Kellene pár kötelező olvasmány rövid tartalma, rövidítése?

Babits Mihály: Jónás könyve

1.rész Az Úr megparancsolta Jónásnak, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon nekik, mert a városlakók bűnben élnek. Jónás el is indult, de nem Ninive felé, hanem az ellenkező irányba. El akart bújni, mert nem akarja teljesíteni Isten parancsát. Felszállt egy hajóra, ami Tarsis felé ment. Az Úr ekkor óriási vihart küldött a tengerre, csak úgy hánykolódott a hajó. Még az árbóc is kettétört. A hajósok iszonyúan féltek, minden terhet kidobáltak a hajóból, hogy ne süllyedjenek el. Ekkor támolygott be Jónás a fedélközbe. A kormányos belebotlott, és rászólt, hogy imádkozzon az Istenéhez, hátha az megkönyörül rajtuk. Jónás válaszából derült ki, hogy a vihar őmiatta tört ki. A hajósok ekkor, hogy meg ne haljanak, beledobták a tengerbe a férfit. Ebben a pillanatban a tenger elcsendesedett, a nap kisütött, a tengerészek megmenekültek.

2. rész Isten egy hatalmas cethalat készített és elküldte, hogy lenyelje Jónást. Ez meg is történt és a sok hal meg víz mellett Jónás is lecsusszant a cet gyomrába. A hal gyomrában a nappal és az éjszaka ugyanolyan sötét, s a férfi három nap és három éj hánykolódott ott. Közben pedig egyre csak könyörgött az Úrnak, hogy az megkönyörüljön rajta. A negyedik napra Jónás teljesen össze volt törve. Ekkor parancsolta meg Isten a cetnek, hogy dobja ki magából Jónást, aki már megbánta bűnét.

3. rész Az Úr ráparancsolt a prófétára, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon a város ellen. Jónás elindult és el is érkezett Ninivébe, amely olyan nagy város volt, hogy három nap alatt sem lehetett kikeveredni belőle. Első nap Jónás egy nagy, csillag alakú térre ért, ahol árusok vannak. A férfi prédikált, ahogy Isten megparancsolta, de az emberek csak kinevették őt. Második este egy másik téren, ahol színészek és mímesek telepedtek le, ugyanaz történt, mint az előző alkalommal. Az asszonyok körégyűlve gúnyolták s kísérték a királyi palotához, ahova harmadnapra ért. Jónást ott egy oszlop tetejére állították, hogy szónokoljon, mintha ő is csupán egy szórakoztató látványosság lenne. Csakhogy Jónás ekkor, megelégelve a sok megaláztatást, leugrott az oszlopról és kirohant Ninivéből. Csupán arra tudott gondolni, hogy a város megérdemelten fog 39 nap múlva elpusztulni. A férfi kiment a pusztába, hogy ott várja ki Ninive pusztulását. Attól fogva minden nap számolta, mennyi nap kell még ahhoz, hogy az Úr lerombolja a várost. Lassan eltelt a 39 nap, de Jónás hiába leste, egy ház sem égett le Ninivében.

4. rész Isten azért nem rombolta le Ninivét, mert látta, hogy ott néhány ember szívében megfogantak Jónás szavai, “mint a jó mag, ha szántóföldre hullott.” Az Úr arra gondolt, hogy ő várhat, van ideje, századok állnak előtte, hogy a jó prédikálás kiteljesedjen. Ha Jónás elmegy, jön helyette másik, aki prédikáljon. Csakhogy Jónás ezt nem tudta, nem látta, ezért dühösen fakadt ki Isten ellen. Haragudott, hogy szégyenben maradt, hogy hazugnak gondolhatják, s hogy így Isten is hazugságban maradt. Tudni kell, hogy mikor Jónás kiment a pusztába, egy nagylevelű tök árnyékában telepedett le. A próféta nagyon örült, hogy milyen jó árnyékot talált. Az Úr azonban egy kis férget küldött a tökre, hogy elpusztítsa a növényt. Jónás így ki volt téve a nap sugarainak. Isten homokvihart és nagy szárazságot bocsátott a prófétára. A férfi nagyon búslakodott a növény elvesztése miatt és dühös volt az Úrra. Isten ekkor így szólt: “Te búslakodsz amiatt, hogy a növény, amit nem te ültettél, nem is neveltél, elpusztult. Én ne szánjam Ninivét, amely évszázadok alatt épült fel s emberek százainak, ezreinek otthona? “A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”Bízd rám, hogy mit teszek.”Isten így szólt, Jónás pedig csak hallgatott. Ninive pedig, “… mint zihálva roppant eleven állat, nyúlt el a homokban.”

