Gyógytesire járók, nektek gyógytesin mezítláb (cipő és zokni nélkül) kell (ett) lennetek? Hányadik osztályban? Mindenkinek vagy csak speciális probléma esetén? Minden órán? Nemet is írjatok.

Elég vagány lehetett a tanárnő, hogy mezítláb tartotta az órákat.

Annak idején a lúdtalpam miatt heti két alkalommal kellett járnom gyógytestnevelésre. A csoportban egyedül csak én volt lúdtalpas, a többiek más okok miatt gyógytesiztek. Mindig rendes tornacuccban (fiúk: atléta, nadrág, tornacipő, lányok: tornadressz, tornacipő) tornáztunk, aztán a második félévben egyszer utolsóként értem be az órára, s a többiek már elkezdték a bemelegítést, amikor a tanárnő rám nézett és azt mondta, hogy mezítláb tornázzak. Annyira meglepett a kérése, hogy nem is vettem komolyan, így átöltözéskor ugyanúgy felvettem a tornacipőmet, mint a többi alkalommal, és abban kezdtem el az órát. A tanárnő persze hamar észrevett, hogy tornacipőben vagyok és rám szólt, hogy azonnal vegyem le a cipőt és a zoknit is. Óra végén pedig megjegyezte, a további órákra ne is vigyek tornacipőt, mert mindig zokni nélkül kell majd tornáznom. Igazából nem is volt rossz mezítláb tornázni, csak annyiban zavart, hogy a többiek továbbra is cipőben végezték a gyakorlatokat.

Talán ötödikben, vagy hatodikban.

Egyébként csak az első alkalommal éreztem kínosnak, hogy mezítláb vagyok –főleg azért mert nem számítottam rá-, utána viszont már nem zavart. Egy gyógytesi óra sokkal lazább, emberibb volt, mint a rendes, iskolai tornaóra.

#6

Mi nyolcan-tízen voltunk egy csoportban és, annak ellenére, hogy más okok miatt jártunk, nagyjából hasonló gyakorlatokat végeztünk. Én is csináltam a többiek gyakorlatait és ők is az enyéimet. Csak annyi változás volt, hogy idővel nekem mezítláb kellett tornáznom, a csoporttársaimnak pedig nem. A mezítláb szigorúan azt jelentette, hogy zokni sem lehetett a lábamon.