A test és lélek ellentéte 'A párizsi Notre-Dame' c. filmben (? )

Már eléggé régen látta/olvastam, így nememlékszem pontosan a történetre és a szereprőkre.

Lényegében annyirol van szó, hogy hiába kényszerít minket a sors csúfbörbe hiszen a lelkünk közben tiszta. Tudod olyan fordított arányosság szerint :)

Arra hívja fel a kedves olvasó közönség figyelmét, hogy nem biztos hogy az aki szép jó is, sőt a legtöbb esetben nem ígyvan. át nagyából ennyi. Jah meg még annyit: hajlamosak vagyunk azokat beállítani gonosznak azokat akik csúnyák. Ez is egy fontos alappilére a könyvnek. De találtam egy "rövid" elemzést is, ha ez segít:

-A párizsi Notre-Dame Hugo első hosszabb lélegzetű műve.

-1828-ban kapott megbízást a megírására, ekkor el is kezdte gyűjteni hozzá az adatokat, ám 1830-ban munkáját megszakította a júliusi forradalom. A mű 1830 tavaszán látott napvilágot.

-A regény hősei jellegzetes romantikus karakterek, minden főbb szereplő egy-egy tulajdonságot testesít meg. A személyeket fokozatosan ismerjük meg, egyes fontosabb alakok bemutatásának külön fejeztet szentel a szerző.

-A bevezetőben a Hugo az olvasó elé tárja a mű létrejöttének előzményét: az író véletlenül ráakad egy feliratra (végzet) a Notre-Dame egy sötét szögletében, amely annyira mély hatást gyakorol rá, hogy megpróbálja kitalálni keletkezésének okát és körülményeit; így jön létre a regény.

- A tömör bevezető után rögtön a cselekmény kellős közepébe csöppen az olvasó.

-A regény gyászos végét a bevezetőtől eltekintve az elején még semmiből sem lehet sejteni, a romantika szellemiségének megfelelően váratlan és meghökkentő események, félreértések és jellemfordulatok révén jut el a cselekmény a szomorú végkifejletig. Szintén romantikus sajátság, hogy a történet több szálon fut.

-A cselekmény csúcspontja: Claude Frollo visszavezeti a lányt a Grave térre és az akasztófa alatt, ismét ajánlatot tesz a lánynak. Esmeralda az eddigieknél is határozottabban utasítja vissza a főesperest.Ekkor derül ki az is, hogy Esmeralda nem más mind a vezeklő Gudule nővér elrabolt lánya. Ez a regény legmegdöbbentőbb és legmeghatóbb pontja. Mindketten szinte eszüket vesztik a boldogságtól, miközben elfelejtkeznek a cigánylányt fenyegető halálos veszedelemről.

-Az utolsó előtti fejezetben Hugo elvarrja a szálakat: tömören, mintegy utószószerűen beszámol Gringoire későbbi sikereiről, valamint Phoebus házasságáról. Az utolsó fejezet címe (Quasimodo házassága) irónikus, de tartalma annál komorabb.

-A regény fő témája tehát az ember küzdelme a végzet ellen, és a végzet feltétlen győzelme, valamint a romantika egyik központi gondolata: a folyamatos változás szükségessége.

-A főszereplő ennek ellenére egy statikus, élettelen dolog: a Notre-Dame épülete, az egyetlen biztos pont az események körforgásában, az állandóság megtestesítője. A magyarázat egyszerű: a szerzőt a Notre-Dame falán található felirata ihlette a mű megírására.

-Gringoire: szegény, nem túl tehetséges költő és filozófus, mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet, ám mindig valami közbejön. Gringoire az események folyásába meghatározóan csak kevésszer avatkozik.Szerepe nagyrészt a megfelelő nézőpont biztosítása és a többi szereplő megismertetésére.

-Quasimodo: a regény legjellegzetesebb és egyben legellentmondásosabb karaktere. Hugo válogatott költői és hétköznapi kifejezésekkel ecseteli Quasimodo csúnyaságát. Hugo eleinte negatív alakként állítja be Quasimodot, és ezen hosszan nem is változtat. Esmeralda elrablására történő kísérlet után az olvasó szinte már biztos abban, hogy Quasimodo belülről is romlott. Ezt a tévhitet Esmeralda megmentése oszlatja el.

-Esmeralda:A regényben ő a szépség, a jóság, az emberség megszemélyesítője, az -abszolút pozitív- hős. Esmeraldáról fontos még tudni, hogy szüzességi fogadalmat tett, mivel hite szerint csak így találhatja meg a szüleit.

-Claude Frollo:A pap kiegyensúlyozott, pozitív személyiség látszatát kelti. Fausti figura, aki nem adta el a lelkét, csupán kipróbált néhány bűnös tudományt. - Phoebus:A regény összes többi férfi szereplője rá irigykedik, mivel Esmeralda belé szerelmes. Voltaképpen Phoebus a regény legkiegyensúlyozottabb alakja. Nem fűtik heves érzelmek, képes magát tartani az elveihez, és ennélfogva nem következik be nála olyan jellemfordulat, amit bármelyik másik szereplőnél megfigyelhetünk.

Jellemfordulatok:

-Esmeralda csak addig olyan szűzies és erényes, amíg nem találkozik Phoebussal. Utána már hajlandó lenne azt is elviselni, hogy soha többé nem találhatja meg a szüleit, ha ennek fejében a katonatiszt feleségül veszi őt.

-Quasimodo csak addig hű a harangjaihoz, amíg meg nem ismeri Esmeraldát. - Ugyanígy Claude Frollot csak addig köti le a tudomány, amíg meg nem pillantja a lányt a téren táncolni.

-Gringoire pedig egy más értékrendet követve addig ragaszkodik Esmeraldához, amíg nem fenyegeti az állását és az életét veszély. Látható, hogy ezen jellemfordulatok mindegyike közelebb visz a tragikus végkifejlethez, amire azért más eszközök segítségével is utal a szerző.

Főleg a jellemfordulatok rész az érdekes.