Olvasónapló Homérosz: Odüsszeia

Első ének

A történet elején Odüsszeusz elindult haza Trójából, sok országot bejárt, nagy kalandokon esett már át, társait azonban elvesztette és őt Kalüpszó nimfa ejtette fogságba. Az istenek mind megkönyörültek már rajta, egyedül Poszeidón gyűlölte, amiért fiát, a küklopszot megölte. Míg Poszeidón az aithiopoknál töltötte idejét, a többi halhatatlan Zeusz palotájába érkezett gyűlésre. Itt hosszas beszéd után megegyeztek, hogy Poszeidónnak ideje dühét csillapítania, hisz az összes égi akaratával mégse szegülhet szembe. Hermészt, a hírnököt elküldték a nimfához, hogy eressze a hőst szabadon, Athéné pedig Ithakába sietett, hogy Odüsszeusz fiának, Télemakhosznak erőt öntsön a szívébe. Bizony szüksége is volt szegény Télemakhosznak erőre és kitartásra, hisz házát kérők serege árasztotta el, kiknek céljuk az volt, hogy Odüsszeusz feleségének, Pénelopeiának a kezét maguk számára megnyerjék. Az asszony döntése azonban lassú volt, ezért naphosszat ott lebzseltek-élősködtek, minek köszönhetően a ház készletei rohamosan kimerültek. Ezen mérgelődött Télemakhosz, s apját hívta gondolatban segítségül, amikor Athéné inkognitóban megérkezett. Az istennő Mentészként, evezős Taphosz uraként mutatkozik be. Félrevonul a ház urával, s elmondja a fiúnak, hogy a ház ura érzése szerint nemsokára hazatér. Tanácsokkal is ellátja, hogy űzze el a kérőket, hívjon holnapra gyűlést össze, valamint, hogy utazzon el Püloszba, hol az isteni Nesztórt, majd Spártába, hol a szőke hajú Meneláoszt kérdezze apja sorsa felől. Pallasz ezután sietősen távozik, és a fiú megsejti, hogy nem földi halandóval volt dolga. Megnyugtatja anyját, a kérőket gyűlésbe hívja, aznap este azonban még velük mulat. Éjjel szobájában szíjjal feszíti meg a reteszt, és jövendőbeli utazásán gondolkozik

Második ének

Hajnal jöttével Odüsszeusz szeretett fiúsarja gyűlésre hívja az akhájokat, és oda siet maga is. Isteni bájjal felkenve foglalt helyet apja trónusán, szemek tucatjai akadtak meg rajta. A nép színe előtt szólítja fel a kérőket, hogy hagyják el immár szülői házát, ne pusztítsák immár vagyonát. Szép szavú beszéde, hasztalan kesergése sem tudja azonban meghatni a más kenyerén élőket. Ezek anyja bűneit hozzák fel mentségül, ugyanis Pénelopeia három évvel ezelőtt egy halotti leplet kezdett fonni, amit esténként mindig visszabontott. A kérőket azzal hazudtolta, hogy akkor fog ismét nászra lépni, ha a művet befejezte. 3 év múltán végül sikerült leleplezniük, de döntésre még így se jutott. Télemakhosz és ellenfelei sajnos nem tudnak megegyezni, ezért Zeusz két sasmadarat küld intő jelnek. Halitherész Masztoridész, az agg jós ennek láttán megjövendöli Odüsszeusz visszatértét, a gőgős akhájok azonban ügyet sem vetnek szavára. Télemakhosz megfogalmazza vágyát, hogy Püloszba hajózik hírek kitudása végett, de megállapodásra ezután se jutottak, így a tanácsot kénytelen-kelletlen feloszlatták.

Odüsszeusz isteni fia a tengerhez vonult keseregni, itt azonban újólag erőt önt belé Athéné, természetesen nem saját alakjában. Ezután Athéné Télemakhosz alakjában járva a várost, hajót és kísérőket szerzett, a fiú pedig apja házába indult. Itt a kérők nem túl szívélyes fogadtatása közepette tette meg úti előkészületeit, titkába egyedül egy anyót avatott be, de előtte megeskette, hogy anyjának 12 napig nem fog beszélni útjáról. Athéné bűbájt bocsátott az akhájokra, így a kis csapat békében távozhatott a városból.

Harmadik ének

Az utazók Pülosz fövenyére érkeznek, ahol az emberek éppen bikaáldozatot mutatnak be Poszeidónnak. Athéné és Télemakhosz odamennek Nesztórhoz, az itteni királyhoz, aki felszólítja őket, hogy vegyenek részt a szertartáson. Ez persze elég furcsa helyzet az inkognitóban lévő Athénének, hisz istentársának kell áldoznia, de az istennő végigjátssza szerepét. Télemakhosz ezután felfedi kilétét és utazása célját, valamint apja sorsa felől érdeklődik. Nesztór király elmeséli, mint vált sokfelé a görög sereg a trójai diadal után, szót ejt saját és Meneláosz hazatértéről, más hősökről is sokat megtudunk. Odüsszeusz útjáról azonban semmi híre, ezért azt tanácsolja jóeszű Télemakhosznak, látogassa meg Meneláosz spártai királyt, aki hajóival a fél világot bejárta. A bagolyszemű sas képében távozik, Télemakhoszt pedig Nesztór látja vendégül estére. Reggel ököráldozatot mutatnak be az istennőnek, majd Odüsszeusz fiúsarja Nesztór egyik fiának társaságában kocsin Spártába indu

