Ez egy jó novella, kellene változtatnom rajta? SEGÍTSÉG, NAGYON FONTOS!

Eléggé aránytalannak tűnik. A bevezetés hosszú, a többi meg nincs kifejtve, így nem is hatásos.

Esperanza parasztlány volt - ennek mi a jelentősége? Semmit nem utal rá, akkor miért írod? A szülei mindent megadtak neki, de nem vitték túlzásba. Jó, de akkor fejtsd már ki, hogy ez miért fontos?

A logikáját sem értem, ha Rómeó megváltozott, akkor miért utasította el Esperanza? Ha kiábrándult, akkor miért szenvedett ő is? Aztán mi történt abban a két napban, amíg Rómeó öngyilkos lett, hogyan követte el a tettet? Miért nem próbálta Esperanzának bizonyítani, hogy változott? Gondolom, az öngyilkosság, a levél után még eltelt pár nap a temetésig. Rómeó családja mit szólt Esperanzához?

Ja, és a helyesíráson is lenne még mit csiszolni :)

Nem csak elvesztette a legfontosabb személyt számára, akiben igazán megbízott, hanem még egy óriásit is csalódnia kellett benne.

2 mondat után senki nem lesz a legfontosabb személy, az se lehetséges, hogy igazán megbízott benne, ez butaság.

Ugye, az hogy derült égből villámcsapás azt jelenti, hogy minden nagyon OK, semmi jele a problémának, aztán egyszer csak váratlanul beüt a baj. Itt erről nincs szó, már az első nap kiderül, hogy semmi sem OK.

Szóval ha erre a címre kell novellát írni, akkor valami olyasmit kéne gombolyítani, hogy ezek ketten összejönnek, élnek boldogan, szuper nyaralás, koncertek, bulik, esküvő stb. Majd esetleg az esküvőn beüt valami krach, pl. bejön egy rokon, vagy idegen, aki közli, hogy nem lehetnek férj és feleség, mert... pl. valójában testvérek vagy ilyesmi.

De lehet poénosabb is a dolog. Pl. valaki nagyon szeretne egy versenyt megnyerni, énekversenyt, táncversenyt stb., készül rá, leírhatod érzékletesen mennyit gyakorol, mennyit szenved, mennyi áldozatot hoz, nem eszik fagyit, lemond dolgokról stb. Azt hiszi, a versenyen nagy fődíj várja, elképzeli, mire költi majd, utazás, álmok megvalósítása, aztán kiderül, hogy a díjat ellopták, vagy nem is ér semmit, pl. nem aranyból van, hanem csokoládé bevonva, vagy más huncutság, ilyesmi.

Ne haragudj, de segíteni akarok. 13 éves vagy, én meg 41, és magyar szakon végeztem egyebek között az egyetemen. A helyesírásod nem jó, az igekötős igéket rosszul írod, egybeírás-különírás rosszul megy.

Attól, hogy valami novella, még van eleje, közepe, vége. Ennek eleje van, tele fölösleges, később ki nem fejtett információkkal, közepe meg nincs, a vége meg olyan hiányos. De ha szerinted ez így OK, akkor maradjon így. Kit érdekel? Te akartál segítséget, ha nem kell, akkor nem kapsz.

Idedobod ezt: olyan, amilyen, de elsősorban nem jó.

Ha nem akartál negatív véleményt olvasni róla, minek írtad ide? A stílusodon meg javíts: már az első válaszodban idiótázol.

Ez sem jó novella, de ennek legalább van eleje, közepe, vége talán. Ezt én írtam, 13 éves lányról szól:

Katának pocsék élete volt. Legalábbis ő így gondolta. 13 éves volt, unalmas iskolába járt, unalmasak voltak a tanárai, unalmasak a szülei, unalmas az egész élete, még a neve is. Sosem bocsátotta meg a szüleinek, hogy ennyire ódivatú nevet adtak neki, sokkal szívesebben lett volna Mira vagy Lola, valami szexibb. Már másfél éve menstruált, körülbelül azóta érdekelték a fiúk is, titokban szerelmes is volt egy nála egy évvel idősebb srácba, de persze ezt még a legjobb barátnőjének sem vallotta be. Szeretett volna nem unalmas lenni, hanem szexi és vagány. Palvin Barbi volt a példaképe, próbálta lemásolni a sminkjét, sőt egyszer a fodrásszal be is festette a haját olyan melírozottra, mint Palvin Barbaráé. Ezért, mondjuk, zsebpénz- és kimenőmegvonás lett a büntetése, az anyja szerint ugyanis túl kicsi volt ehhez. Az anyja persze a sminkért meg a miniszoknyáért is folyton raplizott.

