Ezt a két mondatot hogy kéne megmagyaráznom?

Képzeld el, hogy milyen lenne az életed a többiek nélkül. Nem lenne anyu-apu, suli, boltos néni, buszvezető bácsi, doktor, hanem magadra lennél utalva. Írj erről és írd le, mennyi mindent köszönhetsz azoknak, akik körülötted vannak.

A másik kérdésről 2 dolog jut eszembe: társ találása miatt magányosnak érezni magamat és a társadalmi befogadás miatt magányosnak érezni magamat. Előzőt úgy közelítheted meg, hogy vannak olyan gondolataink, amiket nem lehet bárkivel megosztani, bármennyire is akarom. Nehéz megtalálni azt a lelki társat, tökéletes barátot, akiben utolsó csepp véredig megbízhatsz. Az utóbbit úgy lehet megközelíteni, hogy ha a közösség normái (bármennyire abnormálisak is) köteleznek arra, hogy ne élj egyénként, hanem felelj meg. És ha a közösség nem fogad be, mert nem ismer, vagy mert félre ismer, vagy mert ismert, akkor bizony egyedül maradhat bárki.