Negyedik ének

Meneláosz király éppen lánya és Akhilleusz fiának lakodalmán tartózkodik, feleségével, Helénével együtt. Eteóneusz, a király fegyvernöke fogadja a vendégeket, akik megmosakodnak, majd belépnek az uralkodó termébe, s mellette foglalnak helyet. A háziúr parancsára először elfogyasztják étküket, s csak utána fognak beszédhez. Télemakhosz ajkáról csodálkozó megjegyzés röppen el a hallatlan gazdagság láttán, amit a tulajdonos is meghall. Ennek hatására elmondja, hogy semmit sem ér ez a sok kincs, hisz oly sok barátja halt keserű halált az elmúlt időben, hogy szíve már semminek sem örülhet. Közben Odüsszeusz nevét is megemlíti, aminek hallatán annak fia elsírja magát, így félig le is leplezi kilétét. Felelevenítik a múlt eseményeit, s rövidesen a másik két férfi is elsírja magát. Szép Heléné azonban búűző szert szór italukba, amitől elfelejtik bánatukat. Így is történt, ezután pedig nyugovóra tértek, hogy a társalgást másnap kipihenten folytathassák. Meneláosz a következő történetet meséli el: "Egyiptom földjéről hazatérőben, éppen Pharosz szigete mellett vesztegelt, mert az istenek nem adtak szelet a vitorlák alá. Már az éhhalál kerülgette őket, amikor Eidotheé istennő segítségére sietett. Azt tanácsolta neki, hogy ejtse foglyul Próteuszt, a tengeri vént, aki mellesleg az ő apja. Ő majd elmondja, hogy engesztelheti ki az isteneket. A király meg is fogadta a tanácsot, s társaival fókának öltözve elkapták a vént. Rövid tusa után az megadta magát, és válaszolt a kérdésekre. Itt tudta meg Meneláosz, hogy Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa tartja fogva, aki nem tud hazatérni hajó és társak nélkül. A király ezután kiengesztelte az isteneket, és visszatért Spártába." A háziúr így fejezte be történetét, majd felszólítja Télemakhoszt, hogy vendégeskedjen még 12 napig nála. A fiú azonban nem akarja várakoztatni társait, ezért gazdag ajándékok kíséretében visszatér Püloszba. Ithakában közben rájönnek Télemakhosz eltűnésére, s a kérők merényletet terveznek ellene. Elképzelésük szerint a szamoszi szorosban csapnának le rá hazatérőben. Medón azonban kihallgatta őket és elmondta Pénelopeiának a fenyegető híreket. Az asszony egészen kétségbeesik, hisz fia elutaztának hírét és a készülődő merénylet hírét egyszerre tudja meg. Athénéhez fohászkodik segítségért, aki meg is hallgatja kérését. Nehezen jött álmában az istennő parancsára húga jelenik meg, aki megnyugtatja, fiát a bagolyszemű fogja megvédeni.

Ötödik ének

Az istenek -Poszeidón kivételével- újra tanácsba gyűlnek. Itt Athéné ismét sürgeti Odüsszeusz ügyének rendezését. Így tehát elküldik az isteni hírnököt Kalüpszó nimfához, hogy eressze már végre foglyát szabadon. Az istenek akarata szerint a hősnek tutajon kell elhagynia a szigetet. Hermész megérkezik a gyönyörű szigetre, és felszólítja az istennőt, engedje el rabját. A nimfa meglehetősen dühbe gurul emiatt, de kénytelen engedelmeskedni Zeusz akaratának. Odüsszeusz 4 nap alatt tutajt épít, és az ötödik napon ezen elhagyja a szigetet az istennő által ajándékozott elemózsia kíséretében. Az út tizenhetedik napján megpillantja a földet, Poszeidón viszont vihart bocsát rá, amiben kis híján életét veszti. Leukotheé halandóból lett istennő azonban megsajnálja, és ajándékul egy fátylat ad neki. Amikor hősünk tutaja szétesik, leveti ruháját, ezt csavarja teste köré, és így úszik két napig a szárazföld felé. A part menti sziklákon majdnem összezúzza testét, de végül Athéné segedelmével sikerül egy folyó torkolatában kiúsznia. A fátylat visszadobja a tengerbe, hisz így kérte az istennő, ő pedig avarba burkolózik a lombok alatt, s elnyomja az álom.

Hatodik ének

Miközben hősünk álmát alussza a lombosban, Athéné egy lány alakjában megjelenik az itteni király, Alkinoosz lányának álmában. Azt tanácsolja neki, hogy másnap vigye el mosni ruháit a mosógödrökhöz, mert közeleg házasságának napja, amire tiszta öltözékkel kell készülni. A lány így is cselekszik reggel, és édesapja engedélyével két szolgálóleány kíséretében elindul egy szekéren. Kísérői segítségével elvégzi a munkát, ezután megfürdik a folyóban, és éhségét csillapítja. Ekkor ébred fel Odüsszeusz, s szemérmét ágakkal-levelekkel takargatva odamegy a lányokhoz. Megviselt külsejének köszönhetően a lányok értelemszerűen megijednek tőle, de Nauszikaá királylány erőt vesz magán, és szóba áll a jövevénnyel. Hamar rájön nemes származására, oltalmába fogadja, megfürdeti a folyóban, ruhát és ételt-italt ad neki. Azt azonban már nem engedi meg neki, hogy vele együtt menjen apja házába, tudniillik fél a rossz nyelvektől. Csak Athéné szent ligetéig vezeti el, itt kell megvárnia, míg a lány visszaér a palotába, s csak ezután indulhat el oda ő is. Előtte egy fohászt rebeg el istennőjéhez.