Ő viszont tudta, hogy már nem gyerek, érezte minden porcikájában. Nagyon várta, hogy hivatalosan is felnőjön, és megszabaduljon végre az unalmas életétől. Arról álmodozott, hogy ha betölti a 18-at, átnevezteti magát Lolának, elköltözik otthonról, és eszméletlen jól fog kinézni, mert végre nem szólnak bele abba, mit hordjon, és kifesthesse-e magát. Mint egy bebábozódott lepke, úgy érezte magát. Minden porcikája arra vágyott, hogy kiszabaduljon a gubóból, és gyönyörű pillangóként éljen tovább, akit csodálnak, imádnak, megkívánnak, akinek nem tudnak ellenállni.

A napok azonban lassan vánszorogtak, és mindenki gyereknek nézte, pedig majd szétfeszítette már a vágy, hogy megmutassa, ő egy igazi nő. A környezetében senki sem értette meg, egy napon azonban a legváratlanabb helyről igaz barátra talált. Fent volt a Facebookon, persze csak titokban, mert az anyja ezt is tiltotta. Lola Kate Miracle – ezen a néven volt fent, és osztotta meg a világgal a gondolatait az életről, a szerelemről, az emberekről. Fájdalmas dalokat, szomorú verseket posztolt, ha sírva aludt el, mert nem bírta már a reménytelen szerelem fájdalmát, azt is itt tudta elmondani. Bár sosem árulta el, ki ő valójában, egyre több barátja lett. Sokan átérezték a fájdalmát, sok sorstársa volt, egyre többen követték, lájkolták a posztjait.

Egy felhős márciusi napon pedig felbukkant Bence is. Bence 15 éves volt, magas és barna, kicsit vékony sportos srác. Elég jól öltözött, és a haja is menő volt. Gimibe járt, de utálta, focizni viszont szeretett. Ami még ennél is fontosabb volt, jól megértette Katát – akiről persze azt hitte, Lolának hívják. Bence ugyanúgy gagyinak találta az Alkonyatot, mint ő, ugyanúgy odavolt Adele-ért, és ugyanúgy hülyeségnek tartotta a matekot, mint ő. Minden posztját lájkolta, és lelkesen kommentálta is. Csetelni kezdtek, és lassan elmélyült a kapcsolatuk. Kata alig várta, hogy véget érjen a családi vacsora, és egyedül maradjon a számítógépével, ahol Bence várta. Rengeteget dumáltak, éjszakánként a paplan alá bújva ütötték a laptop billentyűjét, ki nem fogytak a témákból. Kata a régi titkos szerelmét egyik napról a másikra észrevétlenül elfelejtette, a helyét átvette Bence. Lassan feltárta neki a valódi énjét, már az sem volt fontos a számára, hogy Palvin Barbira hasonlítson, kezdte elfogadni önmagát, hiszen Bence is elfogadta őt olyannak, amilyen valójában volt.

Nagyon vágyott már arra, hogy egyszer az életben is találkozzanak. Ezt azonban nem volt könnyű megoldani. Bence ugyanis messze lakott, Veszprémben, Kata pedig Sopronban. Telefonálni sem nagyon tudtak egymásnak, legfeljebb néhány sms-t válthattak, a kapcsolatukat ugyanis titkolni kellett. Kata telefonját ellenőrizték a szülei, a részletes számla egyből lebuktatta volna, ha Bencével beszélget. Bencének pedig nem volt pénze feltölteni a mobilját. A találkozás reménytelennek tűnt, Katát túl kicsinek tartották a fiúzáshoz, igazából egyiküket sem engedték volna el a szüleik egyedül ilyen távolságra, és persze egyikük sem mert szólni a szüleinek, hogy van egy lelki társa, titkos szerelme több száz kilométerre.

Persze nem adták fel, lázasan szervezkedni kezdtek, hogy találkozhassanak. Azt találták ki, hogy a nyári szünetben a Balatonon összefutnak, hogy végre személyesen is megismerhessék egymást. Bence kibulizta otthon, hogy elengedjék Zánkára egy táborba, amikor Kata éppen ott nyaralt a szüleivel. Az első találkozást a strandon beszélték meg a vízibicikli-kölcsönző mellett pénteken délután 4-kor. Kata nagyon izgult, már egy hete nem vacsorázott, hogy lapos legyen a hasa a bikiniben, alaposan szőrtelenített, és a zsebpénzéből önbarnítót is vásárolt, hogy szép barna legyen a bőre. Az anyja parfümjéből is elcsórt egy keveset az alkalomra, és szájfényt is tett fel, ami egy strandon nagy marhaság különben. És persze napokon át azon agyalt, hogyan fogja rávenni a szüleit, hogy odamehessen egyedül a vízibicikli-kölcsönzőhöz, miközben ők távol maradnak.

