vagy bármi olyan hobbi érdeklődésbe amit alulról, közösségi szinten az emberek szerveznek sokkal jobban működik, mint a központilag irányított, megszabott oktatásban.
válasza:Sajnos az egyetemeknek fontosabb a színvonal, mint az, hogy el lehessen végezni. Néha egyetlen tárgy biztosítja, amiből szinte mindenki megbukik elsőre, kivéve a zseniket. A 4-es még nem olyan ritka, nagy néha egy átlagos hallgató is lehet jó rendű, de a jeles rend az igen.
Az egyetemek most már anyagilag is abban érdekeltek, hogy bukdácsoljanak a hallgatók, hiszen így pénz áll a házhoz. Tehát saját maguktól nem fognak tömegképzést kialakítani, megvágott tananyaggal, buktató tárgyak lebutításával, gyakorlatiasabb képzéssel.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!