Hetedik ének

Nauszikaá visszatér apja házába, és visszavonult hálójába. Odüsszeusz ezután indul el céljához. Athéné egy hajadon képében vezeti el a díszes házhoz, valamint ködöt is bocsát rá, hogy a gőgős lakosok ne láthassák meg. Azt tanácsolja a hérosznak, hogy boruljon Árété királynő lába elé, így kérjen segítséget utazásához. A palota ércfalai és gyönyörűséges kertje ámulatba ejtik hősünket. Bámészkodva lépi át a ház kapuját. Még mindig nem láthatja senki, csak akkor foszlik le róla a láthatatlanság, amikor az úrnő lábát átöleli. Érthető módon először nagyon meglepődnek, aztán étellel-itallal kínálják vendégüket. Odüsszeusz beszámol utazásának végső részéről, sőt még a királylányt is tisztázza az alól, hogy nem személyesen vezette a vendéget a házba. Azt mondja, hogy ő akarta ezt így, nehogy a király megharagudjon. Alkinoosz biztosítja róla, hogy minden segítséget meg fog adni neki a hazatérésre. Rövid idő múlva aludni térnek.

Nyolcadik ének

Alkinoosz gyűlésbe hívja a phaiákokat, hogy vendégük támogatásáról tanácskozzanak. Ebben Athéné is segít, ugyanis hírnök képében járja a várost. Ráadásul isteni bájt hint Odüsszeuszra, amiért is a nép nagyon megbámulja szép alakját. A gyűlésen elhatározzák, hogy egy bárkát és ötvenkét derék ifjút adnak a vendég mellé az útra. Majd visszatérnek a palotába, ahol lakoma közben Démodokosz lantos zenél, aki ugyan vak, de gyönyörűen tud muzsikálni. A dalnok Odüsszeusz és Akhilleusz viszályáról zeng ódát, ami megríkatja hősünket. Ezt azonban csak a király veszi észre. Az étkezés után a piactérre mennek, ahol versenyeket rendeznek diszkoszvetésben, birkózásban, ugrásban és futásban. Az ifjak Odüsszeuszt is megkérdezik, nincs-e kedve játszani, ő azonban szeretne távol maradni a részvételtől. Emiatt Eurüalosz csúnya sértést vág fejéhez, amiért Odüsszeusz szívében keserű harag gyúl. Megfogja a legnehezebb diszkoszt, és olyan messzire hajítja, amennyire senki se tudta. Majd harci erényeiről zengedezik egy sort, de eddigre már csillapul dühe. A király táncot rendeztet, amelyben fiai a főszereplők. Hősünk megdicséri az ifjak tánctudását, amiért Alkinoosz gazdagon megajándékoztatja a többi phaiák fejedelemmel egyetemben. Eurüalosz egy ezüstmarkolatú kardot ajánl fel neki engesztelésül. Este a bajnokot megfürdetik, egy szép ládába pakolják kapott holmiját, amire ő maga köt különleges csomót. Később újra a dalnok énekét hallgatják Trójáról, amin újra elsírja magát. A király ekkor megkéri, hogy feddje fel végre kilétét, lakhelyét és utazása történetét.

(Megjegyzés: érdemes megfigyelni, hogy akkoriban a vendéglátás szokásai mennyire mások voltak, és hogy mi ma mennyire bizalmatlanok vagyunk vendégeinkkel az ókori görögökhöz képest.)

