Miért jönnek a felnőttek azzal hogy nem lehet a iskola rossz esetleg stresszes? És miért gondolják azt hogy a fiataloknak nem lehetnek problémái?

Mert ezzel majdnem minden felnőtt így van, régebbről már csak a megszépült emlékek maradnak. Egy-egy gyomorideg a doga meg felelés esetleg egy labilis idegállapotú tanár miatt később már nem tűnik olyan mértékű problémának, mint az, hogy bármikor elvesztheti az állását, nem tudja miből fog megélni, a 8 asztalon álló számla közül melyiket vigye először a postára, már ha üti még az apró, mert a kaja meg a törlesztőrészlet/lakbér nem vitte el még az összeset. Mindenkinek az aktuális problémája a legfontosabb, és mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Amikor én voltam gimis, tényleg igyekeztem teljesíteni, mert az volt a legfőbb problémám, és komoly görcsölést okozott, 1-1 TZ, hülye tanár, számonkérés stb. Felnőttként már ezekre nem emlékszik az ember, legfeljebb, hogy hú de jó volt a nyári szünet, a haverok, meg a sok szabad hétvége...

Mivel mindenki az aktuális bajával foglalkozik, azt tekinti a legfontosabbnak, amitől összedőlhet a világ. Nagyon ismerős a helyzet, én is megkaptam, hogy nekem semmi dolgom sincs stb. Ugyanakkor mondhatom, hogy ez fordítva is így van. Gyerekként sem tudja átélni, felfogni az ember a felnőttkor problémáit, mert amíg ezeket az ember aktívan meg nem éli minden nap, könnyű mások baját elbagatellizálni.