Eljött a nagy nap, és minden simán ment. Az önbarnító hatott, Kata anyjának sem tűnt fel, hogy a lánya a szokásosnál gyorsabban csokibarna lett a napon. Azzal sem foglalkozott, hogy a vacsorát az utóbbi napokban otthagyta. Biztosan a meleg miatt nincs étvágya – gondolta az anyja. Szóval a szülők önfeledten strandoltak, mint a fiatal szerelmesek, frizbiztek a vízben, labdáztak, a parton napozó Katát meg csak fél szemmel figyelték egész nap. A lány nem ment be a vízbe, nem akarta elrontani a frizuráját. Kata tíz perccel négy előtt már tűkön ült, elment gyorsan vécére, mert az izgalomtól pisilnie kellett, közben egyfolytában a telefonját bámulta, hátha jön egy sms Bencétől. Két perccel négy előtt megjött az üzenet: „Egyetlen szerelmem: várlak a megbeszélt helyen. Csók: Bence”.

Katának majd kiugrott a szíve a helyéről, boldogan, fülig érő szájjal mosolyogva rohant a vízibicikli-kölcsönző felé. Majd rájött, hogy rohanni nem elegáns, Palvin Barbi biztosan kimértebben viselkedne, így lassított a léptein, és kihúzta magát, próbálta a vigyort is nagyjából letörölni a képéről, úgy billegett a célja felé. Két perccel 4 után ért oda a helyszínre, a szíve majd kiugrott a helyéről, annyira boldog volt. Bencét azonban nem találta. Értetlenül, és kétségbeesetten nézett körül, de nem látott ott senkit, aki a szerelmére emlékeztette volna. Egyszer csak rendőrök jelentek meg, és Bence nevét kiáltották. „Kővári Bence, letartóztatjuk!” Kata döbbenten nézte, ahogy a rendőrök letepernek egy 50 év körüli kövér férfit, aki semennyire sem hasonlított az ő kedvesére, csak a neve egyezett meg vele. Ez nem lehet igaz! Ez nem velem történik! – kiáltotta, és összecsuklott.

Csupán másodpercek teltek el, és azt vette észre, hogy ott állnak mellette a szülei és egy 30 körüli, csinos rendőrnő, és azt kérdezgetik, jól van-e, minden rendben van-e. Semmit sem értett az egészből, csak bőgött, Bencét kereste, aki nem volt ott. Hol vagy Bence? Mi történt? – kérdezte sírva. Ülj le, Kata, beszélnünk kell – mondta neki ekkor a rendőrnő. Már régóta keresünk egy bűnözőt, aki a hozzád hasonló kislányokra vadászik. Kihasználja a naivitásukat, a bizalmukba férkőzik, majd elrabolja és bedrogozza őket, végül eladja külföldre szervkereskedőknek. A szüleidnek gyanús lett a viselkedésed az elmúlt hetekben, ezért megkerestek bennünket. Hetek óta figyeljük a telefonodat és a számítógépedet. Az a Bence, akivel cseteltél, nem létezik, egy gonosz ember csúnyán átvert és kihasznált téged. A szüleid viszont odafigyelnek és vigyáznak rád, még akkor is, ha te ezt nem mindig érted meg, és ez a szerencséd. Ennek köszönhetjük, hogy elfogtuk a rabszolgakereskedőt, te pedig nyugodtan folytathatod a nyaralásod.

A nyaralás persze nem folytatódott már nyugodtan, bár Kata szülei mindent megtettek annak érdekében, hogy elfelejttessék lányukkal a sokkot. Kata ott a strandon hirtelen egyetlen pillanat alatt felnőtt, rájött, kikben bízhat meg, és kiktől kell tartania. A három hónapos virtuális szerelem és az azt követő derült égből villámcsapás nem múlt el nyomtalanul. Nem akart már többé Lola lenni, nem akar márt álmokat kergetni, Bencét azonban nem tudta kiverni a fejéből. Egyre jobban betöltötte az agyát egy 50-es kövér férfi, és egy napon tollat ragadott, hogy levelet írjon neki a börtönbe. „Kedves Bence! Képtelen vagyok túllépni rajtad. Járjunk túl együtt a naiv csajok és pasik eszén, kérlek vegyél be a szervkereskedő bizniszbe. Sokra vihetjük még közösen. Kata.”