Kilencedik ének

Odüsszeusz részletesen bemutatkozik házigazdáinak, majd nekikezd viszontagságos kalandjait elbeszélni. Miután társaival Tróját elhagyták, a kikón nép Iszmarosz országába vetette őket a szél, amit bizony rendesen feldúltak. Katonái azonban rendesen lerészegedtek, így az ellentámadásba lendülő ellenség rendet vágott soraik között. Hősünk megmaradt társaival hajókon hagyta el a vészterhes partokat. A kegyetlen sors a Küklópszok földje felé kergeti a hajóhadat. Itt először egy szép kis lakatlan szigeten kötnek ki, majd másnap Odüsszeusz egy hajóval és néhány társával a többieket hátrahagyva átutazik a szárazföldre. Az itt lakóknak ajándékul mézédes bort visznek, amit még a hadizsákmányként szereztek. Betérnek az egyik Küklópsz barlangjába, megcsodálják annak hatalmas méreteit, és fogyasztanak az itt található sajtokból. Hősünk 12 társat vitt magával, a többiek a hajón maradtak. Ők sürgetik, hogy inkább távozzanak, vezérük viszont beszélni óhajt a ház urával. Rövidesen haza is ér a hegyméretű óriás, a Küklópsz, akinek csak egy szeme van, és betereli juhait a barlangba, aminek szája elé egy óriási követ gördít. Odüsszeusz köszön neki, és a vendégszeretet és Zeusz nevében kéri, adjon nekik szállást éjszakára, sőt esetleg ajándékozza is meg őket. A Küklópsz csak nagyot nevet ezen, kijelenti, hogy isten neki nem parancsol, megöli hősünk két társát és elfogyasztja őket vacsorára. Leleményes Odüsszeusz szörnyen megharagszik emiatt, keserű könnyeket hullat, és azt fontolgatja, hogy álmában leszúrja-e az óriást. Utóbb erről lemond, mert így ők sem tudnák elgörgetni a követ a barlang elől, és éhen halnának. Inkább vár másnap reggelig. A szörny másik két társával reggelizik meg, kitereli nyáját, és visszagurítja a követ. Az emberek vezérük vezetésével kihegyeznek egy óriási karót, majd elrejtik az ürülékben. Amikor a Küklópsz este visszatér, megint ritkítja az emberállományt. Odüsszeusz borral kínálja meg, amitől az lerészegedik, és álomba merül. Odüsszeusz Senkise néven mutatkozik be neki. Az est folyamán az akhájok előveszik a nagy karót, és a Küklopsz szemébe szúrják. A szörny felüvölt, fajtársait hívja segítségül, akik azonban nem segítenek neki, hallván, hogy Senkise bántotta. Az óriás elmozdítja a sziklát, várva, hogy a görögök ki próbálnak majd menni, és akkor majd lecsap rájuk. Hősünk azonban nagy cselt eszel ki: juhok aljára kötözik magukat, így menekülnek meg. Az óriás így nem érzi kezével testüket. A vezér leoldozza társait az állatokról, és együtt a hajóba terelik a juhokat, majd tengerre szállnak. Innen próbál szócsatát vívni az egyszeművel, aki az élces szavakra sziklákkal válaszol. Szerencsére ezek nem tesznek kárt a hajóban, a szörny azonban apjához, Poszeidónhoz fohászkodik, hogy ne engedje megvakítóját hazatérni, és hogy veszítse el követőit is. Az akhájok visszatérnek a többiekhez, megsiratják társaikat és megosztoznak a zsákmányon, majd bárkára szállnak, és tovább mennek keserves útjukon.

Tizedik ének

Hősünk és társai Aiolié rézfallal övezett szigetére vetődnek Küklopeiából való távoztuk után. Itt Aiolosz Hippotadész él jómódban családjával, és egy hónapon keresztül vendéglik a messzi földről érkezett vándorokat. A háziúr nagy ajándékot ad Odüsszeusznak: egy tömlőbe zárja a süvöltő szeleket, melyek a bárka útját akadályozhatnák, egyedül a csendes Zephírt hagyja szabadon, így bocsátja az akhájokat útjukra. A segítségnek köszönhetően nagyszerűen haladnak hajóikkal. Már-már az otthoni föld partjait vélik látni, amikor borzalmas katasztrófa történik. Mialatt vezérük ugyanis elszundít a nagy fáradtságtól, a katonák irigységüktől eltelvén felbontják a tömlőt, mily ajándékot kaphatott uruk Aiolosztól. Ezzel azonban útjukra engedik a vad szeleket, amik felkorbácsolják a tengert és eltérítik a helyes irányból a flottát. Visszakerülnek Aioliéra, ahonnan azonban kiutasítják őket, mondván, az istenek akaratával ők sem dacolhatnak. Keseregve indultak innen útnak, majd a laisztrügonok honába érkeztek.

A görögök küldöttséget menesztenek az itteni királyhoz. Ezt a földet azonban gonosz óriások lakják, királyuk megeszi a küldöttek egy részét, a nép pedig ember nagyságú kövekkel igyekszik elpusztítani az emberek flottáját. Meg kell hagyni, nem kevés sikerrel. Csak egyetlen bárka menekül meg a borzalmas kőzáporból, ezen -talán mondanunk sem kell- utazik hősünk is.

A bátor akhájok szomorúan kötnek ki egy ismeretlen szigeten. Letargiájukból Odüsszeusz rázza fel őket, aki egy szarvast ejt el dárdájával, amiből este nagy lakomát rendeznek. A megjavult hangulatot az rontja el újból, amikor vezérük kijelenti, követséget akar küldeni a sziget urához. Végül beleegyeznek, és sorsot húznak. Eszerint a menetet Eurülokhosz vezeti, Odüsszeusz pedig a hajónál marad. A földet egyébként Kirké istennő kormányozza, aki az embereket állattá szokta változtatni. Így járnak a görögök is, miután fogyasztanak a mérgezett ételekből, disznóvá lesznek. Egyedül Eurülokhosz tud elmenekülni, és ijedten újságolja el a hírt a többieknek. Odüsszeusz társai minden ellenkezése dacára elmegy kiszabadítani társait. Útközben Hermész látja el tanácsokkal, hogy állhat ellen a nimfa bájának. Ez sikerül is neki, minek következtében Kirké békét köt vele, szabadon engedi barátait, azaz visszaváltoztatja őket, majd egy évig vendégül látja őket. Távoztuk előtt közli a görögökkel, hogy az Alvilágba kell hajózniuk, azért, hogy találkozzanak egy nagy jós lelkével, aki majd elmondja nekik, mikor térhetnek haza. Céljuk mibenlététől rettegve kelnek útra a sokatjárt vándorok.

Tizenegyedik ének

Hősünk bárkája immáron az Ókeanosz mély vizei fölött ringatózik. A kimmeriosz nép városát érintvén érik el céljukat, Hádész birodalmát. Itt partra futtatják hajóikat, majd gödröt ásnak, és különféle áldozatokat mutatnak be a holtaknak, többek között állatáldozatot is. Az árnyékléten tengődők csakhamar meg is jelennek, Odüsszeusz azonban visszatartja még őket a friss vértől. Addig nem kaphatnak belőle, amíg oda nem hívják Teiresziászt. Mialatt a jós odaérkezik, a vezér egyik katonájának lelkével beszél, aki még Kirké szigetén pusztult el egy szerencsétlen baleset következtében. A harcos azt kívánja urától, hogy az majd állítson neki méltó síremléket Aiaié szigetén. Ő ezt természetesen meg is ígéri. A jós csakhamar megérkezik és megízleli az élet nedűjét, ezután felvilágosítást ad a szerencsétlen görögnek. Megjövendöli neki hosszas, szenvedéssel teli bolyongását, mert Poszeidón isten dühös lett rá fia, a Küklopsz megvakításáért, sőt két lehetséges jövőt is felvázol előtte. Amennyiben nem bántják Héliosz teheneit, kevesebb bajjal is hazatérhetnek, míg ellenkező esetben Odüsszeusznak el kell veszítenie társait és még sokáig szenvednie. A bölcs beszél neki a kérők majdani elveszejtéséről is, valamint, hogy hazatérte után egy különleges országba kell zarándokolnia, és ott áldozatot bemutatnia. Az öreg többet nem hajlandó beszélni. Láertész fia ezután még édesanyja lelkével vált néhány szót az otthoniakról, majd Agamennóntól hallgatja meg tragikus történetét. Sok híres görög nővel is beszélget, majd Akhilleusszal is társalog. Végül megpillantja Héraklész árnyékalakját is, Aiászt is megpróbálja kiengesztelni, bár hasztalanul. Egy idő után hősünk joggal tartani kezd a holtak tömegétől, ezért inkább hajóra száll és itthagyja ezt a keserű vidéket.

Tizenkettedik ének

Odüsszeusz és csapata visszatér az Alvilágból Aiaié szigetére Kirké istennőhöz. Legelőször is elhamvasztják elesett társukat a fegyvereivel, majd nagy lakomát ülnek a nimfa honában. Később Kirké félrevonja hősünket, és felvázolja előtte a majdani útján található lehetséges veszélyeket. Először a Szirének sziklái mellett kell majd elhaladniuk, azonban aki meghallja éneküket, mindenképpen hozzájuk és ezzel vesztébe rohan. Ezután vagy Szkülla szörny szirtje alatt haladhatnak el, aki minden hajóról hat embert ragad el hat fejével, vagy más borzalmas utakat választhatnak. Mindenesetre Szkülla felé tűnik a "legbiztonságosabbnak". Majd Héliosz teheneinek szigetére fognak érkezni, de ezekben kárt tenniük nem szabad, mert akkor nem várt veszedelmek zúdulhatnak nyakukba.

Másnap hajóra is szállnak a bátor utazók, s vezérük közli velük a jóslat Szirénekre vonatkozó részét. Védekezésképpen mindenkinek viaszt tömnek a fülébe, kivéve Odüsszeusznak, aki hallani akarja az igéző dalt, ezért az árbochoz kötözteti magát. Így is történik, Odüsszeusz hallva a gyönyörű éneket, el akarja oldoztatni magát, de társai a parancs értelmében csak még erősebben megkötözik. A veszély elmúltával persze eloldozzák, és a viaszt is kiszedik füleikből. Később Szkülla szirtjéhez érnek, hősünk elhatározza, elpusztítja a bestiát. Figyelmét azonban egy pillanatra eltereli egy felcsapó vízoszlop, és ezalatt a gonosz hat derék hajóst ragad a halálba. Odüsszeusz kénytelen tétlenül szemlélni barátai pusztulását. Rövid utazás után Héliosz teheneinek szigetére érnek, amit két nimfa őriz. Hősünk könyörög társainak, hogy ne kössenek ki ezen a szigeten, ők azonban nem hallgatnak szavára. Később bekövetkezik a legrosszabb is: Odüsszeusz távollétében az éhségtől elragadtatva lemészárolnak néhány tehenet élelemnyerési célzattal. Emiatt az istenek megdühödnek rájuk, és amikor továbbhajóznak, ronccsá törik bárkájukat. A vészt egyedül Odüsszeusz éli túl, aki fadarabokon hánykódva hihetetlen szerencsével újra átvergődik Szkülla bérce alatt, majd Kalüpszó nimfa szigetére vetődik. Hősünk itt fejezi be elbeszélését.

Tizenharmadik ének

A phaiákok illő pompával, áldozatokkal és ajándékokkal búcsúztatják a messzeföldről érkezett vándort, majd bárkát adnak alája és egy sólyom sebességével repítik haza Ithakába. Itt kiszállítják a hőst ajándékaival együtt, és visszatérnek honukba. Poszeidón azonban megharagszik rájuk és a városuk előtti szorosban kővé változtatja hajójukat, így sziklagyűrűbe zárja a várost. Alkinoosz és hívei áldozatot mutatnak be, hogy megengeszteljék a haragvó égieket.

Odüsszeusz először nem ismeri fel szülőföldjét, mert Athéné ködöt bocsátott szemére. Kétségbeesve fohászkodik Zeuszhoz, és kincseit számlálgatja. Nem ismeri fel a fiatal lányként arra sétáló istennőt, és azt a mesét találja ki, hogy Krétáról érkezett vándor. Athéné megmosolyogja furfangos híve cselfogásait, majd felfedi előtte kilétét. Ekkor Láertész fiúsarja természetesen felfedi lapjait, és illően köszönti az égilakót. Rövid diskurálás után a kincseket a nimfák barlangjába hordják és tanácskoznak. Eszerint Athéné Télemakhoszhoz indul, Odüsszeusz pedig hű kondásához, Eumaioszhoz. Előtte azonban az istennő elcsúfítja alakját, hogy ne ismerjék fel az otthoniak.

Tizennegyedik ének

Odüsszeusz tehát öregember képében keresi fel hű szolgálóját, és majdnem megjárja a vad kutyákkal, de végül a kondás megmenti karmaik közül. Szívesen fogadja, két malacot vág neki eleségnek. A beszélgetés gazdája felé terelődik, akit nagyon sirat a hű cseléd, és már teljesen lemondott viszontlátásról. Az öreg ugyan megjósolja, hogy az nemsokára haza fog térni, de a kondás nem hajlandó hinni neki. Panaszkodik viszont a kérőkre, akik minden vagyont felesznek, elpusztítanak. A vén előadja "élettörténetét", ami persze teljesen eltér a valóságtól. Krétai hadvezérnek adja ki magát, aki hasztalan szeretne szülőföldjére visszatérni. Este megkerül a többi kondás is és egy szép nagy hízót áldoznak fel, ebből is vacsoráznak. Odüsszeusz még egy utolsó próbára állítja hű szolgálóját: köpenyt kér tőlük, és álmában valóban ráteríti a sajátját a jószívű kondás.

Tizenötödik ének

Athéné istennő Spártába siet, ahol felébreszti a szendergő Télemakhoszt. Közli vele, hogy ideje megtérnie hazájába, figyelmezteti a rá leső kérőkre, valamint részletes instrukcókkal látja el hazatértét illetően. Odüsszeusz sarja elbúcsúzik Meneláosztól, aki gazdag ajándékokkal bocsátja útjára, majd társával Pülosz felé fordul. Azonban még ezelőtt szép Heléné egy sas láttán megjósolja apja hazatértét. Püloszhoz érve Télemakhosz sietve hajóra száll, mert nem óhajt Nesztór miatt késedelmet szenvedni. Hajójára enged egy Argoszból érkezett Theoklümenosz nevű szökevényt, aki embert ölt, és egy jós fia. Amikor Ithakába érnek, Odüsszeusz sarja a kondáshoz siet először, míg társait útnak indítja a város felé.

Időközben Odüsszeusz újabb próbának veti alá hű szolgáját. Megjátssza, mintha a városba szeretne menni, mert kíváncsi, hogy marasztalják-e vajon, vagy örülnek, hogy szabadulhatnak tőle. A kondás természetesen nem kívánkozik a dölyfös kérők közé ereszteni. Hősünk szülei felől is tudakozódik, majd meghallgatja házigazdája élettörténetét. Eumaiosz igazából királyfi volt egy távoli országban, de gonosz emberek még kiskorában elrabolták onnan és eladták szolgának Láertésznek, Ithaka királyának. Azóta él itt szolgálóként, a sertésekre ügyelve.

Tizenhatodik ének

Télemakhosz belép a kondás kunyhójába, aki nagyon megörül a váratlan vendégnek. A gazda szól szolgájának, hogy menjen be a városba, és üzenje meg anyjának hazatértét. Eumaiosz így is cselekszik, és mialatt távol van Odüsszeuszt újra ifjúvá változtatja Athéné. Apa és fia hosszú idő után újra találkoznak, sokáig csak zokognak örömükben. Megbeszélik, miként fogják a gonosz kérőket elveszejteni. Mire a kondás visszaér, Odüsszeusz újra öregemberré változik vissza.

Közben visszatér a városba a kérők gyilkos hajója, amelynek utasai bosszankodnak tervük meghiúsultán. Újabb merényletet akarnak az isteni sarj ellen szőni, de a visszafogottabbak még csillapítják indulatukat.

Tizenhetedik ének

Télemakhosz visszatér palotájába, ahol legelőször is édesanyját köszönti, majd vendégét fogadja vissza társától. Ezután megfürödnek, új ruhát vesznek, és étkezni mennek. Közben a fiú beszámol a megtudakolt hírekről, amelyekkel meglehetősen felzaklatja anyját. Majd a vendég is jóslásokba bocsátkozik, miszerint Odüsszeusz már visszatért honába, csak esetleg még kilétét nem fedte fel. A diskurzus után a kérőket is étkezni hívják.

A kondás és a koldusnak öltözött Odüsszeusz is elindul útjára, persze ők lassabban haladnak. Találkoznak a juhok őrzőjével, aki hangos szóval káromolja őket, még meg is rúgja urát. Az azonban csak fogcsikorgatva nézi, de nem támad rá. A pásztor elviharzik mellettük, ők is folytatják útjukat. Amikor a palotához érnek, a kondás megy előre és csak utána a koldus. Az ajtóban megpillantja kutyája, Argosz, aki azonnal holtan esik össze gazdáját megpillantván. Odabent először a ház urától kap ennivalót, majd a kérőktől kunyerál. Egyedül Antinoosz nem hajlandó neki adni semmit, sőt még egy zsámollyal is megdobja. Ilyetén viselkedését még társai sem helyeslik. A ház úrnője beszélni szeretne vele, ő azonban türelmét kéri estéig, hogy akkor nyugodtan, négyszemközt maradhassanak.

Tizennyolcadik ének

Arnaiosz, a koldus, akit errefelé csak Írosznak ismernek, betér Odüsszeusz házába. A kérők bíztatására távozásra vagy harcra szólítja fel hősünket. Ő először megpróbálja szavakkal nyugvásra bírni, de miután ez nem megy, vállalja a birkózást. A tét nagyon "komoly": ha Írosz veszít, egy kegyetlen király országába fogják küldeni, a győztest viszont mindennapi eledel és egy finom csemege illeti meg. Athéné istennő megacélozza Odüsszeusz izmait, aki így könnyedén töri csontját ellenfelének. Írosz ezután természetesen magatehetetlen állapotba kerül. A győztes megkapja jutalmát, a finom eledelt. Hősünk ezután figyelmezteti az egyik derekabb kérőt, Amphinomoszt, hogy térjen haza, az azonban nem hajlik szavára. Pénelopeia később isteni szépséggel övezetten lép a kérők közé, beszélni fiával. A kérőket erre mind nagy vágyakozás fogta el iránta, ajándékkal is kedveskedtek neki. Este egyik szolgálólány vérig sérti Odüsszeuszt, de az nem tesz erre megtorló lépéseket. Egyik kérővel is szópárbajba keveredik, aminek hatására egy zsámoly repül felé a levegőben, ez azonban nem őt, hanem a pohárnokot találja el. Itt azonban Télemakhosz közbelép, és hazaküldi a gazokat.

Tizenkilencedik ének

A kérők távozása után Télemakhosz és apja isteni megvilágítás mellett a hálóterembe hordják a palotában található összes fegyvert, a majdani támadás előkészületeként. Ezután a fiú lefekszik aludni, az apa pedig -természetesen inkognitóban- beszélget feleségével. Szemrebbenés nélkül végigmondja állítólagos élettörténetét, majd az Odüsszeuszról megtudott "információkat" is. Ezzel nagyon meglágyítja az úrnő szívét, aki ezért mindenféle kényelemben akarja részesíteni. A koldus azonban elutasítja ezt, ő megelégszik egy idős asszony által végrehajtott lábmosással. A sors úgy hozza, hogy ez az anyó éppen a dajkája lesz, aki felismeri Odüsszeusz lábán egy vadkanvadászatkor szerzett sebet. Hősünk azonban titoktartásra kötelezi, amit ő meg is fogad. A lábmosás után Pénelopeia egy különös álmáról beszél neki, ami Odüsszeusz hazajöttét jövendöli meg. Ő azonban nem hisz ebben, ezért íjászversenyt óhajt rendezni, aminek győztese vehetné őt feleségül. A feladat tíz balta fejének a lyukán átlőni, mert Odüsszeusz ezt hajdanán meg tudta csinálni. Hősünk persze helyesli az ötletet.

Huszadik ének

Odüsszeusz kénytelen végignézni, ahogy szolgálólányai a kérők ágyába igyekeznek. Dühét azonban elnyomja, és a bosszút melengeti szívében vagyonának harácsolói ellen. Erős kétségek gyötrik azonban a győzelemmel kapcsolatban. Ezeket Athéné istennő oszlatja szét, aki nagy önbizalmat önt bele. Pénelopeia sírással tölti az éjt, mert szíve szerint inkább a halált választaná, minthogy férjénél silányabb férfival kelljen megosztania ágyát. Reggel hősünk csodajelet kér Zeusztól, amit meg is kap. Mennydörgést hall, valamint az egyik cseléd hangosan gyalázza a kérőket. Télemakhosz felébredvén kitakaríttatja a házat, majd a vendég hogyléte felől tudakolózódik. Rövidesen megérkezik a kondás, a gonosz Melantheusz és Philoitiosz pásztor, aki kedvesen fogadja az öreg koldust. A kérők újonnan tervezgetik a háziúr elleni merényletet, végül azonban mégiscsak későbbre halasztják. Megkezdődik a díszes nagy lakoma, ahol Télemakhosz felszólítja a részvevőket, ne veszekedjenek és erőszakoskodjanak. Az egyik kérő mégis egy ökörlábat vág a szegény koldus fejéhez, akinek még sikerül utolsó pillanatban lebuknia. Télemakhosz alaposan lekorholja az arcátlant, amit mindenki kénytelen helyeselni. Megkérik a fiút, hogy az sürgesse édesanyja esküvőjét. Ő közli, hogy nem dobhatja ki anyját házából, mire ők nagy nevetésre fakadnak. A jós megjövendöli csúnya végzetüket, ők azonban nem hallgatnak rá és elbocsátják maguktól. A hátralevő időt Télemakhosz bosszantásával és vendégei szidásával töltötték a szemtelenek.